The Happiness of the Katakuris (Katakuri-ke no kôfuku) (2001)
Besorolhatatlan stílusú vérdebil filmlegenda Takashi Miike-től. Van benne horror, dráma és komédia is (horrorparódia), és az egész meg van tűzdelve elborult musical-szerű dalbetétekkel.
A történet szerint a Katakuri család közös erővel felépít egy fogadót egy isten háta mögötti helyen (aztán elnyomnak egy dalt a családi összefogás és elhatározás szépségéről). De a vendégek nem jönnek, és a családfő nem akarja veszni hagyni álmát. Így amikor az első vendég öngyilkos lesz a
Ennyi lenne a történet magja. A többi csak ráadás, mint például a dalbetétek fele (ami nem kapcsolódik a sztorimaghoz) vagy a gyurmafigurás jelenetek. Ez utóbbival szerintem már kicsit túlzásba esnek, amikor a család tagjait formázzák a figurák - talán egy kicsit túl komolytalan. Viszont legalább a "gyurmafigurával könnyű véres jelenetet csinálni" csapdájába nem estek bele. (Egyébként az egész film nem nagyon véres.) Az a jelenet viszont híres-hírhedtté vált, amikor a film elején egy tál levesből kiemelkedik egy kicsi, aranyos szörnyecske, és kitépi a levest evő lány szájából hátul azt a kis garatizét, ami ingerlően ugrál, ahogy a lány sikolt, ezután szerelmesen kering a szív alakú szerv után a levegőben...
Beteg, elborult, drámai, ijesztő, csordultig van a legfeketébb fekete humorral (nem a gyerekeknek való, nyugati ízlés-féle "hullával szerencsétlenkedés"-típusú fekete humorral, hanem sokkal kegyetlenebb fajtával), ugyanakkor különbözik Miike többi filmjétől. Ha nem is kötelező, mint az Ichi the Killer, nagyon ajánlott.
Hozzászólások
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.