Ázsiafilm

Egy Japánban élő koreai férfit, akit a filmben R-nek hívnak, halálra ítélnek két fiatal nő meggyilkolásáért és megerőszakolásáért. A film az ő felakasztásával kezdődik, ami sikertelen: a férfi túléli az akasztást. A bizottság tanácstalan, hosszas vita veszi kezdetét, amiben persze mindenki más állásponton van: a pap, az orvos, a hivatalosan jelenlevő ügyvéd, a magas rangú katonatiszt és így tovább. Tovább bonyolítja a dolgot, hogy R amnéziába esik a sokk miatt. A film hátralévő majdnem két órája körüljárja a férfi életkörülményeit, lelkivilágát, a halálbüntetés elfogadhatóságának és erkölcsösségének kérdését, a koreaiak lenézését és a velük való bánásmódot Japánban, a háború kihatásait és sok minden mást.

A film igaz történeten alapszik: Chin'u Ri, egy rossz anyagi körülmények között élő 22 éves koreai fiatalt halálra ítéltek a fenti tettekért. Az eset nagy port vert fel a sajtóban, különösen miután egy újságíró írt egy könyvet az esetről, Ri leveleit kiadva, amiben a férfit (Nagisa Oshima, a rendező szavaival élve) "a háború utáni Japán által termelt legintelligensebb és legérzékenyebb fiatalként" mutatta be. A bírósági perben Ri védői arra hivatkoztak, hogy a férfi tettei szociális helyzetének tükrében vizsgálandók: "Ri szisztematikusan megtagadta örökségét mint koreai, mégis tagadta a gazdasági és szociális fejlődéshez való hozzáférését, mert koreai volt... Úgy tűnt, a bíróságon túl sokan diszkriminálnak valakit egy eltérő etnikai háttér miatt, miközben elvárják, hogy a domináns társadalom részeseként viselkedjen." Ez az érdekes kérdés áll a film középpontjában is.

A Death By Hanging egyszerre gyilkosan humoros fekete komédia és nagyon is komoly kérdésekkel foglalkozó, társadalmilag mélyre ásó dráma. Érdekes a film stílusának az idő függvényében való változása: dokumentumfilmként indul, ami pontosan bemutatja egy akasztás műveletét, azonban a papírforma félresiklásától kezdve egyre szabadosabb, egyre több a nem szó szerint értelmezendő elem, a végére pedig művészfilmként zárul: úgy éreztem, hogy szinte már minden és mindenki valamilyen metaforává válik, túlmutatva magán. Szintén nagyon érdekes, ahogy a film a nézőt is bevonja a kivégzésbe és az összes felmerülő kérdés átgondolásába. Először még csak megfigyelőként vagyunk jelen, amint a kivégzés lebonyolítását figyeljük, azután együtt próbáljuk visszahozni a férfi emlékezetét, és együtt ismerjük meg R-et és szociális hátterét, végül amikor előkerülnek az igazán súlyos kérdések, érezzük, hogy ha a filmben nem is szólalhatunk meg, azért még válaszolnunk kell.

Ez a film egy gyöngyszem: izgalmas, szellemes és ritkán feltett kérdéseket feszeget. Az egyetlen hibájának azt tartom, hogy a végére egy kicsit veszít objektívságából, és túlságosan erőlteti a férfi ártatlanságát. Érdemes elgondolkozni, hogy van-e igazság ezekben a kérdésekben, de akármennyire is figyelembe kell venni a szociális hátteret és a szellemi bizonytalanságot, a gyilkosság gyilkosság marad, ami véleményem szerint kizárja az ártatlanságot. (Az persze megint más kérdés, hogy jogos-e a halálbüntetés.)

(imdb)