Ázsiafilm

A Lone Wolf ugyan elsősorban a közismert szamuráj kalandfilm sorozat által vonult be a köztudatba, Kenji Misumi és Wakayama Tomisaburo által fémjelezve. Persze, a "magányos farkas" gyakori kifejezés más nyelvekben is, nem csak a magyarban. Így aztán akad még olyan film, amiben felbukkan, karate történettől a westernig. Ezúttal egy jakuza történetben jut ez a cím a főhősnek.

Egy eldugott fogadóban egy idősödő jakuza mesével szórakoztatja a hallgatóságát. Nincs nehéz dolga, hiszen életében többször módjában áll találkozni a japán alvilág egyik leghíresebb, legendás kardforgatójával. Isazónak, a senkivel nem barátkozó, kardját gyakran bérbeadó, független jakuzának az élete teli van gyötrelmes titkokkal, amelyek fokozatosan feltárulnak a fogadó vendégei és a nézők előtt...

A jakuzák világa titokzatos, már csak a "mesterségükből" adódóan sem szeretik a nyilvánosságot. Manapság többnyire az olasz maffia filmekben feltűnő alvilági alakokhoz kapcsolja őket a köztudat, nem véletlenül. Ám a kezdetek kezdetén még nem ez volt jellemző a japán alvilágra. A Sógunátus korában még egyfajta biztonsági szelepnek szánták őket. A szigorúan szabályozott, kasztokkal, osztályokkal erősen behatárolt társadalmi forma nem sok esélyt adott az egyénnek a kitörésre. De mindig vannak olyanok, akik beilleszkedésre képtelenek, vagy egyszerűen csak másra vágynak, mint ami van. A jakuzák világa a megrögzött szerencsejátékosokkal indult, akik fokozatosan bandákba tömörültek és a szórakoztatás világára összpontosítottak. A fogadási láz távol-keleten szinte népbetegség, még ma is, amelytől a társadalom egyetlen rétege sem mentes. Több száz évvel ezelőtt sem volt másként. Könnyen rámehetett az ember pénze, háza, összes vagyona, (felesége, lánya!) annál, aki nem bír úrrá lenni a szenvedélyén. A jakuzák ezt hamar felismerték, és meggazdagodtak rajta. Ekkoriban még kevesen voltak, egyik helyről a másikra utaztak. Később persze letelepedtek, körzetekre osztották a tartományokat, főnököket választottak a bandák élére. Bár a szamurájokat nem kedvelték, sok mindent átvettek tőlük, pl. a szigorú alá-fölé rendeltségi rendszert, a kemény szabályozást, egyfajta "becsület kódexet", amit persze a saját igényeikre alakítottak. (Idővel belefolytak a piroslámpás negyed dolgaiba, pénzkölcsönzésbe, parasztok és kereskedők megzsarolásába, de ez még nem ennek a filmnek a témája.) A szamurájok többnyire nem foglalkoztak velük, ha nyíltan nem avatkoztak a helyi politikába, csak a köznépet sanyargatták. Eldugott helyeken, a nyilvánosságot kizárva, büntetlenül vívhatták a bandaharcaikat, ehhez még roninok segítségét is igénybe vehették. Ami a legfurcsább, ha valaki felesküdött jakuzának, még rövid kardot is viselhetett, ami pedig egyébként szigorúan tilos volt. Isazo története a formálódó japán alvilág viszonylag kezdeti szakaszában játszódik, de a bemutatásra kerülő bajok korántsem csak annak a szűk rétegnek az életéről szólnak, hanem a teljes társadalom embert nyomorító gúzsbakötöttségét mutatja be.

Raizo Ichikawa számtalanszor játszott szamurájt. Idealizált kardforgatókat éppúgy megformált, mint rendhagyó roninokat, vagy  vígjátékok hőseit. Minden szerepben kiváló volt a beleélő képessége. Ez ebben a filmben is érezhető, bár nem megszokott jakuza szerepet kapott, ugyanis sok szamuráj vonás ismerhető fel a vándor alakjában. A forgatókönyv erre idővel magyarázatot ad. A DAIEI a bemutatóiban hangsúlyozta, ők "igazi mozit" tálalnak a nagyérdemű elé. Ez alatt a kimunkált, alapos forgatókönyvekre céloztak, rejtetten odavágva más filmstúdióknak. El kell ismerni, az esetek nagy többségében tényleg így volt. Ennek a filmnek szintén ez az egyik nagy erénye. Kellően fordulatos, drámai, tanulságot hordozó, de nem didaktikus tanmese. Egy letűnt kor mai szemmel elképesztő szabályrendszerének buktatóiról szól, ahol a becsület és tisztesség látszatának fenntartása fontosabb az emberi megértésnél. Ugyanakkor nagyon világosan mutatja be, hogyan taszították a szamurájok szabályai elviselhetetlen helyzetbe a társadalom többi rétegeit, miként fordult át a hagyománytisztelet elviselhetetlen ósdi szabályozásba. Ichikawa mellett a másik húzónév, a Three Outlaw Samurai-ból lándzsásként megismert Isamu Nagato szereplése volt kellemes meglepetés. Az idősödő, igazi emberi tisztességet hordozó karakterek eljátszására mondhatni ideális alany. Nincs kifogásolnivaló a többi szereplő teljesítményén sem, egyáltalán az egész mozi míves kivitelű minden téren. Ahhoz túlságosan belterjes témát taglal, hogy igazán kiugró lehessen, de megfelel a stúdió fő célkitűzésének. "Ha DAEI, akkor az MOZI." Megéri személyesen ellenőrizni a dolgot. Mindenkinek ajánlom megtekintésre.

Rendezte: Kazuo Ikehiro

Főszereplők: Raizo Ichikawa; Mayumi Ogawa; Isamu Nagato

(1968, 84 perc)

imdb