The Third Shadow (Daisan no kagemusha) (1963)
Rejtély, hogy maradt ez a film kvázi ismeretlen, mikor egyszerűen nem lehet hibát találni benne. Már aki szereti a kalandfilmeket persze. Én mindig is előnyben részesítettem a fiktív történetekkel operáló mozikat a történelmi eseményeket feldolgozó művekkel szemben.
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a történelmi hűséget ne kérném számon, de a japánoknál ilyesmivel nem is szokott gond lenni. Lehet, hogy pár évvel ezelőtt mást mondtam volna, de nekem egy jó történet többet ér, mint hogy az első öt percben kardot rántsanak. Most, hogy az első sokkból mindenki magához tért, rögtön meg is nyugtatnám a közönséget, hogy a japán stúdiók is azt tartották szem előtt, hogy lehetőleg minél több embert meg lehessen szólítani egy filmmel, és erre a legkézenfekvőbb megoldás egy kalandfilm forgatása, amibe tényleg minden belefér. Gyakorlatilag nem lehet vele hibázni. Szóval, nyugodtan dőljünk hátra és engedjük, hogy a gondosan megtervezett marketing stratégia bevégezze munkáját és jól szórakozzunk.
1567. Hida régió. A fiatal földművest, Nynomya-t felfogadja a helyi Ikemoto család, hogy Yasutaka Ikemoto-t urat alkalomadtán helyettesítse, főleg rázósabb helyzetekben, csatákban, betegség esetén és hasonlóknál. A három dublőr közül Nynomya (Ő a harmadik árnyék, innen a cím is.) hasonlít legjobban a hadúrra, szinte kiköpött ő maga. A kezdetben jó mókának tűnő szerepcserélés szépen lassan kezd egyre nyomasztóbbá válni, hiszen a testdublőrök személye szigorúan titkos, pár beavatott személyen kívül nem tud róluk senki és a hivatásuk addig tart, míg gazdájuk él. Az utolsó csepp a pohárban, amikor Yasutaka egy csata során elveszti egyik szemét és így a hasonmásoknak is búcsút kellett mondani a sajátjukétól. A szabadulás reménye ugyan még aznap éjszaka felcsillan, amikor Yasutaka szövetségesei megtámadják az éjszaka közepén a csatát ünneplő, népes részeg tábort és levágják akit csak érnek. Yasutaka és Nynomya, az uraság és a dublőre sikerrel megszöknek. Nynomya hosszas vívódás után megöli a gazdáját és lényegében felveszi a személyiségét. Ő lesz Hida daymiója. Sajnos, erről a merész húzásról más is tud...
Akinek ismerősen cseng a Kagemusha szó a címben, az nem téved. Valóban találkozhatott vele Kurosawa nálunk Árnyéklovas néven futó mozijában. A szó maga is árnyékot jelent. Habár én már az említett filmet régen láttam, de úgy rémlik, hogy az alapszituációt leszámítva, nem sok köze van egyiknek a másikhoz.
De az "árnyék" kifejezésen mindkét esetben a dublőrt, a hasonmást értették. Ez a '63-as, Daiei studió, Norio Nanjo: Daisan no Kagemusa című novellája alapján készült adaptáció, Raizo Ichicawa főszereplésével, aki igazán kiélhette színészi képességeit, hiszen két szerepet játszik.
Azt nem mondom, hogy két karaktert, hiszen szép lassan az egyik felemészti a másikat és ezért vált át a mozi vagány kalandfilmből sötét, depresszív pszicho-thrilleré. És azt hiszem, meg is van a rejtély kulcsa. Egy popcorn mozihoz itt már túl sok a csavar és túl sok az őrült, amit a Daiei-s hagyományokhoz hűen, remekül megkomponált fény, árnyék technikákkal meg is támogatnak, hogy egyre kényelmetlenebb legyen az a szék. Persze ez a folyamat valaminek a rovására is megy és idővel ritkulnak a harci jelenetek is és a főhőssel egy időben a film is meghasonlik. Maga az alapszituáció, a dublőrködés rendesen körbe lett járva, talán csak a születésükkor szétválasztott ikreket nem játszották meg, de az egy másik film. Nem könnyű néznivaló, de hosszabb távon megtérülő befektetés, hiszen egy párszor meg lehet, - vagy kell - nézni. Umetsugu Inoue rendező nevével sem sűrűn találkozni. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy hallottam már korábban róla, vagy más munkáiról a műfajon belül. A Daiei akit csak tudott, minden húzónevet beterelt a filmre.
Be lettek vetve Ichikawa, Amachi, Takachiho, Ishiguro, és azt hiszem, a látványra sincs panasz. Volt pénz a forgatásra, tehát azt se mondhatnám, hogy B-film, vagy nem tartaná a lépést az évfolyamtársaival és inkább nosztalgiáznia. Nekem tetszett, nem áll messze tőlem ez a misztikus vonal. A Daiei stúdiónál senki nem értette jobban. Nem tudom, színesben működne-e ilyen jól. Aligha.