Ázsiafilm

Japán kamionos road movie. Zárkózott emberek próbálnak megnyílni, de akármilyen testi kapcsolat és egymás titkainak megismerése után sem olyan könnyű ez... A kamionos srácot az a színész játssza, aki az Ichi the Killerben Ichi-t, ő vesz fel egy lányt egy benzinkútnál, aki egy ideig vele tart az úton sehova.

A road movie-k buktatópontja az unalmasság, mert a cselekménytelenséget nehéz izgalmasan megjeleníteni. Ebben a filmben nem is teljesen sikerült, sok tipikus road movie-ziccert kihagyott, talán szándékosan, mert nem is egészen erről szól a film, a két szereplő közti kapcsolat kifejlődésének bemutatása viszont valamiért nem kötött le. Lehet, hogy azért, mert a lány egyre ellenszenvesebb lett számomra a film során, egyrészt egy-két visszataszító dolog miatt, másrészt mert a legrosszabb fajta idegesítő női stílusa volt (amikor elsírja magát, az egy érzelmi csúcspont lehet, de olyan ideges lettem annál a résznél, mint a Grave of the Fireflies alatt).
Pozitív viszont egy-két olyan jelenet, ahol valami nagyon gyakran előkerülő, de nehezen körülírható titkos gondolat vagy érzés ügyesen meg lett fogva. Azt a furcsa módszert alkalmazta ehhez a rendező, hogy a nő gondolatai egyszerűen leírva megjelennek a képernyőn. Olyan apróságok ezek, amik mégis nagyon közel hoznak egy erős érzést, amikor eszünkbe jut, hogy mi is szoktunk így érezni. Ez volt az, ami nagyon tetszett ebben a filmben, a férfi főszereplőn kívül.

Ramiz

Először is, ez a vibrátor nem AZ A vibrátor. A film alkotói itt (szerintem) a telefon rezgő funkciójára gondoltak, bár tény, hogy van benne egy-két sikamlós jelent.
Érdekes a pontozás az imdb-n, sokan adtak rá 6-t meg 7-t, nyolcat szinte senki, 9-et pedig megint rengetegen. Én kilencet adtam, mégpedig azért, mivel kevéset beszélnek benne, kevés az akció, cselekvés, mégis sokat mond. Ez az amit én nagyon szeretek. Szépen folydogál a film, én meg néha úgy túltelítődök érzelmekkel, hogy a kívülállónak, meg néha nekem is, teljesen érthetetlen részeknél jön rám valami sírásféle. Ez nem az, mint pl. a koreai vagy anime drámáknál rájön az emberre, és görcsbe rándul a gyomra, hanem egyszerűen tele leszek valami szeretettel és kicsordul. A szeretet (nem pedig a szerelem) az alapmotívum.
A történet egy férfi és egy nő pár napig tartó sajátos kapcsolata egy teherautóban utazva. Road movie. Imádom, ahogy fényképezve van. A főszereplő meg az a Nao Omori, aki Ichit játszotta. Talán egyetlen negatívum, hogy az a szerep annyira hozzáragadt Naohoz, hogy a film elején nem tudtam komolyan venni a figuráját...

Manu

(imdb)