belépés∆

Onibaba (1964)

 

Onibaba (1964)

 imdb


1964-es horrorklasszikus, időtlen film. A mai rövidéletű popkultizmusban nehéz elképzelni olyan mozgókép-alkotást, melynek egy eleme sem veszti el aktualitását, az évtizedek alatt nem válnak nevetségessé az öltözetek, a színészi játék, vagy egyáltalán a történet. Az Onibaba pedig ebbe a kategóriába tartozik, s egyetlen ilyen terű "hibája" talán fekete-fehér volta lehetne, de szerencsére a monochrome filmek manapság reneszánszukat élik.


Egy fiatal asszony és anyósa a XIV. század csatározásai elől a közeli nádasba menekül, ott szeretnék bevárni fiukat és férjüket, akit elvittek a háborúba. Az éhhalál ellen úgy védekeznek, hogy halott katonák páncélját cserélik be rizsre. Ha a katonák nem egymást mészárolják le, akkor a két nő tesz róla, hogy legyen zsákmányuk, a hullákat pedig egy vén, sötét, feneketlen lyukba dobják.

A filmnek annyira sajátos és átérezhető az atmoszférája, hogy az már maga zseniális. A nádas folyamatos, vészjósló lengedezése, a fekete lyuk, melyet nemes egyszerűséggel a film első kockáin bemutatnak, s az egyből beépül az ember tudatalattijába, a félig állat, félig ember asszonyok, a japán népzene és a freejazz keveredéséből komponált aláfestő zene. Az ember folyamatos feszültséget érez a film alatt, nem erőset, de kellően nyugtalanítót. Döbbenetes és nagyon valósághű a túlélésért folytatott küzdelem. Az élet fabatkát sem ér, a konfliktusok legésszerűbb kezelése a gyilkolás. Maguk a katonák sem tudják ki a barát és ki az ellenség, mindenki ugyanolyan rongyos, koszos, a legbiztosabb, ha mindenkit megölsz. Annyira természetes a gyilkolás, hogy maguk az asszonyok sem tartják bűnnek, pedig például a házasság előtti együtthálást igen.
 
 

Ebben a filmben nagyon jól megfigyelhető, hogy az igazi művészet nem az, amikor az alkotó sokat mutat, virtuóz dolgokat visz véghez, inkább az, hogy kevés elemmel dolgozik, de azok a megfelelő helyen, a megfelelő minőségben jelennek meg. Nem kell töménytelen látványelem, trükk, kiömlő belek, folyamatos ijesztgetés egy jó horrorfilmhez. Itt elég volt a nádas, a lyuk és egy hihetetlenül megformált maszk a félelem eléréséhez. A film lezárása katartikus, ahol ez a maszk játsza a főszerepet. Nem tudom, hogy egy ilyen merev fa, hogy tud ennyiféle dolgot közölni, de a maszkba formált egyetlen arckifejezés rengeteg, és éppen a megfelelő érzelmet mutatja, mintha valójában lelke lenne. Tényleg rémisztő. Ez a maszk inspirálta William Friedkint a fehér arcú démon megformálásában, 1973-as Ördögűzőjében.
Ez egyértelműen egy amolyan "ezt-látni-kell" film.

Hozzászólások   

#3 Papinóth Viktor 2009-02-10 11:38
Nagyszerű film! Végre egy olyan alkotás, ami elgondolkodtatj a a nézőt.Nekem Csehov Sirálya jutott róla eszembe:) Tetszett ahogyan bemutatja, hogyan változik meg az emberi jellem, ha a környezete megváltozik. Parasztból gyilkos, gyilkosból szerető, szeretőből üldözött... Külön felhívnám a figyelmet, a lány értékeinek és ösztöni mivoltának párhuzamaira. A film egyszerűen zseniális!
#2 Guest 2006-09-08 16:22
ma vetítik 18:30-tól az Örökmozgóban... Sajna nem leszek ott. :sigh:
#1 Guest 2006-09-08 13:21
Érdekes,hogy ezt a filmet az egyik legnevesebb sci-fi filmkritikus is bevette az enciklopédiájáb a.Mike Nichols szerint a történet utópia egy pusztulás szélén álló társadalomról,m íg a "gödör"a gonosz jelképe.Való igaz,konkrétumo k nem jelennekmeg a polgárháborús Japánból.Nem fontos, ki győzött vagy veszített a nádas közelében,a film szereplőinek csak megélhetést jelentenek a menekülő szamurájok.A film úttörő jelentőségű volt a japán filmművészetben .Először ábrázolták a halált és az erőszakot kendőzetlenül nyersen,előkész ítve a későbbi naturalista megjelenítéseke t.

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

Welcome to the Quiet Room (Quiet Room ni youkoso) (2007)

Welcome to the Quiet Room (Quiet Room ni youkoso) (2007)

Matsuo Suzuki egy a sok japán filmszakmában tevékenykedő „mindenes” közül. Az egykori irodai alkalmazott, aki hamar megcsömörlött munkatársai céltalanságának légkörétől, a 80-as évek vége felé otthagyta állását és egy színjátszó kört alapított, aminek egyik darabjával...

Play Angels Vol. 1 & 2 (2008)

Play Angels Vol. 1 & 2 (2008)

Amíg a mainstream produkciók világában általános és már-már elfogadott trend, hogy Hollywood szép sorban lemásolja a nagy (nemcsak) ázsiai mozisikereket, addig a B-filmek és a pinku világában pont fordított a helyzet. Mindez nem véletlen, hiszen...

Crazy Love (Mat to sing suk si) (1993)

Crazy Love (Mat to sing suk si) (1993)

Crazy Love (Mat to sing suk si) (1993)iMDBA category III filmek máig kultikusnak számító darabjai szinte kivétel nélkül az extremitásuknak köszönhetik népszerűségüket, ám törvényszerű, hogy a „tömegtermelés” miatt bizony készült jópár közepes, illetve gyengécske alkotás...

Flower and Snake (2004)

Flower and Snake (2004)

iMDB  Takashi Ishii neve legtöbbünknek a Magyarországon is megjelent, Kitano főszereplésével készült Gonin című filmet juttatja eszébe. Pedig Ishii Japánban nem igazán a yakuza filmjeiről híres, műveinek legtöbbje inkább az un. pinku eiga kategóriába...