The Bird People in China (Chugoku no chojin) (1998)
A Lynch-rajongók lepődhettek meg ennyire, amikor megnézték a Straight Storyt.
Takashi Miike életművének eddig csak azt a részét ismertem, ahol az emberi lélek legsötétebb bugyrainak kíméletlen leltárját ábrázolja vérben, belsőségekben és spermában tocsogva (Ichi the Killer, Visitor Q), vagy debilkedik (Zebraman), illetve láttam még az Izo c. filmjét (ami nem tudom, mi akar lenni...).
Nem gondoltam volna, hogy ilyen visszafogott, hadd-ne-mondjam: szép és költői filmeket is tud csinálni.
Arról szól, hogy Wada, a japán üzletember cége megbízásából a kínai Yun Nan tartomány egy távoli sarkába utazik, hogy felderítse a helyi jade-lelőhelyet. Csatlakozik hozzá Ujie, a jakuza, aki a cég tartozásait akarja behajtani.
Wada kissé merev, töketlen pancser (Cooper ügynök módjára diktafonos naplót vezet), a jakuza meg állandóan káromkodik és kötekedik.
Megérkeznek a faluba (kissé viszontagságos az utazás: a terepjárónak minduntalan leszakad az ajtaja, a megáradt folyón pedig teknős-hajtotta tutajjal kelnek át), ahol azonban mindkettejüket (na meg a nézőt is) rabul ejti a gyönyörű táj és a helyiek kedvessége. A végét nem árulom el, tessék megnézni.
Érdekes keverék ez a film: a mágikus realizmus stílusjegyeivel élő mese és a vicces gegekkel teli börleszk-film keveredik egy keserédes-nosztalgikus melodrámával. Érdemes megnézni.