Nem hittem volna, hogy a Painted Skin két nagy riválisa, Vicki Zhao és Zhou Xun „szabadidejében” egyaránt szükre Volkswagen taxik volánja mögött tengeti életét, ám úgy látszik, mindketten jól választottak ezzel. Igaz, amíg Vicki Shanghai-ban egy tündérmesébe illő sztoriban brillírozik, addig Zhou-nak Yunnan-ban egy jóval keményebb kaland adatott meg. Úgy voltam vele, hogy Vicki-t ugyanúgy nem tudja majd felülmúlni, mint a fentebb már említett félresikerült wuxia románcban. Az első 5 percben. Aztán Zhou elkezdett játszani és szép lassan kiderült, hogy itt bizony 2008 legjobb színészi alakításának lehetünk tanúi.

Tehát a már korábban is tehetségesnek tartott, ám a szerepeket tekintve bizony időnként mellényúló színésznő ezúttal Li Mi bőrébe bújt és taxisofőrként keresi kenyerét [vagy a rizsrevalót] valahol a messzi Yunnan városában. Barátja 4 éve nyomtalanul eltűnt és a lány azóta is őt keresi, az összes utasát faggatván, hogy vajon látták-e a fickót. Egy napon 2 vidékről érkezett férfi ül be a kocsiba, akikről hamarosan az is kiderül, hogy nem teljesen jószándékúak, majd egy nem akármilyen cselekménysorozat veszi kezdetét.

Az elsőfilmes Baoping Cao a kortárs kínai rendezők többségéhez hasonlóan egy igazi, a kisemberek mindig érdekes történeteire fókuszáló, vérbeli realista drámával lépett be a köztudatba, amit egyébként bőven feltuningolt thriller elemekkel. A San Sebastian Nemzetközi Filmfesztivál legjobb fiatal rendezője címét el is nyerte vele. Sajnos arról nincs információ, hogy van-e valóságalapja az egésznek, de könnyen elképzelhető, ráadásul az elmaradhatatlan, igaz, itt szinte csak sugallatként érzékelhető propagandisztikus elemek sem maradhattak ki belőle [valahogy úgy, mint a remek A World Without Thieves-ben].

A főbb szereplők között ugyanis megtalálhatóak a fentebb már említett egyszerű vidéki emberek, akiket természetesen megvezetnek, átvernek az alvilági figurák. Az ő száluk egyfajta tanmese része a történetnek, mindenki okulására. Egyúttal az is igaz és a kezdő rendező tapasztalatlanságát mutatja, hogy amint ők kikerülnek a képből, az addig korrekt és érdekfeszítő történet egyik pillanatról a másikra „leül” és már csak egy tisztes, jól összerakott, ám kicsit hosszú és meglepetésektől mentes lezárás marad hátra.

A sztori tehát nem váltja meg a világot, ráadásul egyik másik szál lezáratlanul marad, illetve kissé logikátlanul ér véget, azonban ahogy a nemzetközi kritikákban is olvasható, mindez nem érdekes. Ez a film ugyanis egyértelműen csak és kizárólag Zhou Xun-ról szól. A fiatal színésznő elképesztő erejű alakítást mutat be, ezúttal ráadásul még az eye candy szerep sem hárul rá, így kedvére fókuszálhatott a karakterének bemutatására. Minden pillanatban hiteles, mindegy, hogy idegesnek, bepánikoltnak, vidámnak, vagy éppen sírósnak kell mutatkoznia. Talán a legérzékletesebb példa minderre a legutolsó, záró jelenet, ahol arról beszél, hogyan ismerkedett meg az eltűnt fickóval.

Ugyan a 2009-es HKFA jelölések még nem kerültek kihirdetésre, azonban ha ez a kínai-hongkongi koprodukcióban készült film is helyet kap a listán, akkor egy díjra feltétlenül esélyes. Maga a sztori beleesik a könnyen felejthető kategóriába, a technikai kivitelezése sem emelkedik ki a hasonló kínai produkciók közül, azonban Zhou Xun-nak köszönhetően mindenképpen érdemes rászánni az időt.


iMDB