Ázsiafilm

Terror of Mechagodzilla (Mekagojira no gyakushuu) (1975)

2010. január 15. péntek, 01:55 |

Írta: YEZy |

( 0 szavazat )

Ismertetők - Japán

A 70-es évek közepére kifulladni látszott a tokusatsu mánia, olybá tűnt, már nem tudnak igazán újat kitalálni a forgatókönyvírók, ráadásul az olajválság hatásai következtében a stúdiók forrásai is lecsökkentek. A Toho azért még sikeresen összekalapozta a költségvetést az ekkorra már magára maradt Honda Ishirou-nak, hogy leforgassa az egy évvel korábbi Godzilla vs. Mechagodzilla folytatását. Hosszú időre ez, a 15. Godzilla film volt az utolsó a sorban, hiszen csak 1984-ben kezdtek hozzá a megújult, Japánban csak Heisei sorozatként emlegetett folytatásoknak.

Sajnos az előzmények ismeretének hiánya kissé zavarossá teszi a sztori elejét, de az még ezzel együtt is tökéletesen érthető és követhető. Mint megtudjuk, Godzilla az előző részben sikeresen tönkretette Mechagodzillát, aki (ami?) a tengerben landolt. A felkutatására induló tengeralattjáró és legénysége viszont nem találja meg a roncsait, ehelyett beleütköznek egy dinoszauruszba, ami lazán meg is semmisíti a járművet. Kiderül, hogy jó 20 évvel korábban egy már akkor is őrült tudós, Mafune professzor azzal kísérletezett, hogy hogyan lehetne állatokat kontrollálni, távirányítással vezérelni. Sokan féltek ettől a próbálkozástól, aminek az lett a vége, hogy a tudós eltűnt. Fiatal hőseink megpróbálják felkeresni, ám csak a titokzatos lányát találják meg, aki nem túlságosan akar velük együttműködni. Innen indul be csak igazán a dolog, hiszen hamarosan előkerülnek az ufók, Godzilla, Mechagodzilla és az előbb már emlegetett ostoba dínó, Titanosaurus is.
Ami leginkább szembetűnő, hogy a 60-as évekbeli darabokkal összehasonlítva ez már egy jóval modernebb kiadású produkció. Hamisítatlan 70-es évekbeli hangulat, immáron sajnos sehol sincsenek a varieté betétek, van helyettük viszont jópár érdekesebb, újszerű kameraállás, látványosabb tokusatsu és egy ezúttal pozitív hőst alakító Godzilla, aki (ami?) élete talán legjobb bunyóit folytatja le.
A jó Tsuburaya ekkor már 5 éve halott volt, azonban öröksége megmaradt, bár a terepasztalon hasító makett-tankok helyett csak a házak rombolása tekintetében. A pirotechnikai effektek nagyon látványosak, Mechagodzilla arzenálja sem semmi, a súlytalanul repülő nagy testek viszont kissé illúziórombolóak, akárcsak a vízbe süllyedő maketthajók. Az ostoba dínó speciális fegyvere eléggé idétlen, a két Godzilla viszont telitalálat.
A sci-fi szálat erősítenék a földönkívüliek, de szegénykék nem túlságosan intelligensek. A professzor lányának műtéte érdekes eleme a sorozatnak, hiszen a mulatságos látványt nyújtó belső „szervek” mellett az egész sorozatban ez az egyetlen meztelen jelenet, amit némileg beárnyékol, hogy nyilvánvalóan műanyagból készült díszletet láthatunk Ai Tomoko domborulatai helyett.
Mindent egybevetve ez egy igencsak közepes kaiju mozi, ami szinte semmi újat nem ad hozzá a sorozathoz. Ugyan egyértelműen a pénzhiány volt az oka, hogy majd 10 évre felhagytak a folytatásokkal, de ez jót tett a frissességnek is. Maga Honda sem rendezett már több részt, valamint Godzillának is ez volt az utolsó pozitív hősként való ábrázolása, amit csak Kitamura Ryuuhei mert ismét felváltani a Godzilla Final Wars-ban.

Eredeti cím: メカゴジラの逆襲
iMDB