belépés∆

Trail of Blood (Mushukunin Mikogami no Jôkichi: Kiba wa hikisaita) (1972)

Trail of Blood (Mushukunin Mikogami no Jôkichi: Kiba wa hikisaita) (1972)

Az 1970-es évek elejét leginkább talán a máig felülmúlhatatlan Lone Wolf and Cub filmek stílusa jellemzi leginkább a népszerű csambara műfaj berkein belül. De az alkotók nem ragadtak le a szamurájoknál. Érhető, hiszen a japán alvilág, a jakuzák köre, bőven adott alkalmat hasonló témájú mozik színrevitelére.

Mikogami Jokicsi, a jakuzák elismert kardforgatója, beleun saját szerepkörébe. Feleséget szerez, gyermeke lesz, tisztes mesteremberré válik. Ám a múltja utána nyúl, és egykori társai brutálisan szétrombolják egyszerű, ám boldog életformáját. Meggondolatlan tett volt tőlük. A vesztenivalóval nem rendelkező, mindenre elszánt özvegy újra kardot köt, és a gyilkosok után ered. Jaj annak, aki az útjába próbál állni…

Trail of Blood (Mushukunin Mikogami no Jôkichi: Kiba wa hikisaita) (1972)Trail of Blood (Mushukunin Mikogami no Jôkichi: Kiba wa hikisaita) (1972)

Mit tagadjam, nem az eredetiség lesz az, ami ebben a moziban meg tudja ragadni a nézőt. A jól bevált bosszú motívumról még számtalan bőrt húztak már le. Előtte is, azóta is bőven éltek vele a különféle filmstílusokban. Eme kiindulási pont ellenére nem tucatárut tálalnak elénk. Hiszen a lényeg, akárcsak az ördög, mindig a részletekben rejlik. Azokat pedig gondosan összerakták. A színhely kiváló. Az alvilág mindig alkalmas egy jó véres, leszámolásos történet összehozására. Mindegy, hogy gépfegyverek ropognak-e, mint Csikágóban, vagy a húsbavágó kard hangjától fut át a borzongás a kedves nézőn. A stílus a döntő. Ami itt komor, sötét, időnként tényleg brutális, lelkileg és képileg egyaránt. (Ezzel máris elárultam, kik kerüljék el ezt az alkotást.) A fölvezetett karakterekre szintén nincs panasz. Különösen gonoszokból jó a felhozatal. Cinikus, jellemtelen, ám ravasz és veszélyes alakok sorjáznak. Méltó ellenfelei a dühödt jakuzának. A főhős, Jokicsi, nem gáncstalan lovag. Mégis vele a néző szimpátiája. Nem csupán azért, mert az ellenségei még tőle is rosszabbak, hanem mellette szól, hogy ő testileg-lelkileg megfizet a hibáiért, vagy egykori bűneiért. Mondhatni, elvárható, hogy a neki ártó gazemberek se ússzák meg fizetség nélkül a tetteiket. No, nem kell félni, a különleges kardfogási stílusú Mikogami nem egykönnyen lerázható valaki. Harada Joshiót, aki a főszereplőt alakítja, mostanában nálunk a Hunter in The Dark amnéziás szamurájaként láthatjuk a dvd piacon, ahol hasonló stílusban és hasonlóan briliáns módon aprítja az aktuális ellenfeleit. Úgy látszik a „meggyötört főhős” szerepe nagyon testhezálló neki. Egyébként tényleg az, mert színésznek és harcosnak egyaránt jó. A készítők eleve több részesnek szánták a történetet, ami végül trilógiává bővült, mégis lezáratlan maradt. Ennek két oka volt. Az első az, hogy bár a bevezető epizód szépen termelte a pénzt, a folytatásai korántsem bizonyultak méltó utódnak ezen a téren. A történet folytatásában sem, ami azért jól magyarázza a dolgot. A másik, legalább ilyen fontos tényező, egy Japánban népi legendának számító alak furcsa bevonása a leszámolós moziba. Kunisada Csuji főnök, a jakuzák között talán egyedülállóan, a nép sanyargatása helyett a parasztok segítésére használta az egyébként jelentős hatalmát, sőt egy lázadás támogatója volt. Nem csoda hát, hogy számos legenda szól a tetteiről, afféle Robin Hood szerű karakter arrafelé. De nem ebben a filmben. Itt bizony, finoman szólva, kétes egyén. Talán gyilkos is, de legalábbis tettestárs, aki könyörtelenül pusztulni hagy egy lányt. Legalább annyi bajt kever, mint amennyi jót tesz a szegényeknek. Ezt a beállítást nem fogadta osztatlan helyeslés a japán mozikban. Az ő alakja volt a fő oka annak, hogy a folyamot lezáró utolsó, negyedik epizód sosem készült el. (Így szegény Jokicsi örökké úton lesz…)

Ez csupán az olvasónak szóló kiegészítés, a film élvezetét egyáltalán nem fogja zavarni. Az első rész tökéletesen kerek, persze nem lesz minden szál végérvényesen elvarrva, hiszen jönnie kell a második résznek. Akik kedvelik a rámenős kalandfilmeket japán módra, máris kezdhetik a begyűjtését. A mellékelt magyarítás talán segíti a döntés megkönnyítését.

Trail of Blood (Mushukunin Mikogami no Jôkichi: Kiba wa hikisaita) (1972)Trail of Blood (Mushukunin Mikogami no Jôkichi: Kiba wa hikisaita) (1972)

Rendezte: Kazuo Ikehiro

Főszereplők: Harada Joshio; Nakamura Katsuo; Minegishi Ryunosuke

(1972;  kb.90 perc)

imdb

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

No Regret (Huhwihaji anha) (2006)

No Regret (Huhwihaji anha) (2006)

A nézettségi rekordokat döntögető The King and the Clown sikere után egy független filmes rendező, Lee Song Hee Il elérkezettnek látta az időt, hogy szembesítse Dél-Koreát legnagyobb tabujával. A Távol-Keleten mind a társadalom, mind az...

Young and Dangerous (1996)

Young and Dangerous (1996)

    iMDB   A Y&D az utóbbi idők egyik legsikeresebb sorozata Hongkongnak. A '80-as évek triádfilmjeit újjáélsztve, azokat felrázva, fiatal színészekkel megspékelve új lendületet vitt e stílusba. Az első résztől pont ezért vártam valami megrázót, egyedien jót, de...

An Empress and the Warriors (Jiang shan mei ren) (2008)

An Empress and the Warriors (Jiang shan mei ren) (2008)

Az elmúlt néhány év során újra divatba jöttek egyrészt a wuxia, másrészt a különféle történelmi eseményeken alapuló nagy költségvetésű, javarészt hongkongi-kínai koprodukcióban leforgatott alkotások. Ugyan voltak közöttük kevésbé színvonalas (pl. The Promise, Seven Swords) és...

Sonatine (1993)

Sonatine (1993)

IMDb   A Sonatine Takeshi Kitano különös és mégis hagyományos formákat követő jakuzafilmje, amelyik a a Violent Cop-hoz hasonlóan lassú ritmusú és nyugisan filmezett, kesernyés humorral átitatott, amely helyenként kifejezetten gyerekessé válik (ez...