Cure (1997)
Kurosawa Kiyoshi zseniális alkotása, a misztikus/okkult pop film és az art movie határmezsgyéjén. Annyira tetszett, hogy nekiálltam megcsinálni a magyar feliratot hozzá. Nem az a hatásvadász film, lehet hangulat kell hozzá, de engem nagyon elkapott. Ozu Yasujiro nyomdokain halad, a tökéletes atmoszférateremtés a kulcsszó, és nem a történet. Ehhez felhasználja a végletekig aprólékosan kidolgozott környezetet és a nagyszerű színészi játékot. Az ilyen szintű odafigyelés szerintem a japán film egyik sajátja, és ez ezen a filmen is nagyon jól látszik. Meg kell nézni!!
-Manu-
A Cure egy remek japán nyomozós - sorozatgyilkosságos krimi / thiller Kiyoshi Kurosawától, de több dologban is eltér a hasonló besorolású "szokványos" daraboktól. És előrebocsátom: nagyon tetszett a film.
Bár a gyilkosság módja (hatalmas X alakú felmetszés a nyakon-mellkason) elég durva, de abszolút nem azon van a hangsúly (mint pl. a Hetediknél, ami egy-két undorítónak szánt gyilkosságon kívül mást nem tud felmutatni, Brad Pitt bénázik, Morgan Freeman-nek meg abszolút nem hagynak teret, de mindegy, ez egy másik lapra tartozik).
Másrészt nem azért thiller, mert néha befosik a tisztelt néző egy ajtó mögül kieső hulla / előugró gyilkos / elfutó macska miatt, hanem mert... mert kellemes nyomasztó atmoszférája van, mert nem tudod, mi fog történni éppen, mert nem tudod, hogy "kinek mi a szerepe" vagy hogy ki vannak-e osztva a szerepek egyáltalán.
Harmadrészt a nyomozás nem telefonszámok felhívogatásából és sztriptízbárokban való verekedésekből áll, hanem lélekbúvárkodásból és pszihológiából.
Negyedrészt: sorozatgyilkosságok vannak, de sorozatgyilkos nincs. Hatalmas ötlet, és még sosem láttam ilyen "fenyegetően", ugyanakkor (illetve éppen azért) hihetően, ésszerűen előadva.
Végül pedig három önkényesen kiragadott dolog, ami tetszett: 1.) végig ott volt a lehetőség, hogy a fickó is a bűvölés hatása alá kerül (nem tudjuk, hogy mi történt bent Mamiya cellájában, mielőtt kijött), de azért sem ezt a várható befejezést kapjuk, hanem egy amúgy marha "elegáns" lezárást (Mamiya-ra gondolok és az utolsó befejezetlen "X"-re...); 2.) a látomásos jelenetek finoman vannak tálalva és kevés van belőlük (nem "tolakodóak"); 3.) hasonló überpara borzongató (sőt, paranoiás) befejezést kapunk, mint A kör esetében, de míg ott szerintem kicsit bénán jött ki (túl erőltetett) és nem is tudtam komolyan venni, itt teljesen jól "ül".
-Ramiz-