Go Go Second Time Virgin (Yuke yuke nidome no shojo) (1969)
Rendezte: Koji Wakamatsu
Wakamatsu nagy hatású kultfilmje (az Ecstasy of Angels mellett), mely kezdett átvezetni a pink korszakból a modern japán filmbe, s átültetni az előbbi sajátosságait az utóbbiba. Ezek a jellemzők a szex, a vér és az erőszak. Ami azonban többet nyújt ennél a modern japán filmben, az az emberi lélek ábrázolása, amely ezen atribútumok mögött áll. Ez az, ami kiemeli az átlag B kategóriából ezeket az alkotásokat, és természetesen e filmet is, s ez az ami igazán sokkolóvá teszi.
A film egy házetőn játszódik, ahol négy japán hippi fiatal srác megerőszakol egy 17 éves, nagyon kis kawaii lánykát. Az ötödik fiú nem ér a lányhoz, azonban ott marad és megvárja míg az magához tér. A következő 60 perc e fiatalok abszurd és (nem szexuális értelemben) aberrált kapcsolatát mutatja meg, ami kizárólag az egymás megölése körül forog. Annyira kiégtek a velük történt szörnyűségektől, hogy szerelmükben már csak ezt tudják/tudnák nyújtani egymásnak. A film nagyon jól bemutatja a '60-as évek végének dekadenciáját, ami az USÁ-ban szabadságélménnyel, Japánban viszont feszültségekkel, nyomással párosult, így perverzióba hajlott.
Filmes szemmel is sokat nyújt ez a mozi, Wakamatsu izgalamssá tudja tenni a tereket és ügyesen játszik azzal a kevés színnel, amit használ (a film döntően fekete-fehér). Ami engem nagyon idegesített, az a verbális minimalizmus. Ez így nem teljesen igaz... Ugyan ez nem jellemző az egész filmre, és célja van, de az tény, hogy a lány sokat beszél, de keveset mond.
A film három nap alatt készült, de Wakamatsu-t világhírűvé tette, egyikévé azoknak, akiknek neve fémjelzi a korabeli japán filmet, és nem hiába. Csak keményvonalasaknak!!