Ázsiafilm

Ezt a tipikus pink mozit úgy lenne illdomos bereklámozni, hogy hosszasan ecseteljük, kicsoda és miért érdekes a főszereplője, bizonyos Hoshino Aki. A már 30-as éveiben járó leányzó mind a mai napig Ogura Yuuko mellett a japán szépségideál megtestesítője, képeivel tele van az egész internet, így valószínűleg ez bőven elég sokak számára kedvcsinálónak. A filmmel kapcsolatban azonban nem ez a legérdekesebb, hanem az, hogy ugyanannak a rendezőnek köszönhető, aki nélkül nem készült volna el az utóbbi idők egyik legjobb koreai vígjátéka, a Going by the Book.

Haginiwa Sadaaki neve még a japán filmművészetben jártas mozirajongók számára sem mond túl sokat. Pedig fiatalon nagy karrier előtt állt, a 80-as években jópár jól sikerült film segédrendezőjeként pallérozódott, majd a 90-es években három saját rendezéssel is jelentkezett, amik közül rögtön az első, a Bang! többszörös díjnyertes alkotássá avanzsált, Haginiwa pedig megkapta érte az év legjobb fiatal rendezője díjat a Japanese Professional Movie Awards gálán. Ebből a remek vígjátékból forgatták újra 2007-ben a Going by the Book-ot. A rendező aztán a 90-es évek közepén eltűnt a filmvilágból és csak 2004-ben jelentkezett újra, ezúttal már a pornóval egyre szorosabb kapcsolatot ápoló v-cinema, vagy ha jobban tetszik, pinku műfajban.

Amíg a 70-es években még görcsösen igyekeztek a főleg a Nikkatsu egyre brutálisabb pornójeleneteit a lehető legművészibben leforgatni, addig a videókorszak elterjedtével minderre egyre kevesebb energiát fordítottak, hiszen a moziba soha be nem kerülő, csak videón kiadott produkciók esetében nem volt szükség olyan látványvilágra, ami elengedhetetlen volt a nagy vászonra szánt korábbi darabok esetében. Ráadásul a korábban csak ebben a műfajban munkát találó, önmagukat megvalósítani kívánó rendezők helyét átvették a szórakozásból forgató, elsősorban a pornóból pénzhez jutó emberkék, így a színvonal is egyre lejjebb zuhant. Ebből a szempontból is érdekes, hogy egy annak idején elismerésekkel díjazott illető mit tud kihozni a szegényes alapanyagokból.

A forgatókönyvíró nem bízott semmit a véletlenre, egyszerűen összegyúrta a Battle Royale-t és a Female Prisoner -t és ebbe az egyvelegbe beillesztett egy jellemében Sugimoto Miki-re hajazó főhősnőt. Ennek megfelelően a helyszín egy ismeretlen helyen levő sziget, ami egyfajta kiképzőtáborként működik, ahol életfogytiglanra, vagy halálra ítélt lányokat próbálnak terroristaelhárításra kiképezni. Életük igen egyhangúan telik egész addig, amíg meg nem érkezik az 1316-os számú elítélt, aki jócskán felkavarja az állóvizet. Amíg a tábor vezetői belőle akarnak faragni csodafegyvert, addig a többi elítélt között is támogatókra lel. De vajon létezik-e kiút?

Ugyan eredeti ötleteket nem lehet felfedezni a történetben még nagyítóval sem, ettől függetlenül viszonylag korrekten igyekeztek a women in prison filmek kliséit megvalósítani benne. Amiből a legendás Female Prisoner sorozathoz képest nagyon kevés található meg, az az elítéltek egymás közötti brutalitása, akik valójában meglepően nyugodtan viselik sorsukat, inkább riadtan szemlélik az eseményeket, mintsem egymáson töltenék ki agressziójukat. Ez az oka leginkább annak, hogy nem igazán erőteljes a sztori.
A már a logójával is jellegzetes Museum Soft (az M betű leginkább széttett lábakra emlékeztet) egyértelműen a pénzre hajtott, amikor felkérte a főszerepre Japán #1 gravure idolját, Hoshino Aki-t. A számottevő színészi múlt nélküli leányzó (a Space Travelers cameo szerepe és a Kekko Kamen sem nevezhető óriási alakításnak) tulajdonképpen nem okoz csalódást, bár némileg túljátssza a szerepét, de egy ilyen produkcióban ez a legutolsó dolog, ami bárkit is érdekel. A bunyókban azért látványos a visszafejlődés a Sugimoto Miki vs Ike Reiko párharcokhoz képest, Aki és a pornósztárok (pl. Kitagawa Emi, Iizawa Momo, Sakurai Ami) feltűnően figyeltek arra, hogy még véletlenül se sérüljenek meg.

A Battle Royale lényegét, azaz a vért és látványos elhalálozásokat szinte teljesen kifelejtették a sztoriból, 1-2 apróság maradt csak meg, hogy bizonyítsák az őrök brutalitását. A pajzán pillanatokra viszont igyekeztek kellő energiát fordítani, aminek megfelelően elég sok meztelen jelenet színesíti a látványt. Hozzá kell tenni, hogy Hoshino Aki azon idolok közé tartozik, akik nem mutatkoznak fedetlen keblekkel, így az ő idomait csak sejtetni tudták a filmesek.
Összességében a Death Row Girls egy közepes women in prison film, ami összes kortársához hasonlóan a színvonalát tekintve messze-messze elmarad a műfaj aranykorában készült alkotásokhoz képest. Ha úgy vesszük, a céljának viszont megfelel, könnyed, pajzán szórakozást nyújt, agyat pedig nem túl sokat igényel. Ha Hoshino Aki szerepel a géped háttérképén, akkor mindenképp célszerű beszerezni!

eredeti cím: クーガの城：女囚１３１６
iMDB