Ázsiafilm

Miike 2002-ben egy 1975-ös jakuzafilm remake-jét készítette el ugyanazon a címen (most meg a Yokai Daisenso-t - csak rá ne álljon a remake-ekre...). Nagyon kedvelem Miike jakuzafilmjeit, és mivel sok ismétlődő motívum van bennük, mindig az a kérdés, hogy miben tud az adott darab újat hozni. Az Agitator például a lírai, filozófikus hangulatával, a Deadly Outlaw Rekka pedig a főszereplő "veszett kutya" karakterével lett egyedi. A Graveyard Of Honor egy kicsit az előbbihez hasonlít, annyiban, hogy ez is lassú folyású (még az Agitatornál is lassabb) és kissé merengős hangulatú, ugyanakkor mégsem egészen az, hiszen rengeteg erőszakos és véres jelenet szerepel a filmben. Ezek azonban Miike sok rutinjának és jó érzékének köszönhetően olyan tökéletesen kiszámítottan, művészien vannak filmezve (főleg a késelések), hogy ezek is belesimulnak a film lágyan folyó, mégis nyugtalanító és komor hangulatába. Ez Miike egyik legkomolyabb filmje, egy rövid humoros jelenet van csak benne, pedig Miike általában szereti a nézőt a legkülönfélébb típusú viccekkel meglepni.

A történet Ishimatsu-ról szól, aki egy étteremben dolgozik, és egy szép napon egy székkel leüt egy gengsztert, aki egy leszámolás keretében éppen a rivális jakuzafőnök testőreit öldösi. A jakuzavezér rögtön beveszi maguk közé a srácot, aki megmentette, majd ad neki egy necces melót, amit Ishimatsu túlzásba is visz, úgyhogy ülnie kell öt évet. Közben megbarátkozik két másik gengszterrel, akikkel a kapcsolata különös fordulatokat vesz a későbbiekben...

A főszereplő - Miike szavaival élve - nem megtanulta, hogy hogyan kell jakuzának lenni, hanem egyszerűen csak annak született. Látszik, hogy nem találja a helyét a jakuzák szigorú kasztrendszerében, nem érti az udvariaskodást, bizalmatlan és erőszakos, ezért hamar ellenségeket szerez magának. A főszereplőt Kishitani Goro, a Returner főgonosza játssza (ezért volt olyan ismerős...), ebben a filmben van bőven tere a játékra és él is vele, a karakter szinte lelép a vászonról, annyira jól kialakul a személyisége (Miike ebben mondjuk mindig is jó volt, viszont Kitano például mintha mindig egy kis távolságot tartana a karakterétől, jelezve, hogy ő elsősorban mégiscsak Kitano - persze lehet, hogy ez csak az én érzékcsalódásom). Egyébként Miike is feltűnik a filmben egy cameo-szerepben (a film legelején John Woo-stílusban két pisztollyal végigmészárol egy vendéglőt).

A Graveyard Of Honor sötét, komor hangulata Goro remek játékán és Miike kegyetlen, szenvtelenül elmesélt történetén kívül a lassú, borongós jazz zenének és a drog-motívumnak köszönhető, az összhatás pedig igen erős, amit csak egy dolog zavarhat meg: az, ha egy pörgős, lövöldözős jakuzafilmre számítva ül le elé az ember. Ez sokkal inkább egy dráma, sokkal inkább egy sötét ballada.

Nem is hittem volna, hogy Miikében ennyi komolyság van...