Néhány évvel ezelőtt készült egy több, különálló filmből álló sorozat, amely a Love Cinema összefoglaló néven futott. Minden egyes darabja rendhagyó, meghökkentő szerelmi történeteket mutatott be, amikre a kísérletező kedv és az alacsony költségvetés mellett az volt leginkább jellemző, hogy közük nem volt a romantikához. A rendezőként frissen debütált Hirano Shunichi mintha csak ezt a sorozatot szerette volna folytatni első önálló játékfilmjében.

A 19 éves cuki Minato tragikus múlttal rendelkezik. 10 évvel ezelőtt egy autóbalesetben elvesztette szüleit, azóta a nagymamája neveli, legjobb barátja pedig egy levelezőtársa, a rejtélyes Naito [az iMDB szerint Knight, de szerintem akár Night is lehet eredetileg]. Egy napon feltűnik a lány életében az a bizonyos első szerelem, azonban a fiú, Shu nem várt problémákkal szembesül. Előkerül ugyanis Naito.
Aki látott a fentebb már említett Love Cinema sorozatból néhány epizódot, annak számára túl sok meglepetést nem fog nyújtani a történet. Okosan van ugyan levezetve, de igazi meglepetéseket nem tartogat, emiatt egy kissé unalmassá is válik. Ráadásul [lehet persze, hogy belemagyarázás] a mindmáig ható Death Note elemeket sem sikerült kikerülni benne, mind a Naito név, mind a középpontban levő almák távolról a nagy kasszasikerre emlékeztetnek.

Rendezői szempontból persze hálás a történet, amit Hirano igyekezett is kihaszálni. A néző számára újat hozó információk birtokában a már bemutatott jeleneteket újranézetteti és a más kameraszögből felvett részek új értelmet nyernek általa. Szintén hálás feladat jutott a „kettős” szerepben brillírozó Horikita Maki számára is, aki színészi képességeinek széles skáláját mutathatta be Minato, valamint a misztikus Naito megformálásakor.

Persze akárcsak a Tenkousei esetében, a japán(ul értő) néző számára itt is a női szájból felhangzó férfias szövegek okoznak elsősorban érdeklődésre számot tartó pillanatokat. A már egész korrekt filmes tapasztalattal bíró Ishida Takuya jól játszik alá Horikita-nak, jellegzetesen japános a karaktere, aki minden gátlásosságával együtt is segíteni próbál a lányon. Az apja (Hirata Mitsuru alakította) rettenetesen ellenszenves, igazi tekintélyelvű férfiú, aki biztos abban, hogy csak az a helyes, amit ő annak tart. A vele kapcsolatos csavarok viszont elég jók.

A Tokyo Boy tehát tulajdonképpen nem rossz, de akárcsak a Love Cinema sorozat darabjai, istenigazából rétegfilm marad, érdekes, kísérletezős alkotás, ami a nagyközönség számára talán kevéssé érdekfeszítő. Valószínűleg ugyanez lehet a helyzet egyébként testvérdarabjával, a Tokyo Girl-lel is.

Eredeti cím: 東京少年
iMDB