Ma 2012. május 25., péntek, Orbán napja van.
Harakiri (Seppuku) (1962)
( 9 szavazat )
A film Takigucsi Jaszuhiko novellája alapján készült, és remek adaptáció kerekedett belőle (a novellát tartalmazó kötet magyarul is megjelent a Terebess kiadó gondozásában Harakiri címen, érdemes beszerezni és elolvasni, mert remek olvasmány).
Szépen felépített, egymásba kapcsolódó cselekményszálak jellemzik, dráma a javából. A rendező ügyesen játszik végig a múlt-jelen bemutatásával, mindvégig sikeresen fenntartva a néző figyelmét a különböző idősíkon történtekkel kapcsolatban. Kitűnő színészi játékot láthatunk végig. Egy-egy gesztussal, szemvillanással hihetelen jól eltaláltan fejeznek ki gondolatot-érzelmet, amikor a szavak nem oda valók. Kiemelném a Tsugumo Hanshiro-t alakító Tatsuya Nakadai-t: érzékletesen mutatja be a megcsömörlött, kiégett, bosszúálló szamurájt, ugyanakkor az unokáját imádó, aggódó nagyapát is. A néha-néha felcsendülő "shamisen", illetve "koto" szintén ügyesen fokozza a feszültséget és tölti meg ki nem mondott érzelmekkel a filmet (bebizonyítva, hogy nem hiába nevezik ezeket a hangszereket a japán érzékenység és érzelmek egyik legjobb kifejezőjének).
A film nem egy rövid darab (több mint két órás), mégis végig leköti a nézőt. A történet megrázó.
Részemről felkerült a kötelezők listájára (Kagemusha mellé, szívem másik csücskébe). Remekmű.
| Ismertetők - Japán |
Japánban járunk, az 1600-as években. A sógunátus kezdődő széthullásával leáldozóban van a szamurájok dicsősége is. Rengetegen veszítik el munkájukat a különböző klánok összeomlásával, ezzel földönfutó ronin-ná válva. Nem marad nekik más, csak a becsület és a kardjuk.
Tsugumo Hanshiro (Tatsuya Nakadai) szintén ex-szamuráj, meglátogatva az Iyi Házat arra kéri a ház urát, had haljon szamurájhoz méltó halált: seppuku-t akar elkövetni. A ház ura beleegyezik a kérésbe, de előtte elmesél egy történetet egy ifjú szamurájról, aki hasonló kéréssel fordult a házhoz, de szörnyű véget ért...
Tsugumo Hanshiro (Tatsuya Nakadai) szintén ex-szamuráj, meglátogatva az Iyi Házat arra kéri a ház urát, had haljon szamurájhoz méltó halált: seppuku-t akar elkövetni. A ház ura beleegyezik a kérésbe, de előtte elmesél egy történetet egy ifjú szamurájról, aki hasonló kéréssel fordult a házhoz, de szörnyű véget ért...
A film Takigucsi Jaszuhiko novellája alapján készült, és remek adaptáció kerekedett belőle (a novellát tartalmazó kötet magyarul is megjelent a Terebess kiadó gondozásában Harakiri címen, érdemes beszerezni és elolvasni, mert remek olvasmány).
Szépen felépített, egymásba kapcsolódó cselekményszálak jellemzik, dráma a javából. A rendező ügyesen játszik végig a múlt-jelen bemutatásával, mindvégig sikeresen fenntartva a néző figyelmét a különböző idősíkon történtekkel kapcsolatban. Kitűnő színészi játékot láthatunk végig. Egy-egy gesztussal, szemvillanással hihetelen jól eltaláltan fejeznek ki gondolatot-érzelmet, amikor a szavak nem oda valók. Kiemelném a Tsugumo Hanshiro-t alakító Tatsuya Nakadai-t: érzékletesen mutatja be a megcsömörlött, kiégett, bosszúálló szamurájt, ugyanakkor az unokáját imádó, aggódó nagyapát is. A néha-néha felcsendülő "shamisen", illetve "koto" szintén ügyesen fokozza a feszültséget és tölti meg ki nem mondott érzelmekkel a filmet (bebizonyítva, hogy nem hiába nevezik ezeket a hangszereket a japán érzékenység és érzelmek egyik legjobb kifejezőjének).
A film nem egy rövid darab (több mint két órás), mégis végig leköti a nézőt. A történet megrázó.
Részemről felkerült a kötelezők listájára (Kagemusha mellé, szívem másik csücskébe). Remekmű.
További cikkek :
» The Housemaid (Hanyo) (2010)
A kortárs dél-koreai film legambiciózusabb szerzői előszeretettel vegyítik a melodráma különböző alakzatait sajátos visszatérő motívumokkal, és az arányok tökéletesítése során akkor érik el a nemzetközi áttörést, amikor a...
» Samurai Vendetta (Araki Mataemon: Ketto kagiya no tsuji) (1952)
Adauchi. Már a hangzásában is van valami vészjósló. Nemcsoda, vérbosszút jelent. Nem tartozik hozzá olyan jelentés, ami pozitív hatással volna az emberre. Nem volt ez másként a szamurájok korában sem.
» The Gate of Hell (Jigokumon) (1953)
Nem könnyű egy híres, de mára gyakorlatilag alig ismert moziról írni, mint amilyen ez a film. Sokat változott a közönség ízlése, ami egykoron sikeresnek bizonyult, tartani lehet tőle, hogy mára teljesen érdektelenné lett.
» Killer's Mission (Shokin kasegi) (1969)
Tomisaburo Wakayama 1969-ben egy olyan karaktert indított útjára, amelyhet a pályafutása során még többször visszatért. A "Shokin kasegi", nem más, mint a sógun személyes harcosa, aki kizárólag az ő parancsainak kénytelen...
» The Lowly Ronin - The Teenage Orhpan Girl (Suronin makari toru dai gobu namida ni kieru mikka gokuraku) (1983)
Az előző epizódban már érintették a család kérését. Úgy tűnik, további lehetőséget láttak a témában, mert az ötödik kaland középpontjába szintén ezt állították.
Skyneth nevű szerzőnk 2006. január 13., péntek óta tag.
Joomla Templates and Joomla Extensions by ZooTemplate.Com







Hozzászólások
A hagyomány értékét az emberek viselkedése adja,nem maga a puszta léte.
Az előttem szólók kimerítették a film minden nagyságát,de azért az én véleményem: Nakadai ("A Kedvencem") egyszerűen hihetetlen,lasa n a kedvesem is beleszeret ( főleg a hangja miatt) a fekete-fehér fényekkel való manipuláció pedig fantasztikusan hibátlan. UI: csak az ismertető elolvasva dereng valami a zenéről, annyira lekötött, hogy nem is emlékszem rá, ergo újra meg kell néznem.(bár tény, hogy elég hosszú, de de a feszültség végig ott van)
üdv
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.