Tomisaburo Wakayama 1969-ben egy olyan karaktert indított útjára, amelyhet a pályafutása során még többször visszatért. A "Shokin kasegi", nem más, mint a sógun személyes harcosa, aki kizárólag az ő parancsainak kénytelen engedelmeskedni, minden más ügyben, mindenki ellenében szabad kezet kapott.

Ebben a filmben indult kalandos útjára, amelyet még abban az évben folytatott A halál erődje Kudo Eiichi által rendezett, mára hazánkban kult mozivá lett történetben. Később pedig egy TV sorozat epizódjaiban is feltűnt, (The Bounty Hunter) tovább ritkítva a gazfickók sorát a nézők nagyobb örömére.

1752-ben egy holland hajó érkezik Japánba. A kapitány egyben különleges nagykövet, aki puskákért cserébe megpróbál szabad kereskedelmi egyezséget kicsikarni a Sógunátustól. Az elutasítás után a Szatszuma klánhoz fordul, akik a Tokugawák riválisai voltak egykoron. A fegyverek által eljöhet a visszavágás lehetősége, ami egyben polgárháborút jelentene. A sógun elküldi Icsibejt, hogy oldja meg a problémát.

Ozawa Shigero rendező neve, ha máshonnan nem, akkor a Street Fighter történetekből bizonyára sokaknak ismerős. Egyben rögtön tudja az ember, mire számíthat. Bár ez a film hamarább készült az említettektől, a rendező nem hazudtolja meg későbbi önmagát. A forgatókönyvet zavaró tényezőként kezeli, ami a stúdió vezetésnek kell, a forgatáskor azonban gondosan a kamera lába alá teszi, nehogy előkerüljön. A történet a menekülő nyúl logikáját meghazudtoló cikk-cakkokban halad előre, a részletekre finoman szólva nem ügyel. Egy jellemző példa:1752-ben valóban járt egy holland hajó Edó kikötőjében az említett céllal. De a filmen már az 1850-es évek ismétlőpuskáit láthatjuk, és a tálalt helyzet sokkal inkább a Bakumatsu időszakot idézi, - Sógunátus utolsó évtizedeit - mint az 100 évvel korábbi állapotot. De mindez nem is fontos. A lényeg az, hogy 20-30 mondatonként eljussunk valami jó ki szaftos leszámoláshoz, ez viszont maximálisan teljesül.

A filmet Wakayama cipeli a hátán. A későbbi Lone Wolf sorozatot idézően pörög, vagdalkozik, miközben grimaszol, komédiázik, és nyíltan parodizálja az akkoriban a Zatoichi filmekkel jóval sikeresebb öccsét, Shintaro Katsut. Mellette a másik főszereplő Kataoka Chiezo, aki a korszak jelentős színésze. Kész csoda, hogy elvállalta ezt a számára inkább kínosnak, mint vonzónak mondható szerepecske vászonra vitelét. Kettejük jelenetei adják a mozi nívósabb részét. Meiko Kaji és Numiko Yogawa alakítják a női karaktereket, két fölöttébb attraktív hölgy, az utóbbi színésznőként sem utolsó. Azért hogy minden túl szép ne legyen, Ozawa hozta magával az anti-talentum színészei egy részét, akik ráadásul a harchoz sem értenek. Wakayama mellett pedig még feltűnőbb az ügyetlenkedésük.

A mozi számos hátránya ellenére kisebb legendává lett. Az oka, hogy hol betiltották, hol megcsonkították a véresebb jelenetek miatt. A jelenlegi legjobb példány a "rajongói változat", amelyet legalább 3 másik filmből raktak össze. (Állítólag spanyol nyelvterületeken VHS kazettákon még mindig vannak kisebb kimaradt szösszenetek.) Az alap a mostanában könnyen elérhető német kiadás, ami nagyon tisztes képminőségű, de valami rejtély folytán kínai neveket használ, és - mondhatni természetesen- átírott, leegyszerűsített szöveget. (Szatszuma és Tokugawa klán minden, a többi elnevezés lehetőleg kerülendő.) A fordítás viszont az angol szöveg alapján készült, néhol ugyan kicsit csúszik a más filmekből származó betoldások miatt, de nem zavaróan, viszont sűrűn mást olvashat a németül értő néző, mint amit hall, a fentebb említett ok folytán.

Ha summázni akarom a véleményemet, azt kell mondjam, a film nem igazán méltó a kult mozi státuszára, ha az értékeit nézzük. Mert igazából csak a harci jelenetek jók benne, minden más közhelyes, vagy gyenge. Néhány kifejezetten ripacs "színjáték", meg borzalmas vágás sem hiányozhat, a rendező "védjegyének számító" logikátlanságokkal egyetemben. Viszont pörgős, humoros, rámenős, egzotikus. Üsse kő, néha ilyen marhaság is jólesik a sok dráma közepette. Ezért is fordítottam le.

(1969; kb. 85 perc)

Főszereplők: Wakayama Tomisaburo; Kataoka Chiezo; Numiko Yogawa

Rendezte. Ozawa Shigero

imdb