belépés∆

The Road (2006)

The Road (2006)

iMDB 

Mind a kínai filmekkel, mind pedig a kínai történelemmel rokonszenvezőknek érdekes és gondolatébresztő lehet ez az új, 2006-ban készült epikus dráma, mely öt évtizedet ölel fel az ország közelmúltjából.

Nem kell túl mélyen ismerni a kínai mozit ahhoz, hogy már egyből a címen meg ne akadjon a szemünk, mely egyértelműen rímel Zhang Yimou 1999-es filmjére, a The Road Home -ra. Persze nem ez az eredeti, kínai cím pontos fordítása, mely valójában Journey of Aroma, nyilvánvaló azonban, hogy miért cserélték le azt, s miért pont ezt az újat választották nemzetközi terjesztésre.

A film az 1960-as évektől, közvetlenül a kulturális forradalom előtti évektől, napjainkig követi végig a két főszereplő történetét. Egyikük egy 50-es éveiben járó buszsofőr, akit áldozatos munkájáért maga Mao elvtárs tüntetett ki, s még kezet is rázott vele, hatalmas dicsőséget hozva ezzel rá, s büszkeséggel töltve el mind kollégáinak, utasainak, mind pedig szülőfaluja lakóinak szívét. Helyközi járat révén nem egyedül dolgozott, a jegyszedésben és egyéb apró-cseprő ügyekben egy fiatal, végtelenül kedves és életvidám lány segített neki, akit a busztársaság osztott be mellé. Ezt az idillikus képet megtörni látszott egy új utas, egy helyi orvos feltűnése. A közte és a fiatal jegyárus lány között kialakuló szerelmi viszonyt a sofőr, bár nem adott neki hangot, de egyáltalán nem nézte túl jó szemmel. Titkon más tervei voltak a fiatal lánnyal.

 

Nem csak a cím az, ami hasonlóvá teszi Yimou és Jiarui filmjét. Már a promóció is úgy harangozta be a fiatal lányt alakító Jingchu Zhang-ot (Seven Swords, Jade Warrior), mint a következő Zhang Ziyi -t, s bizony nem alaptalanul. A lány pontosan azt a rakoncátlan, lázadó karaktert alakítja, mint Ziyi kisasszony az olyan korai filmjeiben, mint a már említett The Road Home, vagy a Musa. Emellett persze külsőre is hasonlítanak egymásra, ami mondjuk nem jelent akkora problémát. Mindettől eltekintve a furcsa az, hogy annyira jól játszik, hogy a néző ezt egyáltalán nem érzi zavarónak. Mind az ő, mind pedig a sofőrt alakító Wei Fan játéka nagyon kiegyensúlyozott és szuggesztív.

A következő hasonlóság a gyönyörű természeti képek használata. Akárcsak a The Road Home-ban, itt is rengeteg nagytotált láthatunk Kína szebbnél szebb tájairól, hiszen már maga az alapötlet, az utazás is adja magát a panorámaképek használatához. Itt azonban nem árasztanak annyira egységes hangulatot e képek, mint Yimou filmjében, hiszen ott egy kicsiny, falusi, zárt környezetből válogatott a rendező, itt pedig különösebb központi motívum nélkül mindenhonnan. Egy kicsit propaganda jellegűnek éreztem az egészet, olyannak, mint egy turisztikai reklám, s az az érzésem, hogy nem tévedtem nagyot.

A propaganda egyébként az egész mozit átszőtte. A rendező azt nyilatkozta a bemutató után, hogy ha öt évvel korábban készíti el művét, valószínűleg kivégezték volna. Azt is kiemelték a filmmel kapcsolatban, hogy bár a cenzúra néhol rendesen megvágatta a filmet (állítólag emiatt rettentő hosszúra nyúltak az utómunkálatok), a mondanivalóból és művészi értékéből mit sem vesztett a film. Én azonban úgy láttam, hogy bizony igencsak a múltat akarja felülírni a rendező, ugyan nem túl erőszakosan, csak körülbelül úgy, mint egy amerikai film. A busz utasai mind boldog, kikerekedett parasztok voltak, akik önfeledten nevettek a jegyárus lány cuki kis viccein. Minden, ami romokban hevert, vagy lepusztult volt, inkább patinásnak tüntettek fel a képek, így keltve a nosztalgikus múlt illúzióját. Na, és persze Mao-ról sem hallunk egy rossz szót sem.

Mindettől eltekintve, a nyilvánvaló hasonlóságok és propagandisztikus elemek ellenére a The Road mégis egy jó film, amit a Kairói Nemzetközi Filmfesztiválon három díjjal is jutalmaztak. Már maga az a látásmód érdekes, ahogy a kínai kormányzat át akarja írni a múltat, s az, ahogy a rendező néha elmerészkedik némi kritika kifejtése felé, persze aztán gyorsan meghátrál. Mindenesetre meghagyja a szabadságot, hogy azt képzeljünk bele, amit akarunk. A színészi játék kitűnő, és azért térek így ki rá még egyszer, hogy kellőképpen tudjam hangsúlyozni. Végül pedig kiemelendő a jól felépített történet, és a magával ragadó rendezés, ami tényleg az epikus filmek érzelemvilágával ruházza fel a történetet.

 

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

Princess-D (Seung fei) (2002)

Princess-D (Seung fei) (2002)

Princess-D (Seung fei) (2002)iMDBA 70-es és 80-as évek egyik felkapott színésznője, Sylvia Chang az idők folyamán a kamera túloldalán is igyekezett eredményeket felmutatni és rendezőként, valamint forgatókönyvíróként is több jól sikerült, nem hétköznapi témákat bemutató...

The Reluctant Fundamentalist (2012)

The Reluctant Fundamentalist (2012)

  Szívesen olvasok életrajzi regényeket és nézek ilyen témájú filmeket, mert a szereplők sorsába óhatatlanul beleszóló történelem másféle ismereteket ad, mint az iskolai tananyag és a történelmet is szeretem. Bevallom, ezen a téren nem vagyok válogatós.

Lee Byung-Hun

Lee Byung-Hun

Lee Byung-Hun (이병헌)Lee Byung-Hun 1970 július 12-én született Szöulban. Tanulmányait 1991-ben fejezte be, a Hanyang Egyetemen diplomázott francia nyelvből. Nyelvérzékének köszönhetően remekül beszél angolul és kínai mandarin nyelven is. A Chung-Ang Egyetemnek is volt hallgatója,...

Maggie Q

Maggie Q

  Az 1979 május 22-én Honoluluban született Margaret (Maggie) Denise Quigley családfájának története legalább olyan érdekes, mint a saját karrierje. Nagyapja a náci megszállás elől menekült Lengyelországból az Egyesült Államokba (konkrétabban New York-ba), az úriember fia...