Ázsiafilm

A színhely Shanghai, valahol az 1930-as években. Egy filmezéssel és fényképezéssel foglalkozó úriember, Jun Chu vígan éli életét, éppen megkérni igyekszik barátnője, Man Li kezét, amikor beüt a mennykő, a lány baleset áldozata lesz. A történtek után egy évvel lépünk be újra a férfi életébe, aki teljesen magába roskadva éldegél, a lány minden holmiját magával vitte házába, ahol egy külön szobában tárolja őket és nem enged be oda senkit sem. Ugyan feleségül vett közben egy hölgyet, San San-t, de „parancsra” tette, nem önszántából, így a kapcsolatuk finoman szólva sem mondható élettársinak. A hölgy persze a tiltás ellenére betéved a lezárt szobába, ahol ahogyan az már lenni szokott, találkozik az elhunyt lány szellemével. Innentől kezdve egy egyre bizarrabb szerelmi háromszög kezd kialakulni, amiben a két „nő” között eléggé egyenlőtlen a küzdelem.


Az „ijesztgetős” filmeket többféleképpen is lehet osztályozgatni. Ebből az első, hogy mennyire félelmetesek. Ezen a téren a The Matrimony mindenképpen kudarcot vall, hiszen aki látott már „horror” filmet, annak semmi különösen újszerű nem lesz benne, hiszen csak a már unalomig ismert kliséket tartalmazza az éjszaka a sötétben sétálástól kezdve a furcsa zajokon keresztül a szellemlány alakjáig. A második szempont lehet a hangulat. Ezen a téren már jóval erősebb a sztori, köszönhetően annak, hogy nagy hangsúlyt fektettek a drámai részek kidolgozásának is. További szempont a látvány. Ezen a téren is jónak mondható az eredmény, a szellem CG-s kidolgozása és a megvilágítások is jól sikerültek. Paradox módon, ami lehúzza az értékelést, az egy mindössze néhány másodperces jelenet, mégpedig a történet legelején látható baleset. Érthető, hogy nem „igaziból” forgatták le, hanem a számítógép segítségét vették igénybe hozzá, de az egész olyan mértékben lett „béna”, hogy az kifejezetten bántó. Kár érte, de végülis nem annyira zavaró. A látvány terén további erőssége a filmnek az, ahogyan a 30-as évek világát bemutatják. Nincs túl sok jelenet erről, de amik vannak, azok jók, az utcaképek, a korabeli járművek és azok használata (pl. egy muki éppen felugrik a „száguldó” villamosra a háttérben), valamint az akkori mozi rövid bemutatása szintén jól sikerült. Az utolsó, negyedik szempont pedig a történet. Ezen a téren a film a „megfelelt” jelzőt kaphatja, számomra sem a kiindulópont, sem a megoldások nem nyújtottak túl sok újat, de mivel „horror” filmet nem feltétlenül azért néz az ember, hogy olyat lásson, amit még soha, így még éppen belefér. Azt viszont le lehet szögezni, hogy mind a Haunted School-nál, mind a Forest of Death-nél nagyságrendekkel jobban sikerült a forgatókönyv.


A technikai kivitelezés mellett a színészi játék sem rossz. Ugyan „hongkongi” sztárok a főszereplői, de mind a hárman mandarin nyelvterületről származnak, így egyiküket sem szinkronizálták át, hanem a saját hangjukon hallhatóak, ami szintén hozzájárul a film élvezetéhez. A legtöbbet Rene Liu van képernyőn, ő játsza a nem túl szerencsés házasságba került San San-t, aki ugyan tiszta szívvel szereti férjét, viszonzásra azonban esélye sincs. Vagy mégis? Egy ilyen szerep sokkal jobban testhezálló a számára, mint a Kidnap-beli magabiztos rendőrfelügyelőé, itt a hányatott sorsú, szerelméhez közelkerülni képtelen hölgyet jól játsza. A szellemlányt a fiatal Fan Bing Bing alakítja, túl sok feladata nem volt, amikor bánatosan kell néznie, akkor úgy néz, amikor félelmetesen, akkor úgy. A film elején, még „élőként” kísértetiesen emlékeztet az Amélie csodálatos élete főhősnőjére, valamint a halál utáni állapotát látva is egy régebbi francia film ugrott be, de annak a címére nem emlékszem. A mindkettejük által áhított Jun Chu-t Leon Lai formálta meg, a szerepének megfelelően a történet java részében olyan, mint egy darab kő.


A filmet rendező Teng Hua-Tao akárcsak korábbi munkája, a Sky of Love esetében, tisztes iparosmunkát végzett, túl nagy eredetiség nélkül. A The Matrimony tehát túl sok újat nem hoz a thrillerek és a kommersz horrorfilmek terén, azonban az utóbbi idők terméséhez viszonyítva mindenképpen egy kellemesen sikerült alkotás, elsősorban amiatt, mert a szokásos ijesztgetős elemeken kívül a drámai részre is aránylag nagy hangsúlyt fektettek a készítői.