belépés∆

Dangerous Games (2008)

Dangerous Games (2008)

Mint minden évben, a meglehetősen hosszas kínai újévi össznépi fieszta során a mozikat is elárasztják a direkt erre az alkalomra leforgatott, könnyed szórakozást nyújtó, ám pillanatok alatt felejthető vígjátékok. Idén érdekes módon a műfaj nagy gurui közül Wong Jing nem jelentkezett új alkotással, viszont Stephen Chow várva várt CJ7-je mellett a hongkongi tévénézők számára leginkább talán komikusként ismert Eric Tsang is összehozott egy érdekesnek tűnő produkciót, amivel elsősorban a mandarin nyelvű piacot igyekezett meghódítani.

Dangerous Games (2008)

Ez utóbbi persze nem biztos, hogy csak az ő ötlete volt, hiszen a film producerei és a stáb legtöbb tagja bizony nem Hongkongból érkezett, a rendező pedig az a Wang Guangli, aki két évvel ezelőtt már próbálkozott egy hasonló koprodukciós munkával, azonban a Karmic Mahjong minősége finoman szólva sem volt elsőosztályú. Wang azóta érezhetően fejlődött és ezúttal a forgatókönyvet is okosan dolgozta ki Ding Xiaoyang társaságában.

Dangerous Games (2008)

Igaz, a sztori, ha jobban figyeli az ember, akkor az okos sztorijairól méltán elhíresült japán Sabu munkáinak jellegzetességeit viseli magán, ám mint tudjuk, jó helyről ötleteket felszedni nem újkeletű dolog. A Sabu technika ismeretében nem meglepő, hogy egyidőben több szálon futnak az események, majd a történet előrehaladtával ezen szálak egymásba gabalyodásával igyekeztek a készítők mulatságos helyzeteket teremteni. Hellyel-közzel sikerrel is jártak.

Dangerous Games (2008)

A történet főhősei között megtalálható a nagymenő üzletember, aki új, nagyon macho autójával az első útján fellök egy öregurat, akinek látszólag semmi baja nem esett, egy fiatal lány, aki kettős életet él, egy párocska, aminek a hölgytagja egy bárban próbálja megkeresni a napi betevőt, míg a párja egy reménytelenül romantikus figura. Mondani sem kell, hogy előbb-utóbb mindannyian egymás útjait fogják keresztezni...

Dangerous Games (2008)

Ha magát a történetet akarnám értékelni, akkor a legelső dolog, ami eszembe jut róla, az az, hogy egy jó közepes, korrektül megírt, ám nem kifejezetten eredeti sztoriról van szó. Túlságosan is adja magát az a lehetőség, hogy Sabu hasonló műfajú alkotásaival hasonlítsam össze, ám az nem lenne fair, hiszen azért ég és föld a különbség a japán rendező javára. Wang filmjében nagyon is szembeötlőek a még be nem mutatott szálak, amiket szinte a néző szájába rágnak, hogy ugyan vegye már észre őket. Rögtön az elején már van is egy ilyen pillanat, amikor a kép előterében elviharzik két ember, akikről majd kiderül, hogy kicsodák és aztán a továbbiakban is hasonló eszközökkel operálnak arra vonatkozóan, hogy mi várható a későbbiek során.

Dangerous Games (2008)

A humor maga a HK vígjátékoktól megszokott változó színvonalat hozza, mind a kisarkított figurák, mind a helyenként ötletes, helyenként pedig nagyon is fárasztó helyzetkomikumok tekintetében. Hasonlóan vegyes benyomásokat kelt a film technikai kivitelezése is, amit egyrészt igyekeztek nagyon menővé tenni a számítógépes trükkök aktív használatával (olyasmire kell itt gondolni, mint a képregények szövegbuborékai, illetve különféle grafikai trükkjei), másrészt a DV, illetve kézikamerás felvételek miatt az egésznek egyfajta „tévésorozatos” hangulata van.

Dangerous Games (2008)

A színészi játékot egy vígjáték esetében nem célszerű értékelni, hiszen főleg a HK komédiák esetében szinte kötelező a szerepek túljátszása és ezen a téren a Dangerous Games sem kivétel. Pedig nem akárkik vállalták el a főbb szerepeket, hiszen a hongkongi szcéna nagyágyúi közül Eric Tsang és Gigi Leung (utóbbi egy rettenetes mandarin szinkronhangot kapott), valamint a Bullet and Brain-ben felfedezett Tiffany Tang látható, míg kínai oldalról a nem akármilyen múlttal rendelkező Xia Yu, aki a Velencei Filmfesztivál Legjobb Színész díjával is büszkélkedhet.
Összességében tehát a Dangerous Games nem több, mint aminek szánták. Egy korrektül összehozott, ám gyakorlatilag egy alkalomra készített, semmi extrát nem nyújtó és emiatt hamar felejthető vígjáték, ami egyáltalán nem emelkedik ki a hasonló műfajú történetek tömkelegéből. Simán nézhető, azonban én a magam részéről továbbra is várom, hogy mikor készülnek ismételten a 80-as 90-es évek fordulóján forgatott elborult vígjátékokhoz hasonló színvonalú darabok.

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

Super Fans (Tim sum fun si wong) (2007)

Super Fans (Tim sum fun si wong) (2007)

Super Fans (Tim sum fun si wong) (2007)iMDBA hongkongi filmesek előszeretettel nyúlnak olyan, a hétköznapi élettel kapcsolatos témákhoz, amikből aztán jó kis tanmeseszerű, könnyen fogyasztható, burkoltan propagandisztikus, afféle „népnevelő” filmeket lehet készíteni. A közelmúlt filmes...

Samaritan Zatoichi (Zatoichi kenka-daiko) (1968)

Samaritan Zatoichi (Zatoichi kenka-daiko) (1968)

  "The Show Must Go On". A mondást ugyan az amerikai szórakoztatóipar tette közismertté, de a tartalma Japánban szintén igaznak számított. Akkortájt más szelek fújdogáltak, másfajta szemlélet érvényesült. A vak masszőrről szóló saga bármilyen nevessé is...

Yonggari (1999)

Yonggari (1999)

  Ez a film úgy lett nekem anno beharangozva, hogy ez a "koreai Godzilla". Én marha, akkor majdnem kiadtam 4000 forintot a DVD-ért.Mára már ("hála" a 'Best Hollywood'nak) egy ezresért hazavihető, de a tizedét nem...

Az új rendőrsztori (San ging chaat goo si) (2004)

Az új rendőrsztori (San ging chaat goo si) (2004)

Az új rendőrsztori (San ging chaat goo si) (2004) iMDB     Chan Kwok-Wing (Jackie Chan) felügyelő a hongkongi rendőrség legjobb embere volt, azonban mára egy emberi roncs lett belőle. Egy évvel ezelőtt ugyanis egy unatkozó,...