A cím ennek ellenére találó, ugyanis ez a leszbikus dráma Taiwanon játszódik, ahol egyrészt ebből a virágból sok nyílik, másrészt 1999 szeptember 21-én éjjel háromnegyed kettőkor egy 7.3-as erősségű földrengés történt, ami több, mint 2400 ember halálát okozta, igazi pokollá változtatva a környéket. A film egyik szála pedig ennek az eseménynek a máig tartó hatását próbálja meg bemutatni, de természetesen nem egészen ez van a középpontban. Továbbá ez a virág szerepel a történetben fontos szerepet kapó tetováláson is.


A történet napjainkban játszódik, de a szereplők életére nagy hatással vannak az akkori események, amik szinte mindannyiuk életét gyökeresen megváltoztatták. Jade, egy fiatal lány, akinek anyja a földrengés miatt elmenkült a szigetről, a nagymamára hagyva lányát, egy internetes erotikus oldalon „webcamgirl”-ként dolgozik és első szerelmét keresi (és meg is találja), akit 9 évesen látott és egy jókora tetoválás volt az ismertetőjele (természetesen azt leszámítva, hogy nő volt). A félig japán származású Takeko egy tetoválószalont üzemeltet, zárás után pedig rohan értelmi fogyatékos öccséhez, akit a földrengés éjszakáján magára hagyott és emiatt bűntudatot érez, hiszen öccse az akkori sokk hatására vált ilyenné. Takeko mindenáron feledni szeretné a múltat, Jade pedig mindenáron visszahozná.


A filmet Zero Chou rendezte, akinek eddigi két filmje a homoszexualitással foglalkozott és természetesen ebből a filmből sem hagyhatta ki a másságot, a két főszereplő kapcsolata révén. Persze nem kell semmi komolyra számítani, kettejük között mindössze egyetlen, igen rövid szerelmi jelenet zajlik le, a film sokkal inkább a szereplők (sokszor elnyomott) érzelmeire koncentrál. A másik, relatíve pikánsabb szál a „webcamgirl” bemutatása, amikor Jade éppen „dolgozik”. Itt is elsősorban az ezzel kapcsolatos poénokra van helyezve a hangsúly (pl. a nicknevek miatt nem mindenki az, akire Jade számít) és ez a szál oldja egy kicsit a film kissé talán túlzottan is melankolikus hangulatát, egyben bemutatva egy érdekes mellékszálat, a vetkőző webcamlányok lebuktatására és letartóztatására létrehozott rendőrségi alakulat munkáját (valószínűleg a Kínához tartozó területeken tiltott az ilyesmi).


Technikailag szépen van kivitelezve a film (főleg a földrengést bemutató álomszerű rövid snitt tetszett), a történet jobb megértését a „flashback” részekkel próbálja a rendező elősegíteni. Hogy mekkora sikerrel, az már egy más kérdés, mert helyenként még így is nehezen követhetőek az események, ráadásul a film tempója kissé vontatott. A Jade-t megformáló, egyben első filmes főszerepét alakító taiwani popsztár, Rainie Yang kicsit gyerekesen, affektálva játszik, a Hongkongból érkezett húzónév, Isabella Leong pedig talán túlzottan is szürke, ráadásul az is érdekes, hogy kettejük közül a 4 évvel fiatalabb Isabella játsza a filmbeli Jade-nél mintegy 10 évvel idősebb karaktert.
Összefoglalva a film alapötlete nagyon jó, de a történet nehezen követhető és lassú, valamint a szereplőkkel sem igazán tud a néző azonosulni, így legfeljebb közepesnek mondható. Kár érte, mert ebből sokkal többet is ki lehetett volna hozni. Viszont lehet, hogy csak én nem értékeltem a filmet kellőképpen, hiszen az idei Berlini Filmfesztiválon a Teddy díjat nyerte el érte a rendező.