Ma 2012. május 25., péntek, Orbán napja van.
Branded to Kill (Koroshi no rakuin) (1967)
| Ismertetők - Japán |
A filmnek nem a története az erőssége, azt érezhetően csak írták meg hozzá, hogy valami mentén mégiscsak haladhassanak a forgatás során. ^^ Sokkal fontosabb és érdekesebb azonban a sok apró részlet, amelyek mind hozzáadnak valamit a filmhez, egészen különleges és megfoghatatlan aurát, hangulatot alkotva. Ilyenek például azok az ázsiai filmekre nagyon jellemző jelenetek, amik valamilyen prózai, egyszerű, hétköznapi érzést vagy tevékenységet ábrázolnak, mégis művészien és érdekesen hatnak. Ilyen például az, hogy Hanada imádja a fővő rizs illatát, és ez többször előkerül a filmben, anélkül, hogy hatalmas jelentősége lenne. Szintén telitalálat a kötetlenül csapongó jazz a háttérben, a szaxofon ötletszerűen futkározó futamai remekül illenek a film laza kohéziójú szerkezetéhez. A beállítások és a megvilágítások kitűnőek, gyakran előfordult, hogy gyönyörködve néztem végig egy-egy képsort.
Végül pedig hadd térjek vissza a film lenyűgöző ötletességéhez néhány példa erejéig. Nagyon tetszett például a film végén a két legjobb bérgyilkos napokig tartó párbaja, ahol próbálják egymást megtalálni és kifárasztani. No. 1 gyakran felhívja Hanadát, hogy figyelmeztesse a rendszeres táplálkozás és a jó emésztés fontosságára, hiszen egy jó bérgyilkosnak emésztési problémák nem vonhatja el a figyelmét a munkájáról... Azután patthelyzet alakul ki, találkozásukkor fegyvert fognak egymásra, és mindketten tudják, hogy csak együtt halhatnának meg. Ezután egy darabig együtt laknak, együtt alszanak, hogy felügyelhessenek egymásra (tényleg szükségük van arra az alvásra). Az utcára, étterembe indulva pedig egymásba karolva mennek ki...

Szintén zseniális az a jelenet, ahol Hanada úgy beszélget a foglyul ejtett szerelmével(?), hogy az nincs jelen, hanem csak egy mozigép vetíti őt a falra egy filmről, amit elrablói küldtek Hanadának.
És még sorolhatnám, de minek? Ez a film rengeteg ötletet vonultat fel, nem vagánykodós és látványos dolgokat, de olyanokat, amilyeneket mégis ritkán látunk. Egy érdekesség: a Szellemkutyába, Jim Jarmusch remek filmjébe (amely ehhez hasonlóan egy bérgyilkosról szól és szintén nem nélkülözi a humort) Jarmusch tiszteletadásként gyakorlatilag egy az egyben átvett egy jelenetet (egy trükkösen végrehajtott bérgyilkosságot).
Suzuki azt mondta a Branded To Kill-ről, hogy egyszerűen csak a szórakoztatásról szól. És lehet, hogy jól szórakoztatni szakma, de művészi igényességgel szórakoztatni művészet. Nem érdemes kihagyni. ^^
(imdb)
További cikkek :
» The Housemaid (Hanyo) (2010)
A kortárs dél-koreai film legambiciózusabb szerzői előszeretettel vegyítik a melodráma különböző alakzatait sajátos visszatérő motívumokkal, és az arányok tökéletesítése során akkor érik el a nemzetközi áttörést, amikor a...
» Hong Kong Godfather (Jian dong xiao xiong) (1985)
Amikor a Shaw Brothers stúdió számára nyilvánvaló vált, hogy a hagyományos kosztümös, küzdősportos vagy "heroic bloodshed" stílusú filmek aranykora leáldozóban van, elkezdték keresni a kivezető utat.
» The Gate of Hell (Jigokumon) (1953)
Nem könnyű egy híres, de mára gyakorlatilag alig ismert moziról írni, mint amilyen ez a film. Sokat változott a közönség ízlése, ami egykoron sikeresnek bizonyult, tartani lehet tőle, hogy mára teljesen érdektelenné lett.
» The Lowly Ronin (Suronin Makari Toru) (1981)
Mindennek van kezdete. A munkának, a feliratkészítésnek, a mérkőzéseknek, az időnek, sőt még a TV sorozatoknak is. Nem kivétel hát a Lowly Ronin mini-sorozat sem.
» Dabangg (2010)
Minden idők második legnagyobb indiai kasszasikere immár hivatalosan is 2010 legjobb filmje.
Ramiz nevű szerzőnk 2006. január 10., kedd óta tag.
Joomla Templates and Joomla Extensions by ZooTemplate.Com






