belépés∆

Zatoichi, The Outlaw (Zatôichi rôyaburi) (1967)

Zatoichi, The Outlaw (Zatôichi rôyaburi) (1967)

 

A nyári meleg időnként jól jön még egy filmstúdiónak is. 1967 augusztusában mozgásba lendültek a dolgok a Zatoichi saga körül. Kellett, lévén hogy majd teljes nyolc hónapja szomjazhatott a pénzét költeni vágyó nézősereg a vak masszőr legújabb kalandjára. Megkapták hát a vágyott művet, de számos újdonsággal.

A legszembetűnőbb köztük rögtön a mozi bevezető filmkockáin megjelenő "Katsu Productions" felirat volt, ami felváltotta a 16 részen át már jól megszokott DAIEI logót. Többször emlegettem már, hogy az anyastúdió állandóan a csőd szélén egyensúlyozott, s egyre kétségbeejtőbb helyzetbe került. Úgy látszik, Katsu sikeresebben forgatta a pénzét, mint a tulajdonos, így képes volt kivásárolni a "gyermekét", aztán a saját szája íze szerint vinni tovább a sorozatot. Számos új elem bevetésével próbálta a felszínen tartani a kifulladás jegyeit mutató filmfolyamot. Hogy mik voltak az emlegetett eszközök, amelyekkel igyekezett elérni a nagyérdemű visszacsalogatását a vetítőtermekbe? Lássuk sorban, de csak a rövid szinopszis után.

Zatoichi, The Outlaw (Zatôichi rôyaburi) (1967)Zatoichi, The Outlaw (Zatôichi rôyaburi) (1967)

Tovább róva Japán vidéki útjait, Zatoicsi egy kisvárosba érkezik, ahol két jakuza banda áll szemben egymással. A környéket több éve sújtja a rossz termés átka, így az elkeseredett parasztok szerencsejátékkal próbálnak javítani valamicskét a helyzetükön. A kocka persze mindig rossz oldalára fordul az értő kezekben, így egyre többen veszítik el a megélhetést jelentő földjüket. A nagy üzletből a helyi hatalmasság sem óhajt kimaradni, ezért nem restell a gengszterek kezére játszani. Egy kardhoz nyúlni nem hajlandó ronin viszont a a szavára hallgató falusiakat oktatja helyes életvitelre, a mohó gazemberek nagy mérgére. Zatoicsi hamar az értésére adja az alvilág köznépének, hogy cápa érkezett a langyos vizű öbölbe, s a villanó pengéje nem hagy kétséget arról, botorság volna félvállról venni őt. Arra viszont nem számít, hogy pont a jó iránti vonzódását próbálja felhasználni ellene egy számító ember, a segítőkészsége pedig közvetve a szegények kifosztásához vezet. Ám egyszer még egy vaknak is felnyílik a szeme…

Bizony más ez a mozi, mint az eddigiek voltak. A cégvezetés számos új forgatókönyvírót hívott meg az ötletgazda Shimokawa Kan mellé. Ennek eredményeképpen számos kisebb, de fontos karakter sorjázik a mesén belül. Az eddigieknél direktebb a tanító jelleg a párbeszédekben. Zatoicsi ugyan a múltban is szívesen sütött el pár bölcsességet, de a falusiakat oktató mester, akinek egyébként hősünk számára szintén rendelkezik jó tanácsokkal, kifejezetten erőssé teszi ezt a vonulatot. A kalákában dolgozó, közben bölcsességeket daloló parasztok látványa fölöttébb üdítő, hasonlóan a szenszej valódi tudását megmutató népiskolai jeleneteihez. Ilyen egyértelműen pozitív szamuráj karakter még nem bukkant fel a sorozaton belül. A drámaiság és a humor keverése bízvást említhető Katsu specialitásaként. Mondanom sem kell, a poénok egy része nem a "fennkölt stílus" jegyében fogant. A drámához párosul az eddiginél rámenősebb képi világ a harci jeleneteknél. Zatoicsi kezétől persze már régóta hullik az aljanép, de ezúttal az erőszak korántsem stilizált. Ha lecsapják az arra rászolgáló karját, vagy alkalomadtán a fejét, a vér színe baljósan valószerű, nem pedig a paradicsomlevet idézi. Szintén egyedi elemnek mondható, hogy a történet összességében egy bő évet fog át. Korábban többnyire pár napra korlátozódott egy-egy kaland időtartama. Az eddigi szelíd társadalombírálat jóval politikusabbá lett. Tokugava klán politikájának nyílt bírálata sem volt még része az eddigi epizódoknak. Ez utóbbi előkerülése igazából nem meglepő, ha a rendező személyét tekintjük. Satsuo Yamamoto a korszak fekete bárányának számított a felvállalt bíráló hajlama miatt. A tehetségét senki nem vitatta, de a visszatérő direkt politizálása számos konfliktussal és félreállítással járt a karrierje során. Ő a főhős-joggazdához hasonlóan szívesen mozdult el a szokatlan megoldások felé. Ezért aztán sorjáznak a meghökkentő elemek a társadalom bemutatásban. A vakok ezúttal korántsem a legjobb oldalukat mutatják. Kicsinyesek, önzők, meglopják a másikat, s – Uramatyám! – az egymás közt gátlástalanul kitárgyalt kéjvágy vezérli őket a masszőri tevékenységük során… ha mód van rá. Börleszket idéző verekedésük számomra a film leggyengébb részlete volt. A parasztok sokszor buták, meggondolatlanok, naivak, időnként gyermek módjára kell visszarángatni őket a helyes útra. A jakuzák az eddiginél is aljasabbak és könyörtelenebbek. A mindent átható korrupció alig palástolt az előkelőek között. Az utóbbiak pénzszórása vérlázító, különösen azért, mert teljesen érzéketlenek a mások bajára. Vagy éppen alamizsnáért cserébe "szórakozás" címén alázzák meg a tőlük szegényebbeket. A nyílt szexuális utalások, sőt, perverzióra történő célzás, még a nyílt meztelenséget kerülő képek ellenére is egyértelműnek mondhatóak a moziban. Azt hiszem, a korabeli közönségből alaposan meghökkenhetett az, aki az előző stílusú szolid bírálatra számított.

Zatoichi, The Outlaw (Zatôichi rôyaburi) (1967)Zatoichi, The Outlaw (Zatôichi rôyaburi) (1967)

Zatoicsi sem úszta meg a nagy megújulást. A legszembetűnőbb változás még nem a forgatókönyv hozta. Kár volna mellébeszélni, Shintaro-san jócskán meghízott. Persze állja ő a sarat a fizikai megterhelést kívánó jelenetekben, de ha a mindössze négy évvel korábban forgatott On The Road kigyúrt masszőrjével vetjük össze, bizony nem jól jön ki az összehasonlításból. Ezenkívül veszélyes fickó lett belőle. Olyan, akinek a kedélyes szavai ellenére vészjósló a mosolya, ha pedig megharagszik, akkor egyenesen ordít róla, hogy kerülni kell. Mindennek a tetejébe megkapjuk a bajhozó Icsit. Pontosabban egy szerencsétlen női karakter részesül benne, aki sorozatosan megjárja, ha Zatoicsi a közelébe kerül. Nem a vak hősünk tehet róla, semmi szándékosság nincs benne a részéről, de a szegény leány mire megy vele? Sőt, Zatoicsi nem bír segíteni rajta, pedig derekasan igyekszik, de hát nem olyan világban élnek, ahol emberi értékek szerint osztják a jutalmat. A tragédiája mondhatni sorsszerű. Főhősünket ugyan a film vége felé a vállára emeli az egyszerű emberek tömege, - elég egyértelmű jelkép, - de a lezáráskor már sebesülten és ismét magányosan indul tovább. Jakuza számára nincs felmagasztalás, ez nem ninkyo mozi.

Mindezt a sokszínű kavalkádot a Katsu cég méltóan köríti. A DAIEI-től átvették a gazdag kiállítást. Sok a háttérszereplő, de a pazar és korhű kosztümökből jut mindenkinek. Annyit váltott az új cég, hogy a régi arcokból kevesebb bukkan fel a vásznon, s ha mégis, akkor más szerepkörben tűnnek fel, mint előzőleg. Az egyetlen feltűnő kivétel Tatsuo Endo, akinek a sokadik undok jakuza főnök szerepe jut a történetek sorában. A vetélytársa szerepében Mikuni Rentaro domborít, akit nyugodtan lehet színész-nagyfogásként említeni. Kazuo Miyagawa összetett, művészi képei erősen támogatják a csodás kosztümökben játszó aktorok alakítását és nívós rendezést. Rendező és operatőr jól egymásra találtak. A meseszép japán tájak sora pedig bónusz. Sei Ikeno zenéje eltér az előző részek felfogásától, de teljesen megfelelő. A Carmina Burana megváltoztatott, de könnyen felismerhető dallamait kellemes volt hallani egy japán moziban.

Shintaro Katsu új cége tehát erősen nyitotta a saját Zatoicsi produkciók sorát, de korántsem tökéletesen. Sajnos a történet töredezett, nagyon kiszámítható maradt, fordulatok igazából nincsenek. Furcsa, hogy a sok jó karakter időnként szinte teljesen a háttérbe szorítja a főhőst. A direkt politizálás nem nyerte el mindenkinek a tetszését. Nem véletlen, hogy a rendezőt többé nem hívták meg a sorozatba, pedig igazán egyedit hozott bele. De pénzügyileg túl kockázatos volt a szerepeltetése, a "sugallatai" megosztották a fizető közönséget. A sötétebb tónusú Zatoicsi figura a régi karakter rajongói között visszatetszést keltett. Pedig nem ártott megbékélniük vele, éppúgy, mint a nyersebb képek sorjázásával, mert a főhős-producer igazából csak a következő epizódokban szándékozott szabadjára engedni magát.

Zatoichi, The Outlaw (Zatôichi rôyaburi) (1967)Zatoichi, The Outlaw (Zatôichi rôyaburi) (1967)

A Zatoicsi saga tehát vegyes fogadtatással vágott neki a megújulásnak. Úgy vélem, első moziként látni, ismerkedni a vak masszőr világával, tényleg nem szerencsés választás. Viszont akik már elkötelezték magukat Icsi mellett, jól fogják bírni a "new wave" stílust, ugyanis az újdonságok képesek felülírni a sematikusra sikerült történetvezetés okozta kisebb csalódást. Az igazi rajongók pedig úgyis tűzön-vízen át kitartanak, még egy rossz mozi után is megtennék. Szerencsére, szó nincs róla, hogy gyenge filmet kaptak volna. Sőt, inkább jót, bár nem hibátlant. Ezért osztotta meg a közönséget, de kétségtelenül több a kedvelője, mint az olyan néző, aki elveti. Lehetőleg minél többen tessék személyes próba (megtekintés) után eldönteni, melyik tábort fogja gyarapítani az olvasó.

 

imdb

 

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

Blood and Bones (2004)

Blood and Bones (2004)

   iMDB  Kitano Takeshi egy vadállat, ösztönlény, érzelmek, kapcsolatok és lelkiismeret nélkül... legalábbis 2004-es szerepében, melyet Yoichi Sai nagy port felkavaró és a Japán Filmakadémia díjait elnyerő Blood and Bones című filmjében játszik. A történet...

The Banquet (Ye yan) (2006)

The Banquet (Ye yan) (2006)

  iMDB  Aki szereti a kínai, nagy költségvetésű történelmi filmeket, az mind várta már a Xiaogang Feng (A World Without Thieves) által rendezett új opuszt. Bár a fesztiválokon nem szerepelt túl nagy sikerrel, úgy tűnik, az emberek...

Nabbie szerelme (Nabbie no koi) (1999)

Nabbie szerelme (Nabbie no koi) (1999)

Nabbie szerelme (ナビーの恋) (1999)   iMDB  

Ninja, a Band of Assassins (Shinobi No Mono) (1962)

Ninja, a Band of Assassins (Shinobi No Mono) (1962)

  Bármilyen meglepő, de az első nindzsa film volt, ahol a rettegett harcosokat, mint hús-vér emberi lényeket mutatták be, valós konfliktusokkal, erényekkel és gyengeségeikkel. Előtte csak, mint természetfeletti tulajdonságokkal bíró emberek szerepeltek, akik akár villámcsapással is...