Ma 2012. május 25., péntek, Orbán napja van.
The Funeral (Ososhiki) (1984)
( 1 szavazat )
Juzo Itami debütáló filmje egy elég rendhagyó témáról, a halálról, jobban mondva egy aspektusáról, a temetésről. Sajnos Itami filmjeit eddig nem ismertem, csak egyről halottam, az a Tampopo volt, de ezek után mindenképpen hozzáállok begyűjteni a többit.
| Ismertetők - Japán |
Juzo Itami debütáló filmje egy elég rendhagyó témáról, a halálról, jobban mondva egy aspektusáról, a temetésről. Sajnos Itami filmjeit eddig nem ismertem, csak egyről halottam, az a Tampopo volt, de ezek után mindenképpen hozzáállok begyűjteni a többit.
Ezt a filmet általában fekete komédiaként szokták aposztrofálni, de szerintem ez távol esik a valóságtól, s bár tényleg vannak benne ilyen vonások, nem igazán jellemző erre a mozira. Valahogy én kisarkított karaktereket, kreténséget, vagy szürrealizmust, esetleg gusztustalan jeleneteket várnék a cím és a stílusbesorolás alapján. Persze elfelejtem, hogy japán filmről van szó, és egy hagyományos japán temetés bemutatásáról. Ez a film olyan kellemes, megnyugtató derűt áraszt magáról, mint egy séta egy virágzó cseresznyefákkal teli parkban, vagy mondjuk egy kora őszi délután.
A nagyapa, mikor egy vacsora alkalmával éppen "kedvesen" közli feleségével, hogy ő bizony 120 évig fog élni, és egy fiatal 20 éves bejárónő fogja gondját viselni, lefordul a székről, és rövidesen meghal. Persze ezután elkezdődik a készülődés a temetésre, az eseményeket a nagyapa veje, lányának férje kommentélja.
A film elmegy egy oktatókazettának a japán temetésekhez, lépésről lépésre bemutatja mikor, mit és hogyan kell tennie a hozzátartozóknak. A család egy teljesen átlagos, viszonylag jó anyagi körülmények között élő família, akik se nem utálták, se nem szerették túlzottan a néhai családfőt, épp ezért inkább a különböző ceremóniákra koncentrálnak. Ennek megfelelően, illetve a japán etikettet szem előtt tartva igazi gyász csak egy-két pillantra jelenik meg, akkor viszont nagyot csattan. A család minden tagja nagyon emberi, a néző könnyen közéjük tartozónak érezheti magát és részt vehet egy általa is jól ismert, szokványos családi összejövetelen, annak formalitásaival, örömeivel és kényelmetlenségeivel egyetmben. Nagyon szuggesztív.
Mégis, amiben legerősebb a film, az a halálhoz, illetve a temetéshez való viszony. Én mindenképp, mint már fentebb említettem, oktatófilmnek fogom szánni családomnak, ha arra kerül a sor és esetleg elpatkolok. Nem a japán szertartások és külsőségek miatt, isten ments. Inkább amiatt, mivel ez a film megmutatja, hogy a bánat és a sírás a temetéseken felesleges. Aki sír, igazából magát siratja, hiszen a másikat már nincs miért sajnálni, túl van mindenen. Egy kellemes, derűs temetés, persze a kellő tiszteletadással, sokkal többet ér, mint egy képmutató, önmarcangoló jellegű. Ez most lehet megdöbbentően, vagy legalábbis bután hangzik, ezért kell mgnézni ezt a filmet. Itami sokkalta jobban el tudja magyarázni, s méginkább átéreztetni e gondolatokat, mint én. Emellett a film szókimondó, s persze nem agresszivan, demamgóg modon tömi bele mondanivalóját a nézőbe, hanem kellően árnyaltan. A japán film kedvelőinek kihagyhatatlan alkotás.
További cikkek :
» The Housemaid (Hanyo) (2010)
A kortárs dél-koreai film legambiciózusabb szerzői előszeretettel vegyítik a melodráma különböző alakzatait sajátos visszatérő motívumokkal, és az arányok tökéletesítése során akkor érik el a nemzetközi áttörést, amikor a...
» The Gate of Hell (Jigokumon) (1953)
Nem könnyű egy híres, de mára gyakorlatilag alig ismert moziról írni, mint amilyen ez a film. Sokat változott a közönség ízlése, ami egykoron sikeresnek bizonyult, tartani lehet tőle, hogy mára teljesen érdektelenné lett.
» The Lowly Ronin (Suronin Makari Toru) (1981)
Mindennek van kezdete. A munkának, a feliratkészítésnek, a mérkőzéseknek, az időnek, sőt még a TV sorozatoknak is. Nem kivétel hát a Lowly Ronin mini-sorozat sem.
» Instant Numa, Ultra Miracle Love Story, Oto-Na-Ri
Aso Kumiko arcai
» The Invincible Fist (Tie shou wu qing) (1969)
Fölöttébb jó év volt az 1968-as a Shaw Brothers stúdió számára, de az 1969-est sem érhette panasz.
manu nevű szerzőnk 2006. január 10., kedd óta tag.
Joomla Templates and Joomla Extensions by ZooTemplate.Com






