Ma 2012. február 09., csütörtök, Abigél és Alex napja van.
Red Cliff (Chi bi) (2008)
2008. augusztus 29. péntek, 17:20 | 
Írta: YEZy | 
| 
| 
( 8 szavazat )
Az, hogy Kína egyre inkább világhatalommá válik, mára már jóformán elcsépelt szöveggé vált, hiszen az utóbbi években számtalan jelét láthattuk mindennek az élet szinte valamennyi területén. Embert küldtek a világűrbe, óriási valutatartalékot halmoztak fel, a gazdagabb vidékeken fekvő városaik óriási ütemben fejlődnek, stb. stb. Mindezek mellett még ott van az épp most zajló pekingi olimpia, aminek megrendezésével nem csak azt szeretnék megmutatni, hogy minden idők legnagyobb, leglátványosabb sporteseményét is képesek megrendezni, hanem azt, hogy immáron a sportban is világhatalomnak számítanak. Az egyes források szerint 41 milliárd dollárt felemésztő olimpia mellett természetesen az évenkénti szokásos, az eddigi legnagyobb költségvetésből, nagyjából 80 millió dollárból forgatott, a filmiparuk színvonalát, valamint a kínaiak nagyságát demonstrálni hivatott film is bemutatásra került nem sokkal az olimpia előtt.
80 millió dollár... Ugyan Hollywoodban nem számít kiugróan magas összegnek, azonban a Távol-Keleten mások a lehetőségek (egyelőre), így például duplája a 40 milliós The Warlords-nak (aminek egy jó részét amúgy is Jet Li vágta zsebre), de jócskán túlszárnyalja a Curse of the Golden Flower-t is. Persze egyből adódik is a kérdés, hogy vajon ki lehet képes egy ilyen gigászi produkció megrendezésére? A nagy nevek közül Feng Xiaogang és Zhang Yimou szinte azonnal kiesik, hiába van tapasztalatuk a grandiózus alkotások terén, ugyanis ők általában tragikus hősöket álmodtak a mozivászonra, így nem alkalmasak egy hősies eposz leforgatására. Rajtuk kívül ki jöhet még szóba? Tsui Hark? Réges rég nem rendezett jó filmet. Andrew Lau? Mostanság az USA-ban szórakozik. Johnnie To? Mivel nem zsarus, illetve triádfilmről van szó, így esélytelen. Wong Jing? Ő sem, hiszen bevallottan, ha óriás költségvetésből dolgozhatna, akkor egy Jurassic Park szerű filmet készítene és a hősies eposzhoz nem igazán illik néhány nagyra nőtt gyík, ami kínaiakat eszik, majd az elmaradhatatlan fingós poénok közepette viszi véghez az emésztést. John Woo? Hoppá. Heroizálásban nagyszerű, ráadásul kellőképpen megalomániás, hiszen anno az összes producer rosszul volt attól, hogy állandóan túllépi a költségvetést. Tökéletes választás tehát a 80 millió eltapsolására!
Ha már hősies eposz, akkor nem is eshetett volna másra a választás, mint a Három Királyság időszakára, amikor számtalan hatalmas csata zajlott egészen addig, amíg végül sikerült egyesíteni a birodalmat. Woo és csapata fogta tehát a kínai kultúrtörténet egyik leghíresebb regényét, a Romance of the Three Kingdoms-t, illetve a Chronicles of the Three Kingdoms című krónikát és azokból igyekezett egy többé-kevésbé vállalható hosszúságú forgatókönyvet összehozni. A teljes regényfolyam megvalósítása lehetetlen vállalkozás egy mozifilm keretein belül (a CCTV által készített tévésorozat is 84 részes volt), ám a csapat nem is elsősorban a történelmi hűséget helyezte a történet középpontjába, hanem a hősök heroizálását. Emiatt jópár dolog nem egészen úgy zajlik a filmben, mint a könyvekben, de ez a magyar néző számára egyáltalán nem zavaró, lévén nem túl sok, a fentebb említett műveket ismerő honfitársunkat lehetne találni.
A történet elején megismerhetjük a hatalomvágytól fűtött hadvezért, Cao Cao-t, aki sikeresen kiharcolja a császárnál, hogy elmehessen hatalmas hadseregével meghódítani a még be nem hódolt déli államokat. A hatalmas túlerővel szemben a délieknek össze kell fogniuk, szövetséget kell kötniük, ami nem megy egyszerűen, ráadásul Cao Cao seregének túlereje ellenében taktikai trükkök egész sorát is be kell vetniük. A címben említett Vörös Sziklánál lezajló csatára azonban majd csak a második részben fog sor kerülni.
John Woo ezúttal végre kiélhette megalomániáját. Irdatlan mennyiségű statisztát dolgoztathatott (a kínai hadsereg 1000 katonája állt rendelkezésére mindehhez), tömegjelenetek garmadáját forgathatta le, a kínai nyelvterület legjobb színészeit szerződtethette, továbbá rengeteg CG-vel turbózhatta fel a látványt. Ennek talán legékesebb példája a film vége felé látható mintegy 20 perces csatajelenet, amiben a wuxiák elmaradhatatlan huzaltechnikás kunsztjai mellett a madártávlatból szemléltetett, számítógépes grafikával feljavított (vagy inkább azzal kivitelezett) stratégia bemutatása éppúgy nem hiányozhatott, mint a rettenthetetlen hősök, akik egymaguk rengeteg mezei katonát képesek elintézni.
Azonban Woo másra is törekedett. A heroizálás mellett a főszereplők emberi mivolját is igyekezett bemutatni. Az előbbit már-már tökéletesen sikerült is abszolválnia, elvégre a 20 évvel korábbi heroic bloodshed-ekben már megszokott trükkök ugyanúgy működnek 2008-ban, mint annakidején. A hősök valóban bátrak, valóban „menők” (vonzódásuk a madártollakhoz pedig már-már túlzás), emberfeletti nyugalommal bírnak és igyekeznek csapatban dolgozni. Ami kevéssé meggyőző, az az, ahogyan az emberi oldalukat próbálja Woo ábrázolni. Mindennek elég hosszú időt szentel a film közepe táján, ezzel megtöri a lendületet, amitől a sztori kicsit leül. Megnézhetünk egy állatorvosi beavatkozást, egy nevelési célzatú vadászatot, hangszer javítást, békét áhító kalligráfiát, valamint Cao Cao morfondírozásait. A néző meg csak ásítozik. A végére aztán felpörögnek az események és a fentebb már említett hosszas csatajelenetre már biztosan felébred mindenki. Nagy csatából összesen kettő látható egyébként, igaz, azok nagyjából a film egyharmadát teszik ki. A folytatásban valószínűleg ezt az arányt is túl fogják szárnyalni...
Ami még zavaró lehet, az az, hogy minden szereplőnek (minő meglepetés) kínai neve van. Emiatt elég nehéz őket megkülönböztetni egymástól, főleg akkor, amikor csak beszélnek az illetőről. Ezt csak fokozza, hogy rengeteg szereplő van, akikre egyenként azért nem jut annyi idő, hogy meg lehessen jegyezni őket. A legfontosabb arcokat szerencsére ismert színészek játszák, ami némileg megkönnyíti az azonosításukat.
Woo ügyesen válogatta össze a színészeket egyébként, bár a hírekbe érdekes módon azok kerültek be leginkább, akik kimaradtak végül. Nincs ott Chow Yun-Fat, pedig két szerepnél is felvetődött a neve, de a producerrel történt vitái következtében repült a stábból. A „főgonosz” Cao Cao szerepére eredetileg a japán Watanabe Ken-t szerették volna felkérni, ám Kínában óriási tiltakozást váltott ki az ötlet, mondván kínai történelmi szereplőt ne japán játszon el, még akkor se, ha történetesen gonosz volt. Így aztán Zhang Fengyi örökölte a szerepet. Érdekes módon Tony Leung is otthagyta a forgatást, amikor még a nagy stratéga, Zhuge Liang megformálására próbálták rávenni. Később mégis visszatért, mégpedig Chow Yun-Fat helyére.
Érdekes, vagy inkább nagyon is tudatos módon nagyjából egyenlő arányban vannak jelen a kínai, tajvani és hongkongi sztárok a főszereplők között. Az anyaországot a fentebb már említett Zhang Fengyi mellett az egyre inkább felkapott Chang Chen, You Yong és Hu Jun képviseli, Tajvanról érkeztek a hölgyek, azaz Vicki Zhao és Lin Chi-Ling, valamint Kaneshiro Takeshi, míg a hongkongi Tony Leung-ról már volt szó. Igazán egyiküket sem érdemes kiemelni, egy ekkora blockbusterhez méltó alakítást nyújt mindegyikük.
Sajnos a sztori majd csak jövőre válik teljessé, amikor bemutatásra kerül a második rész. Egyébként nyugatra is csak jövőre szánják, mégpedig egy lerövidített és megvágott, nagyjából 150 perces változat kerül majd az amerikai és az európai mozikba. Mindenesetre a történet látványosabbik fele még hátravan, így mindenképpen érdemes lesz rá várni, mint ahogyan az sem kétséges, hogy már ez a rész is tarolni fog a különféle filmes díjkiosztókon. A blockbusterek szabványos unalmas tízperceitől ugyan ez sem mentes, ám feltétlenül ajánlott néznivaló.
eredeti cím: 赤壁
iMDB
Trailer 1
Trailer 2
| Ismertetők - Kína |
Az, hogy Kína egyre inkább világhatalommá válik, mára már jóformán elcsépelt szöveggé vált, hiszen az utóbbi években számtalan jelét láthattuk mindennek az élet szinte valamennyi területén. Embert küldtek a világűrbe, óriási valutatartalékot halmoztak fel, a gazdagabb vidékeken fekvő városaik óriási ütemben fejlődnek, stb. stb. Mindezek mellett még ott van az épp most zajló pekingi olimpia, aminek megrendezésével nem csak azt szeretnék megmutatni, hogy minden idők legnagyobb, leglátványosabb sporteseményét is képesek megrendezni, hanem azt, hogy immáron a sportban is világhatalomnak számítanak. Az egyes források szerint 41 milliárd dollárt felemésztő olimpia mellett természetesen az évenkénti szokásos, az eddigi legnagyobb költségvetésből, nagyjából 80 millió dollárból forgatott, a filmiparuk színvonalát, valamint a kínaiak nagyságát demonstrálni hivatott film is bemutatásra került nem sokkal az olimpia előtt.
80 millió dollár... Ugyan Hollywoodban nem számít kiugróan magas összegnek, azonban a Távol-Keleten mások a lehetőségek (egyelőre), így például duplája a 40 milliós The Warlords-nak (aminek egy jó részét amúgy is Jet Li vágta zsebre), de jócskán túlszárnyalja a Curse of the Golden Flower-t is. Persze egyből adódik is a kérdés, hogy vajon ki lehet képes egy ilyen gigászi produkció megrendezésére? A nagy nevek közül Feng Xiaogang és Zhang Yimou szinte azonnal kiesik, hiába van tapasztalatuk a grandiózus alkotások terén, ugyanis ők általában tragikus hősöket álmodtak a mozivászonra, így nem alkalmasak egy hősies eposz leforgatására. Rajtuk kívül ki jöhet még szóba? Tsui Hark? Réges rég nem rendezett jó filmet. Andrew Lau? Mostanság az USA-ban szórakozik. Johnnie To? Mivel nem zsarus, illetve triádfilmről van szó, így esélytelen. Wong Jing? Ő sem, hiszen bevallottan, ha óriás költségvetésből dolgozhatna, akkor egy Jurassic Park szerű filmet készítene és a hősies eposzhoz nem igazán illik néhány nagyra nőtt gyík, ami kínaiakat eszik, majd az elmaradhatatlan fingós poénok közepette viszi véghez az emésztést. John Woo? Hoppá. Heroizálásban nagyszerű, ráadásul kellőképpen megalomániás, hiszen anno az összes producer rosszul volt attól, hogy állandóan túllépi a költségvetést. Tökéletes választás tehát a 80 millió eltapsolására!
Ha már hősies eposz, akkor nem is eshetett volna másra a választás, mint a Három Királyság időszakára, amikor számtalan hatalmas csata zajlott egészen addig, amíg végül sikerült egyesíteni a birodalmat. Woo és csapata fogta tehát a kínai kultúrtörténet egyik leghíresebb regényét, a Romance of the Three Kingdoms-t, illetve a Chronicles of the Three Kingdoms című krónikát és azokból igyekezett egy többé-kevésbé vállalható hosszúságú forgatókönyvet összehozni. A teljes regényfolyam megvalósítása lehetetlen vállalkozás egy mozifilm keretein belül (a CCTV által készített tévésorozat is 84 részes volt), ám a csapat nem is elsősorban a történelmi hűséget helyezte a történet középpontjába, hanem a hősök heroizálását. Emiatt jópár dolog nem egészen úgy zajlik a filmben, mint a könyvekben, de ez a magyar néző számára egyáltalán nem zavaró, lévén nem túl sok, a fentebb említett műveket ismerő honfitársunkat lehetne találni.
A történet elején megismerhetjük a hatalomvágytól fűtött hadvezért, Cao Cao-t, aki sikeresen kiharcolja a császárnál, hogy elmehessen hatalmas hadseregével meghódítani a még be nem hódolt déli államokat. A hatalmas túlerővel szemben a délieknek össze kell fogniuk, szövetséget kell kötniük, ami nem megy egyszerűen, ráadásul Cao Cao seregének túlereje ellenében taktikai trükkök egész sorát is be kell vetniük. A címben említett Vörös Sziklánál lezajló csatára azonban majd csak a második részben fog sor kerülni.
John Woo ezúttal végre kiélhette megalomániáját. Irdatlan mennyiségű statisztát dolgoztathatott (a kínai hadsereg 1000 katonája állt rendelkezésére mindehhez), tömegjelenetek garmadáját forgathatta le, a kínai nyelvterület legjobb színészeit szerződtethette, továbbá rengeteg CG-vel turbózhatta fel a látványt. Ennek talán legékesebb példája a film vége felé látható mintegy 20 perces csatajelenet, amiben a wuxiák elmaradhatatlan huzaltechnikás kunsztjai mellett a madártávlatból szemléltetett, számítógépes grafikával feljavított (vagy inkább azzal kivitelezett) stratégia bemutatása éppúgy nem hiányozhatott, mint a rettenthetetlen hősök, akik egymaguk rengeteg mezei katonát képesek elintézni.
Azonban Woo másra is törekedett. A heroizálás mellett a főszereplők emberi mivolját is igyekezett bemutatni. Az előbbit már-már tökéletesen sikerült is abszolválnia, elvégre a 20 évvel korábbi heroic bloodshed-ekben már megszokott trükkök ugyanúgy működnek 2008-ban, mint annakidején. A hősök valóban bátrak, valóban „menők” (vonzódásuk a madártollakhoz pedig már-már túlzás), emberfeletti nyugalommal bírnak és igyekeznek csapatban dolgozni. Ami kevéssé meggyőző, az az, ahogyan az emberi oldalukat próbálja Woo ábrázolni. Mindennek elég hosszú időt szentel a film közepe táján, ezzel megtöri a lendületet, amitől a sztori kicsit leül. Megnézhetünk egy állatorvosi beavatkozást, egy nevelési célzatú vadászatot, hangszer javítást, békét áhító kalligráfiát, valamint Cao Cao morfondírozásait. A néző meg csak ásítozik. A végére aztán felpörögnek az események és a fentebb már említett hosszas csatajelenetre már biztosan felébred mindenki. Nagy csatából összesen kettő látható egyébként, igaz, azok nagyjából a film egyharmadát teszik ki. A folytatásban valószínűleg ezt az arányt is túl fogják szárnyalni...
Ami még zavaró lehet, az az, hogy minden szereplőnek (minő meglepetés) kínai neve van. Emiatt elég nehéz őket megkülönböztetni egymástól, főleg akkor, amikor csak beszélnek az illetőről. Ezt csak fokozza, hogy rengeteg szereplő van, akikre egyenként azért nem jut annyi idő, hogy meg lehessen jegyezni őket. A legfontosabb arcokat szerencsére ismert színészek játszák, ami némileg megkönnyíti az azonosításukat.
Woo ügyesen válogatta össze a színészeket egyébként, bár a hírekbe érdekes módon azok kerültek be leginkább, akik kimaradtak végül. Nincs ott Chow Yun-Fat, pedig két szerepnél is felvetődött a neve, de a producerrel történt vitái következtében repült a stábból. A „főgonosz” Cao Cao szerepére eredetileg a japán Watanabe Ken-t szerették volna felkérni, ám Kínában óriási tiltakozást váltott ki az ötlet, mondván kínai történelmi szereplőt ne japán játszon el, még akkor se, ha történetesen gonosz volt. Így aztán Zhang Fengyi örökölte a szerepet. Érdekes módon Tony Leung is otthagyta a forgatást, amikor még a nagy stratéga, Zhuge Liang megformálására próbálták rávenni. Később mégis visszatért, mégpedig Chow Yun-Fat helyére.
Érdekes, vagy inkább nagyon is tudatos módon nagyjából egyenlő arányban vannak jelen a kínai, tajvani és hongkongi sztárok a főszereplők között. Az anyaországot a fentebb már említett Zhang Fengyi mellett az egyre inkább felkapott Chang Chen, You Yong és Hu Jun képviseli, Tajvanról érkeztek a hölgyek, azaz Vicki Zhao és Lin Chi-Ling, valamint Kaneshiro Takeshi, míg a hongkongi Tony Leung-ról már volt szó. Igazán egyiküket sem érdemes kiemelni, egy ekkora blockbusterhez méltó alakítást nyújt mindegyikük.
Sajnos a sztori majd csak jövőre válik teljessé, amikor bemutatásra kerül a második rész. Egyébként nyugatra is csak jövőre szánják, mégpedig egy lerövidített és megvágott, nagyjából 150 perces változat kerül majd az amerikai és az európai mozikba. Mindenesetre a történet látványosabbik fele még hátravan, így mindenképpen érdemes lesz rá várni, mint ahogyan az sem kétséges, hogy már ez a rész is tarolni fog a különféle filmes díjkiosztókon. A blockbusterek szabványos unalmas tízperceitől ugyan ez sem mentes, ám feltétlenül ajánlott néznivaló.
eredeti cím: 赤壁
iMDB
Trailer 1
Trailer 2
Hozzászólások
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.