Moonlight whispers (Gekkou no sasayaki) (1999)
Moonlight whispers (月光の囁き) (1999)
Shiota Akihiko filmjében egy manga elevenedik meg. Az elején sima tini szerelmi történetnek tűnik, aztán kicsit megváltozik… Kitahara Satsuki (Tsugumi) egy 17 éves lány, aki a suliban ugyanabba a kendo órára jár, mint Hidaka Takuya (Mizuhashi Kenji). A két fiatal némi zökkenővel egymásra talál, és minden ideálisnak tűnik egy tiniszerelemhez, leszámítva a fiú 1-2 furcsa megjegyzését. Aztán a lány megtalálja a saját zokniját a fiú ágyában, valamint egy magnószalagon egy általa elvégzett tevékenység hangfelvételét. Ekkor hangzik el tőle először komolyan a „Hentai!” („perverz!”) felkiáltás, amit a fickó nem is tagad. A lány azt hiszi, hogy ezzel vége kettejük kapcsolatának, azonban a Takuya mániákusan követi és bármit elkövet azért, hogy a lány közelében lehessen. Satsuki pedig egyre megalázóbb dolgokra kényszeríti a fiút, csakhogy végre lerázhassa magáról, de még az sem segít, hogy végig nézeti vele, ahogy Uematsu Tadashi-val (Kusano Kouta), Takuya egyik barátjával szeretkezik. A lány persze eközben rájön arra is, hogy a fiú szenvedése örömet okoz neki, de ezzel együtt is véget szeretne vetni a helyzetnek.
Mit is lehetne írni a sztorin kívül erről a filmről? Maga a sztori viszi előre az egészet, a kivitelezés egyébként a japán drámákban megszokott. Az alapötlet nagyon jó, a szereplők játéka is tetszett (főleg Takuya idétlen pofavágásai itt-ott), a történet pedig minimum elgondolkodtató, mindamellett, hogy jókat lehet kuncogni rajta… Nekem tetszett, egy nézést mindenképp megér.