Ázsiafilm

iMDB 

A kínai filmipar első számú exportcikkének tartott Zhang Yimou-t leginkább wuxiáival kapcsolatban szokás megemlíteni. Ezen sorok olvasói között kétlem, hogy lenne olyan, aki legalább ne hallott volna a Hősről, a Repülő Tőrök Klánjáról, vagy legújabb szuperprodukciójáról, a Curse of The Golden Flowerről. Ennek ellenére meg kell jegyezni, hogy nem csak e stílusban csillogtatta tehetségét. A történelmi témáktól és helyszínektől nehezen vált meg, mint ahogy az a Raise the Red Lantern, vagy a Road Home esetében is látszik, de készített néhány olyan filmet is, melyben nem kalandozik el távoli időkbe, s jelen korunk keretei között építi fel megragadó történeteit. Egy ezek közül a Happy Times is.

Filmjében ezúttal Yimou nem csak a történelmi témától fordul el. Míg történetei általában az uralkodó osztály életét mutatják be, most a tisztes kínai proletárok mindennapjaiba nyújt bepillantást. Így ismerhetjük meg Zhao-t, aki túl az 50. életévén még utoljára próbát tesz, hogy ne kelljen egyedül megöregednie, s házasságot ajánl egy hölgynek. Mivel azonban eddig a vékony nők elküldték szebb éghajlatra, egy némileg testesebb teremtést választ, akinek van egy hasonló testalkatú, agyon kényeztetett fia, és egy nevelt lánya. Mivel a lány vak, az asszony megpróbálja elpaterolni otthonról, s újdonsült jegyesének, hősünknek gondjaira bízza, hogy az adjon neki valami munkát éppen megnyíló hoteljában. Zhao azonban nem hogy szállodával, de még saját lakással is alig bír, a dagadt hölgyeménynek csak hazudozott, hogy jobb partinak tűnjön. A látszatot pedig fenn kell tartani a házasságig.

Hiába az új téma és terület, Yimou-nak nem igazán sikerül meghazudtolnia magát, s számos, régebbről már jó ismert elem feltűnik filmjében. A hangsúly itt is az emberi kapcsolatokon nyugszik, a bizalmon, szereteten, intrikán és csaláson. A központban ugyancsak egy fiatal, magányos lány karakterét találjuk, akárcsak a Raise the Red Lantern-ben, vagy a Road Home-ban, akinek meg kell küzdenie a körülötte állókkal, s az élet generálta nehézségekkel. Ezúttal a főszereplő lányt azonban nem kedvenc színésznője, Gong Li, hanem Jie Dong (2046, Dragon Tiger Gate) alakítja, aki viszont Zhang Ziyi-hez hasonlóan, szintén első filmszerepét köszönheti Yimou-nak. Sem az ő, sem pedig a Zhao-t alakító Benshan Zhao (The Emperor and the Assassin) játékát nem méltatnám, hiszen azt már megszokhattuk, hogy Yimou csak a legprofibb színészekkel dolgozik együtt, s belőlük is megpróbálja a maximumot kipréselni.

A film címe is csalós. Bármennyire tűnik úgy, hogy ez egy komédia, s bármennyire van telepakolva vígjátéki elemekkel, itt valójában egy drámáról van szó. A rendező számos metaforát rejtett el filmjében, melyek a mai Kínát hivatottak kritizálni. A kisember küzdelme, a társadalmi különbségek kialakulása, s az egymás iránti érzéketlenség egyaránt megtalálhatóak a filmben, s ilyen tekintetben nem hagyományos kínai filmmel van dolgunk. Ez már valójában a nyugat, ahol az elmúlt évtizedek embereinek nem sok keresnivalója akad.

Ezek a képek persze egyáltalán nem egyértelműek: van, aki belelátja, van, aki nem. Mindenesetre ettől függetlenül a film egy könnyed és emészthető, szívet melengető alkotás, melyet Yimou a szokásos professzionalizmusával vitt vászonra, a maga nemében hibátlan darab.