belépés∆

Monday (2000)

 

Monday (2000)

Képzeld el, hogy elébredsz egy hétfő reggelen, elnyűtten és másnaposan, úgy, hogy semmire sem emlékszel a tegnapból. Képzeld el, hogy elkezded átkutatni a zsebeidet, és a különféle tárgyakról, amik a kezedbe akadnak, újabb és újabb mozaikdarabkáit találod meg a tegnapi emlékeidről. Képzeld el, hogy olyan szörnyűségekre kezdesz emlékezni, amit el sem hinnél, ha nem látnád a tévében is, a hírekben, ahogy gyakorlatilag ámokfutásba kezdesz egy shotgunnal. Képzeld el, hogy egy nagy piálás és néhány szerencsétlen véletlen miatt zsákutcába futott az életed, és a tovább vezető úton már csak két katasztrófa közül választhatsz...
És képzeld el, hogy a film, ami mindezt bemutatja, nem krimi és nem thriller és nem is akció, hanem gyilkos humorú fekete komédia és egy kicsit dráma is.
 
Sabu, a stílusok keverésének mestere, legalább olyan feledhetetlen, könnyesre nevettetően vicces és elgondolkoztatóan drámai filmet készített, mint a Drive és a Postman Blues (amik a kedvenc japán filmjeim között vannak). A főszereplő itt is ugyanaz, mint a fenti két filmben, és Susumu Terajama-nak itt is ugyanúgy jut egy mellékszerep, mint azokban. A film humoros részei egy csöppnyit feketébbek, mint a Postman Blues-ban (a Drive talán egy kicsit kevésbé komikus darab), a komolyabb részek témája pedig az alkohol(izmus) és a kisember nyűglődése, tehetetlenség-érzése, korlátok közül való kitörése (ld. még: Kiyoshi Kurosawa interjú). A főhősünk mészárlással szegélyezett odüsszeiája a klasszikus "egyedül állok, de van egy fegyverem és nem félek használni" jakuzafilmekkel és a Született gyilkosok-féle "gyilkolok, tehát vagyok - vegyetek észre!!!" filmekkel is mutat hasonlóságokat. Az erőszak, mint a főszereplő társa, egyre elvontabb képekben jelenik meg, míg a végén meztelen, fehérre meszelt bőrű, kopasz, majomszerű mozgású démonok csapataként teljesen szimbolikusan jelenik meg.

A történet végén, a sarokba szorított férfi sorsának beteljesedésekor újra egy érdekes kettős befejezés vár minket, hasonlóan a Postman Blues-hoz, itt azonban egyáltalán nincsen lezárva.
Akit érdekel Sabu egyéni stílusa, az ne hagyja ki. Akit érdekelnek a japán filmek, annak erősen ajánlott. Aki szokott filmeket nézni, annak érdemes megnézni. A Sabu-fanok pedig már úgyis látták...


(imdb)

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

Portrait of Hell (Jigoku-hen) (1969)

Portrait of Hell (Jigoku-hen) (1969)

Ha Akutagawa Rjunoszuke áll neki egy forgatókönyv megírásának, abból valószínűleg valami minőségi történet kerekedik ki, ezt már tudhatjuk Kurosawa Akira „A vihar kapujában” (Rashomon) filmje óta.

Beyond our Ken (Gung ju fuk sau gei) (2004)

Beyond our Ken (Gung ju fuk sau gei) (2004)

Beyond our Ken (Gung ju fuk sau gei) (2004)iMDBEnnek a meglepően jól sikerült drámának már a címe is nagyon találó, hiszen több értelme is van, ráadásul mindegyik kapcsolatban van magával a filmmel. Egyrészt a Ken...

Samurai Banners (Furin kazan) (1969)

Samurai Banners (Furin kazan) (1969)

 IMDb  Egy regényből készült a film, eredeti címén: Samurai Banner of Furin Kazan (Yasushi Inoue írótól származik) és 1959-ben adták ki Japánban. A történet (és a film is) elég hosszú, mivel egy jelentős időszakot ölel fel japán...

Ichikawa Kon (1915-2008)

Ichikawa Kon (1915-2008)

Ichikawa Kon (市川崑) a japán filmtörténet legnagyobb rendezői közé tartozik, munkássága egy lapon említhető olyan nagyságokéval, mint Kurosawa Akira, Mizoguchi Kenji és Ozu Yasujiro. Hosszas pályafutása során olyan klasszikusok fűződnek a nevéhez, mint az {ln:An...