belépés∆

Hitokiri (Tenchu) (1969)

Hitokiri (Tenchu) (1969)
 
Az archívumok mélyéről újra előbukkant egy kincsnek joggal nevezhető ritkaság. Gosha sokáig "elveszettnek" tartott filmje a rendező életművében kiemelkedő helyet foglal el. A Goyokin belföldi és nemzetközi sikere után Gosha szabadkezet kapott egy neki tetsző téma feldolgozásához. Mint a legjobb filmjeiben többségében, a forgatókönyv megírásába ő is beszállt. Témának a százszor feldolgozott Bakumatsu időszakot választotta, vagyis a Tokugawa Shógunátus végnapjait. A közismert témakörbe nem volt egyszerű feladat valami újat, kiemelkedőt hozni, de ezúttal sikerült.
A munka jutalmaGyermekkori barátok

Okada Izo, egy nyomorgó vidéki szamuráj kétségbeesve keresi a felemelkedés útját, amely a Tosa klán fővárosba indulása idején nyílik meg előtte. A rabiátus, gátlástalan ronin gazdára akadva a jólét kedvéért bérgyilkosságokra adja a fejét. A forrongó belpolitikában nagy keletje van a mindenre kapható merénylőknek, akik egyszerre híresek és hírhedtek. Izo gyilkosságai által a klán egyre emelkedik a hatalomban, de mindennek ára van, s ez a teljes önfeladás. Eljön a pillanat, amikor csúcsról a mélybe zuhan a törtető. Van-e mód az önbecsülés visszaszerzésére? Egy szamurájnál ez létfontosságú...

Hihetetlen parancsKlánok harca

Mellbevágó.
Leginkább ez a jelző jut az eszembe, amit erre a mozira alkalmaznék. Több évtized telt el a leforgatása óta, de máig elemi erejűen hat. Sokan ódzkodnak az archívumokból előkerülő történetek megtekintésétől, tartva attól, hogy az egykoron ajnározott alkotások menthetetlenül elavultak. Ennek a mozinak a 60-as évek végén közismerten nagy hatása volt a japán és hongkongi filmek világára. Realista harcai, kendőzetlen őszintesége az erőszak világának megjelenítésében iskolateremtő volt. Ám nem fulladt bele az öncélú vérontásba, hanem kidolgozott, pszichológiailag hiteles jellemábrázolással adta egy, a mai Japán kialakulásában döntő szerepet játszó, viszonylag rövid történelmi időszak lidércnyomásos valóságát. Szóval, akik hajlandóak megbocsátani a számítógépes trükkök hiányát, és nem limonádéízű kalandokat várnak feltunningolt látványvilággal, azok élvezetes történetet fognak megtekinteni a régi iskola nagymesterétől. Mert Hideo Gosha az volt. Hangulatteremtésben éppúgy kiváló, mint akcióformálásban. A miliő pedig elképesztően, néha hideglelősen hiteles. Ehhez nagyszerű színészek egész sora segítette.

Okada munkábanSzámító könyörtelenség

Katsu Shintaro-t elsősorban Zatoichi, a vak masszőr alakjának megformálójaként ismerik mifelénk, mely méltán hozott neki népszerűséget. Mégis azt mondom, hogy mennyire jó színész volt, az Incident at Blood Pass (Machibuse), vagy ebből a filmből inkább kiderül. A korszak hírhedt bérgyilkosának színrevitele neki testhezálló szerep volt. Maga a megtestesült őserő, gátlástalan, élvezeteknek élő ember, akiben mégis ott bujkál valami rejtett lelki nagyság. A megalázkodásig terjedő önfeladástól a végleges és végzetes döntésig jutó, hol szánalmas, hol félelmetes, a végére valami rejtélyes módon megnemesülő roninja lenyűgöző alak. Tatsuya Nakadai, aki nélkül fontos mozi nem létezett abban az időszakban, Takechi Hanpei-t, a hatalomba törekvő arisztokratát viszi színre. Ezúttal nem húz kardot, de így is kígyó veszélyességű. Ő Izo ellenpontja a történetben. Művelt, gazdag, furfangos, de teljesen gátlástalan. Tulajdonképpen visszataszítóbb, mint azok, akikkel gyilkoltat. Nakadai szinte eszköztelen egyszerűséggel adja vissza, milyen lehetett egy háttérben rejtőző, szemközt mosolygó, de gonosz hátsó szándékokkal teli törtető abban a korban. Biztos, hogy volt valós modellje. Katsu, (Izo) vetélytársa a 70-es években kultikus szerzőnek számító Mishima Yukio, aki időnként színészként is megmérette magát, éppoly különc és kiszámíthatatlan, hiú szamurájt jelenít meg, amilyen ő maga volt a valóságban. Ishihara Yujiro, aki akkoriban szintén vezető színész volt, a korszak reneszánsz személyiségét, Sakamoto Ryoma-t jeleníti meg. A nagy műveltségű, töprengő, vívódó Ryoma megpróbálta a lehetetlent, vagyis a szamurájkor erényeit átvinni a formálódó új világba. Alakja máig számos mozit ihletett. Ám akkoriban mindkét fél gyanakodva tekintett rá, a kompromisszumokat nem ismerték, nem is gyakorolták. Ő a katalizátor a filmben, a szellemi ösztönző, a felismerés fájdalmas útját járó Katsunak. Izgalmas szerep, remek alakításban.

Tanaka Shinbei

Mint szinte minden mozijában, Hideo Gosha ezúttal sem hagyja csalódni a rajongóit, magas szintű harci jelenetekkel kényezteti őket. De most nem a kalandfilmek kifinomult technikájú, szinte balettszerűen megkoreografált mozgásait adja. Az összecsapások véresek, földhözragadtan izzadtságszagúak. Dühödt ellenfelek vadul igyekeznek megszabadulni a politikai vetélytárstól és eltűnni az éjszaka sötétjében. Nincsenek nemes gesztusok, csak a fájdalmas halál marad. Ebben a könyörtelen, vad korban odavész harcban néha meglévő lovagiasság, amit máskor ő maga is szívesen ábrázolt. Ez a vonulata a történetnek nem való érzékenyebb kebelnek. A korabeli japán társadalmi élet hasonló realitással van jelen, a nemesek házaitól az ivókon és örömtanyákon át, a börtön világáig. Erénye a filmnek.
Összegezve: Kiváló, összetett, történelmi-társadalmi drámát láthat az érdeklődő, melyben erkölcsi kérdések boncolgatása éppúgy megtalálható, mint kemény harci jelenetek. Mindez feszes ritmusú jelenetekben, a korszak vezető színészeinek színrevitelében feltálalva. A kísérő zene sem az akkoriban jellemző, spanyolos-westernes tucatmegoldás, hanem kimunkált, képre komponált muzsika. Kissé andalgó, furcsa ellenpontot ad a történethez. Illik hozzá.
Érdekesség: A filmet a közönség és kritika egyaránt hozsannázva fogadta a bemutatása idején. A filmes világra gyakorolt hatását pedig már említettem. Később mégis szinte évtizedekre elveszett, vagy csak a rajongók által "elmentett" kalóz kópiák változataiban lehetett elérni. Az oka minden bizonnyal a rendező "az alvilág női"-ről szóló, meglehetősen ellentmondásos filmsorozata lehetett. (Mostanában szintén elkezdték őket kiadni.) A stúdió urai a jó filmjeinek elsüllyesztésével akarták megtörni Gosha hírnevét, ami majdnem sikerült. A most már elérhető, remekül felújított változat megjelenése az amerikai rajongóknak köszönhető, nem a hivatalos rehabilitációnak. Úgy tűnik, a lázadó természetű, független szellemű rendezőknek még haláluk után is nehéz dolguk van.
 
Rendezte: Gosha Hideo
Főszereplők: Katsu Shintaro; Nakadai Tatsuya; Mishima Yukio; Ishihara Yujiro
(1969, 140 perc)

Hozzászólások   

#6 YEZy 2009-09-03 21:51
Megnéztem én is végre. Tulajdonképpen nem tudok a filmre rosszat mondani, mert amit a fentiekben már leírtak, mind igaz, azaz a színészek remekelnek, a karakterek jellemábrázolás a tökéletes [bár végig az járt a fejemben, hogy Okada figurája pont olyan vaddisznó, mint Gattuso a Milan-ban], estébé estébé, nekem mégis valami hiányzott belőle, de nem tudnám megmondani, mi. Talán a sztori volt meglepetésektől mentes [leszámítva a legvégét, ami azért ütős lett] és a tempó egy kicsit lassú [drámánál nem zavar, jidaigeki-nél egy kicsit igen]? Nem tudom. Jó film, az biztos, csak valamiért megmaradt bennem az a de szócska... :-)
#5 oldfan 2009-08-05 00:09
Yezy hozzászólása meggyőzött, minden bizonnyal az én kezdetben beszerzett adataim voltak hibásak. Ezért javítottam az ismertetőt, a fölöslegessé vált hozzászólásokat pedig töröltem. Elnézést kérek mindenkitől!
#4 YEZy 2009-08-04 17:27
Némi kis info ide: A Szamurájok és banditák valószínűleg valóban 1978-ban készült. 1969-ben nem készülhetett, mert a forrásául szolgáló regény 1972 és 1974 között jelent meg folytatásokban valamelyik lapban (forrás: japán nyelvű Wiki, reméljük, hiteles)
#3 Boros69 2009-07-08 23:35
végre valahára sikerült! Megnéztem tegnap este. Nem tudok mást hozzátenni, még mindig a hatása alatt vagyok. Jól írta Oldfan: mellbevágó. Én meg hónapok óta nézegetem a fiókban, mondván majd egyszer ha lesz időm.... Mindenkinek azt tanácsolom mielőbb nézze meg!
Egy kis kiegészítés azért:
Szerintem Izo-nak van még egy ellenpárja a filmben, mégpedig a másik bérgyilkos személye. Kettejük vívótechnikája ellentétes, de egyformán hatékony. Míg Izo a medve erejével csap le, a másik a Gosha féle "művészibb" stílust képviseli, mint Nakadai a Kumokiriben.
Szummázva: 6 pont ( kár hogy csak 5 az adható)
#2 Papinóth Viktor 2009-03-31 18:04
Gosha és Katsu igazán nagyot alakított! Megrögzött Hideo Gosha fanatikus vagyok, de ezidáig ez a műve tetszett a legjobban. A film nem kimondottan fordulatos, de mégsem unalmas. A képi megjelenítések kiválóak, a karakterek egyediek. Remekbe szabott film, csak ajánlani tudom!!

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

Samurai Vendetta (Hakuoki) (1959)

Samurai Vendetta (Hakuoki) (1959)

   IMDb Főszereplők: Ichikawa Raizo; Katsu Shintaro Rendezte: Mori Issei (1959, színes, 110 perc) Kétségbeesetten rohanó harcos elől ugrál félre a közút népe. Ez felkelti egy szolgálati úton lévő nemes, Tange Tenzen (Ichikawa) figyelmét és követi az ifjút, aki épp...

Floating City (2012)

Floating City (2012)

Kedvelem az életrajzi filmeket és napjaink hongkongi filmjei között kevés az ilyen jellegű mű. Olyan alig akad, amely a tankák, e különös körülmények között élő halásznemzet életébe enged bepillantást. A hasonló halászfaluk mind a mai...

The Peace Hotel (Woo ping faan dim) (1995)

The Peace Hotel (Woo ping faan dim) (1995)

The Peace Hotel (和平飯店) (1995)iMDB2007 a westernek éve a Távol-Keleten, hiszen mind Japánban, mind Koreában készül egy-egy új alkotás ebben a nem kifejezetten ázsiai műfajban. Talán kevéssé ismert azonban, hogy Hongkongban már 1995-ben is készítettek...

Maggie Q

Maggie Q

  Az 1979 május 22-én Honoluluban született Margaret (Maggie) Denise Quigley családfájának története legalább olyan érdekes, mint a saját karrierje. Nagyapja a náci megszállás elől menekült Lengyelországból az Egyesült Államokba (konkrétabban New York-ba), az úriember fia...