Az alapsztori tehát egyszerű és tipikus. A fiatal, szépséges és szenvedélyes keramikus (illetve kerámia edényeket díszítő festő), Zhou Yu történetét ismerhetjük meg, aki két, teljesen eltérő karakterű férfibe is szerelmes. Egyikük egy félénk, gátlásos költő, aki ráadásul egy másik városban is lakik és csak vonattal lehet hozzá eljutni. A másik pedig egy rámenős, kissé szabadszájú állatorvos, akivel a nő szintén a vonatoknak köszönhetően ismerkedik meg.


A színhely napjaink Kínája, de nem a hightech keleti régió, hanem a szegényebb, falusias nyugati, mégpedig (többek között) Chongyang városa. Persze nem a város a lényeg, hanem a települések között közlekedő vonatok, amik a főszereplő lány számára nem egyszerűen csak közlekedési eszközök, hanem gyakorlatilag világok közötti átjárást biztosító „médiumok”. A három teljesen különböző világot pedig egyrészt a két férfi, másrészt a nő munkahelye, a kerámiaműhely jelenti.


Mindezt a rendező úgy igyekszik bemutatni, hogy egyáltalán nem lineárisan ábrázolja a cselekményt, hanem tulajdonképpen afféle „emlékező” módon, ahogyan a szintén „összezavaró” elemként „felhasznált” narrátor idézi fel Zhou Yu kalandjait, aki ráadásul a „Zhou Yu’s Train” című könyvet olvassa. Vajon tényleg egy valódi történetet látunk, vagy csak a narrátor által olvasott regény elevenedik meg a szemünk előtt? Ha ehhez hozzátesszük, hogy a filmet Cun Bei megegyező című regényéből forgatták, akkor egész szép kis labirintusba kerülünk. Ráadásul akárcsak Zhou Yu-t, a narrátort is az ezúttal is brillírozó Gong Li alakítja, kettejük között mindössze(?) annyi a különbség, hogy teljesen eltérő frizurát hordanak.


Mindemellett mindenképpen említésre érdemes az is, hogy a rendező mennyire átélhetően tudta ábrázolni a karakterek közötti feszültségeket és a szenvedélyt úgy, hogy valójában mindannyiuk kissé visszafogott személyiség. Akár azt a jelenetet vesszük, amikor a konyhában borul össze a nő és az állatorvos, akár azt, amikor a törött porcelánt viszi ajándékba a költőnek, de van még pár másik hasonló is, mindegyikben érezni a szereplők között vibráló szenvedélyt és azt a fülledt erotikát, amit soha egyetlen, ezzel a filmmel ellentétben mindent láttató category III film sem volt képes  megmutatni.


A három főszereplő mind elég nagy név a szakmában ahhoz, hogy a nézőnek semmi kétsége se legyen afelől, hogy nagyszerű alakításokat láthat. Az állatorvost a kínai Sun Honglei, akit legutóbb a Blood Brothers gengszterfőnökeként láthattunk, a költőt a hongkongi Tony Leung Ka-Fai alakította, mindketten nagyszerűen játszottak alá a film középpontjában tündöklő Gong Li-nek.


Zárszóként még annyit a filmről, hogy ugyan kétségtelen, hogy messze nem olyan grandiózus alkotás, mint Gong Li 8-10 évvel korábbi, Zhang Yimou által rendezett filmjei, azonban a kicsit talán kamaradarab jelleg ellenére is egy jól sikerült, többször is megtekintésre érdemes történet.