Bombay Talkies (2013)
Ilyenkor, Oscar-jelölések idején nagyobb figyelmet fordítok a filmekre, mert izgat, hogy mit nem láttam, mit lenne jó pótolni. Ráadásul 100 éves lett az indiai filmgyártás! Így kettőzött figyelemmel fordultam tavalyi filmjeik felé.
Aankhen (2002)
A film címe magyarul annyit tesz, hogy szemek és cselekményében az emberi szem, illetve annak funkcionális hiánya dominál. Az 1990-es évek közepétől Indiában is megjelentek a külföldi bankok és ezzel együtt nőtt a bankrablások száma.
Chakravyuh (2012)
Jöjjön ismét Bollywood a remek filmjeivel, melyek oly sokszor és sokféleképpen igyekeztek már láttatni velünk a varázslatos, ezerarcú Indiát. Megmutatták a fényes és árnyékos oldalát, azonban van valami, amit eddig nem érintett egyetlen, általam látott indiai film sem. A kommunizmus eszméjét. Prakash Jha rendező révén Indiának ez az arca is feltárul előttünk.
D-Day (2013)
Azt gondolom, mindegy, hol élünk, hány évesek vagyunk, vagy mi a foglalkozásunk, valamennyiünk életében eljön egyszer az a nap, melyet az ismert történelmi háttér miatt ’D-Day’-ként is emlegethetünk. Egy-egy ilyen napot mindenki - akár mi magunk is - szívesen megörökítenénk.
A Peck On The Cheek (Kannathil Muthamittal) (2002)
Én azon "legelvetemültebbek" közé tartozom, akik imádják az indiai filmeket. A Bollywoodban készülteket különösen. Mert abból a világból, ami körülvesz és engem már lassan megfojt, egy fülbemászó dallamokkal kísért érzelmes történet, amelyet hozzáértő rendező instrukciói alapján kitűnő színészek keltenek életre, lélekemelő kikapcsolódás.