Ázsiafilm

A Zatoichi-sorozat kitűnő darabja ez a film. Színes, ennyivel is több élményt nyújt a kezdeti fekete-fehér részeknél, és az akció is több benne, valamint Zatoichi lenyűgöző tudását sokszor megcsodálhatjuk benne a harci jeleneteken kívül is.

A történet nem túl bonyolult, de érdekes. Ezúttal egy kóbor rablóbandával és egy szervezett gengszterbandával - akik mellesleg hivatalosan a helyi rendfenntartó erőt képviselik - egyszerre gyűlik meg a vak masszőr-szamuráj-volt gengszter baja. Nemegyszer igen szorult helyzetben van (lőfegyverrel, dobótőrökkel támadnak rá), igen emlékezetes az a jelenet is, ahol sebesülten, láthatólag fáradtan és kábultan vágja át magát egy ellenséggel teli házon, különféle trükköket bevetve.
De nem csak harcból áll a film. Zatoichi karaktere tovább árnyalódik, összetett karakter, cselekedetei nem teljesen előre jósolhatóak, egyszóval nem a legegyszerűbb "100% jedi" összetételű. Ügyesen oldották meg, hogy sose érezzük Zatoichit győzhetetlen hősnek, mindig újra és újra emlékeztetnek testi fogyatékosságából eredő hátrányára, ellenfeleinek számosságára, életmódjának kilátástalanságára (ld. még: A hét szamuráj), mégis elérték, hogy profizmusa frissen, meglepően és borzongatóan hat egy-egy jelenetben, ahol Zatoichi megcsillantja tehetségét (mint amikor kígyó esik rá a fáról, amikor a menekülő nőt nem hagyja elmenni, követve és mindig elévágva a sötét szobában vagy ahogy a dobókésekkel rátámadó három férfit kezeli - az a lenéző, dühös és büszke elegancia...). A film egy gyönyörű és drámai végkifejlettel zárul, ami nem a meglepetésével, hanem egyszerűségével hatásos...

(imdb)