Ennek a filmnek talán az a legnagyobb érdekessége, hogy kínai. Ha Hongkongban, Tajvanon, Koreában, vagy Japánban készítenek egy ilyen thrillert, talán észre sem vennénk, eltűnne a hasonló alkotások tömegében. De az általában vaskos társadalmi problémákat boncolgató, sokszor igen magas művészi színvonalú anyaországbeli filmművészetben eddig talán szokatlan, hogy egy ilyen kamaradarab kerüljön a mozik műsorára. Viszont ha ez az első, ami a filmmel kapcsolatban ajánlóként felmerül az emberben, akkor az a produkció nem lehet tökéletes. Sajnos egyáltalán nem az.

A sztorit az eddig nem túl sok filmes tapasztalattal bíró Zhao Tianyou és a Getting Home forgatókönyvével már bizonyított Wang Yao ötlötte ki, a mostanra már egész neves rendezővé avanzsált Zhang Yibai felügyelete alatt. A sok tekintetben friss, fiatalos koncepció persze még gyermekbetegségekkel küzd, ám a készítők ígéretes karrier előtt állnak.


No, de miről is van szó? Adott egy férfi, aki a nők mellett az ínycsiklandó ételeknek sem tud ellenállni. Fiatal barátnője, Coco szeretne a kedvére tenni, de mivel nem egy konyhatündér, így kapva kap az alkalmon, amikor a tévés főzőműsor vezetője, Li Chunyan felajánlja neki segítségét. Nem is sejti, hogy miféle szándékok vezérlik az asszonyt...


Mivel egy jellegzetes kamaradarabról van szó, így semmi grandiózusság nincs a történet megvalósításában, ami mind a hangulatát, mind a történetvezetését tekintve a japán B filmekre (lásd 2LDK) emlékeztet, csak jóval kevésbé durva a végkifejlete. Ami talán a legnagyobb erőssége, az a képi világ, amivel nem éppen hízelgő képet festenek a kínai konyháról, még azzal együtt sem, hogy azért elég keményen megéhezik az ember, miközben nézi a filmet (legalábbis addig, amíg rá nem jön, mire használják a kaját). A történetvezetés terén már nem ilyen jó a helyzet, sajnos a fordulatok túlságosan kiszámíthatóak, ami megöli a feszültséget és helyenként idegesítően lassúvá válik ettől a cselekmény.


A főbb szerepekre jó érzékkel válogatták ki a színészeket. Az igazi húzónév a hongkongi veterán, Francis Ng, aki szokás szerint magas színvonalon teljesít, ám sajnos kapott egy mandarin szinkronhangot, amitől kicsit olyan érzése van a nézőnek, mintha nem is őt látná. A számtalan Legjobb Színésznő díjjal rendelkező szépséges Yu Nan sem játszik rosszul a tévés szakácsnő szerepében, ám olyan érzésem volt végig, hogy ez azért nem igazán testhezálló szerep a számára. A karakterének pont az lenne a lényege, hogy a külseje kicsit szürke, hogy megfelelő kontrasztot adjon Coco figurájához, ám túl szép ahhoz, hogy ezt hitelesen elő tudja vezetni. Így aztán az (legalábbis az iMDB-s adatlapja szerint) ebben a filmben debütáló Jiang Yiyan dolga kicsit nehezebb lett, mint kellett volna.


Zhao és Wang munkája tehát egy remek alapötlet kissé sablonos megvalósítása, ami a thrillerek terén már rutinosnak számító néző számára nem nyújt semmi újat. Talán ha kevéssé próbálják „japánosra” venni a kivitelezést, jobban jártak volna, ez azonban már sohasem fog kiderülni. Egy nézést azért megér, aztán a betanult kajanevekkel lehet felkeresni a közeli kínai éttermeket, hogy letesztelhessük, mennyire igazak a filmbeli állítások.

iMDB