Ma 2012. május 25., péntek, Orbán napja van.
The Knot (Yun shui yao) (2006)
( 1 szavazat )
| Ismertetők - Kína |
The Knot (Yun shui yao) (2006)

iMDB
A film elején az az érzése a nézőnek, hogy valakik igen erősen elkezdték koppintani a ’99-es Road Home című filmet. Ez úgy az első fél órában egyre hatványozódik, aztán hirtelen ennek az érzetnek nyoma is veszik. Persze a déjà vu érzés megmarad, csak már egy másik film, a japán The milkwoman ugrik be az ember memóriájába. Ez utóbbi valószínűleg csak véletlen egybeesés, de nagyon hasonlít a mondanivaló. A The knot tehát az eredetiség terén megbukik, de ugye ettől egy film még lehet jó és emlékezetes, például a hangulatnak köszönhetően. Az első fél óra hangulata egész kellemes, a “szokásos” romantikus filmek atmoszféráját hozza, szerethető karakterekkel, helyenként az egyik “balfék” figurának köszönhetően némi humorral fűszerezve. Aztán amikor kiderül, hogy Qiushui egy szélsőbalos aktivista, onnantól a romantika helyét átveszi a kalandfilm jelleg, érdekes helyszínekkel (Koreai Háború, Tibet), gyönyörűen fényképezett (és gazdagon CG-zett) tájképekkel. A fényképezéssel kapcsolatban egyébként érdemes megjegyezni azt is, hogy sűrűn vannak hosszú, vágás nélkül felvett jelenetek benne, amik közül még a film legeslegelején, a fontosabb közreműködők nevének felsorolása közben látható a leglátványosabb (bár látszik, hogy ebben is segítségére volt az operatőrnek a számítógép). A korszak és a különleges helyszínek sokat dobnak a filmen, de sajnos ahogy halad a történet előre, úgy lesz egyre több benne a csöpögősen érzelgős jelenet, rengeteg síró emberrel, ami viszont rontja az összképet. Qiushui karakterével egyre nehezebben tud azonosulni a néző (persze lehet, hogy velem van a baj, belém nem szorult küldetéstudat, így nem tudom átélni a kínjait), de ugyanez elmondható Wang Biyun szenvedéseiről is. Amilyen jól indul a film, olyannyira ellaposodik a második felére.
Mint említettem feljebb, már a film legelején feltűnik, hogy igencsak hasonlóan van felépítve, mint anno a Road Home volt. Itt is két idősíkban zajlik a történet, ugyanis a “mában” Wang Biyun egyik rokona, egy fiatal hölgy, Xiao-rui elkezdi kinyomozni, hogy mi is történt pontosan Qiushui-vel a távolléte alatt. Ez a rész egy érdekes kontrasztot ad a filmnek, a hölgyet alakító hongkongi Isabella Leong ugyanis igencsak kilóg a többiek közül. Nem, nem a játékával, azzal ugyanis nincs semmi gond (igaz, nem is egy túl nehéz szerep), hanem a küllemével, a modern ruházatával, technikai eszközeivel, ahogy a tibeti népek között sétálgat. Talán ez az éles kontraszt a legérdekesebb rész az egész filmben. A többi pedig igencsak ígéretesen indul, aztán sajnos ellaposodik. A fiatal Wang Biyun-t alakító Vivian Hsu 30 évesen is hitelesen néz ki kábé 16 éves diáklányként is, valamint a későbbiek folyamán immáron “érett” festőként is, Kun Chen viszont csak egy ideig képes megbírkózni Qiushui szerepével, tibeti orvosként valahogy nem volt az igazi.
Összefoglalva ez a film szvsz némileg erőltetett és túlzottan is romantikus akart lenni. Az alkotók az igaz szerelmet akarták bemutatni, de hogy ez mennyire sikerült, azt majd mindenki eldönti maga. Nekem mind a két film, amire emlékeztetett, jobban tetszett ennél, így némi jóindulattal is csak a közepes alkotások közé sorolnám.
iMDB
A XX. század 40-es éveinek második felében egy jómódú fogorvos családja felfogad egy diákot angolt tanítani a fiuk mellé. Az anya szerint az újdonsült tanítónak, Chen Qiushui-nek nehéz dolga lesz, mert a kisfiú finoman szólva is nehéz eset. A “tanár” azonban nyíltságával, humorával és sokrétű ismereteivel hamar megkedvelteti magát, nemcsak a kisfiúval, hanem annak nővérével, Wang Biyun-nal is, aki halálosan bele is szeret. Persze túl szép lenne a történet, ha nem derülne ki Qiushui-ról egy és más, konkértan az, hogy ő egy igazi baloldali (szélsőbalos?) aktivista, jókora küldetéstudattal megáldva. Mikor ezeket az embereket a karhatalom elkezdi “begyűjteni”, neki is menekülnie kell, de még előtte egy hiperromantikus helyzetben megígéri a lánynak, hogy hamarosan visszajön érte/hozzá. A lány pedig elkezd várni rá, kerül, amibe kerül.
A film elején az az érzése a nézőnek, hogy valakik igen erősen elkezdték koppintani a ’99-es Road Home című filmet. Ez úgy az első fél órában egyre hatványozódik, aztán hirtelen ennek az érzetnek nyoma is veszik. Persze a déjà vu érzés megmarad, csak már egy másik film, a japán The milkwoman ugrik be az ember memóriájába. Ez utóbbi valószínűleg csak véletlen egybeesés, de nagyon hasonlít a mondanivaló. A The knot tehát az eredetiség terén megbukik, de ugye ettől egy film még lehet jó és emlékezetes, például a hangulatnak köszönhetően. Az első fél óra hangulata egész kellemes, a “szokásos” romantikus filmek atmoszféráját hozza, szerethető karakterekkel, helyenként az egyik “balfék” figurának köszönhetően némi humorral fűszerezve. Aztán amikor kiderül, hogy Qiushui egy szélsőbalos aktivista, onnantól a romantika helyét átveszi a kalandfilm jelleg, érdekes helyszínekkel (Koreai Háború, Tibet), gyönyörűen fényképezett (és gazdagon CG-zett) tájképekkel. A fényképezéssel kapcsolatban egyébként érdemes megjegyezni azt is, hogy sűrűn vannak hosszú, vágás nélkül felvett jelenetek benne, amik közül még a film legeslegelején, a fontosabb közreműködők nevének felsorolása közben látható a leglátványosabb (bár látszik, hogy ebben is segítségére volt az operatőrnek a számítógép). A korszak és a különleges helyszínek sokat dobnak a filmen, de sajnos ahogy halad a történet előre, úgy lesz egyre több benne a csöpögősen érzelgős jelenet, rengeteg síró emberrel, ami viszont rontja az összképet. Qiushui karakterével egyre nehezebben tud azonosulni a néző (persze lehet, hogy velem van a baj, belém nem szorult küldetéstudat, így nem tudom átélni a kínjait), de ugyanez elmondható Wang Biyun szenvedéseiről is. Amilyen jól indul a film, olyannyira ellaposodik a második felére.
Mint említettem feljebb, már a film legelején feltűnik, hogy igencsak hasonlóan van felépítve, mint anno a Road Home volt. Itt is két idősíkban zajlik a történet, ugyanis a “mában” Wang Biyun egyik rokona, egy fiatal hölgy, Xiao-rui elkezdi kinyomozni, hogy mi is történt pontosan Qiushui-vel a távolléte alatt. Ez a rész egy érdekes kontrasztot ad a filmnek, a hölgyet alakító hongkongi Isabella Leong ugyanis igencsak kilóg a többiek közül. Nem, nem a játékával, azzal ugyanis nincs semmi gond (igaz, nem is egy túl nehéz szerep), hanem a küllemével, a modern ruházatával, technikai eszközeivel, ahogy a tibeti népek között sétálgat. Talán ez az éles kontraszt a legérdekesebb rész az egész filmben. A többi pedig igencsak ígéretesen indul, aztán sajnos ellaposodik. A fiatal Wang Biyun-t alakító Vivian Hsu 30 évesen is hitelesen néz ki kábé 16 éves diáklányként is, valamint a későbbiek folyamán immáron “érett” festőként is, Kun Chen viszont csak egy ideig képes megbírkózni Qiushui szerepével, tibeti orvosként valahogy nem volt az igazi.
Összefoglalva ez a film szvsz némileg erőltetett és túlzottan is romantikus akart lenni. Az alkotók az igaz szerelmet akarták bemutatni, de hogy ez mennyire sikerült, azt majd mindenki eldönti maga. Nekem mind a két film, amire emlékeztetett, jobban tetszett ennél, így némi jóindulattal is csak a közepes alkotások közé sorolnám.
További cikkek :
» The Housemaid (Hanyo) (2010)
A kortárs dél-koreai film legambiciózusabb szerzői előszeretettel vegyítik a melodráma különböző alakzatait sajátos visszatérő motívumokkal, és az arányok tökéletesítése során akkor érik el a nemzetközi áttörést, amikor a...
» The Gate of Hell (Jigokumon) (1953)
Nem könnyű egy híres, de mára gyakorlatilag alig ismert moziról írni, mint amilyen ez a film. Sokat változott a közönség ízlése, ami egykoron sikeresnek bizonyult, tartani lehet tőle, hogy mára teljesen érdektelenné lett.
» The Lowly Ronin (Suronin Makari Toru) (1981)
Mindennek van kezdete. A munkának, a feliratkészítésnek, a mérkőzéseknek, az időnek, sőt még a TV sorozatoknak is. Nem kivétel hát a Lowly Ronin mini-sorozat sem.
» Instant Numa, Ultra Miracle Love Story, Oto-Na-Ri
Aso Kumiko arcai
» The Invincible Fist (Tie shou wu qing) (1969)
Fölöttébb jó év volt az 1968-as a Shaw Brothers stúdió számára, de az 1969-est sem érhette panasz.
YEZy nevű szerzőnk 2006. január 20., péntek óta tag.
Joomla Templates and Joomla Extensions by ZooTemplate.Com







Hozzászólások
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.