Manapság nagy divatja van a régi filmek újraforgatásának. Viszont az ötlet korántsem új.
1964-ben a TOEI filmvállalat leforgatta a The Ninja Hunt (Ninja gari) című, jól sikerült mozit, Konoe Jushiro főszereplésével. Mellőzték az akkoriban népszerű humoros vonulatot, helyette egy thrillerszerű, sötét tónusú történetet tálaltak föl.  Majd 20 évvel később már az egykori sztár fia domborított az új változatban, vagyis Matsukata Hiroki, aki már előtte művésznevet vett fel, hogy saját jogán érvényesüljön, s az alakítását ne hasonlítgassák össze lépten-nyomon az édesapja teljesítményével. Bízott az emberi feledékenységben...

A mindig pénzéhes Shógunátus a Gamo klán birtokát szeretné bekebelezni. Ha meghal a kiskorú örökös, jogosan rátehetik a kezüket a klán földjeire. Nem bízzák a természet szeszélyére a dolgot, inkább a Koga nindzsákat fogadják fel a "megoldásra". Az ellenoldal persze él a gyanúperrel, s ők is fokozottan készülnek. Harcosokat fogadnak fel, akik között egynek különösen van oka bosszút állni a gyűlölt shinobikon. Ő éppúgy nem tűr ellenállást a feladat megoldásában, mint az elszánt ellenfelei.

Miután a remake mára már szintén nem tartozik a legfrissebb kategóriába, és ez ellen nincs mit tenni, így az ismertetőt próbálom meg az aktuális viszonyokhoz igazítani, vagyis a fiatalabb korosztály nyelvezetéhez és igényeihez. Legalábbis némileg, legalábbis remélem, hogy meg tudom tenni...

Cselekmény: Van. Sűrűn. Tehát, aki nem szereti a bealvós filmeket, de a klipszerű vágástechnikát már sokallja, az jól jár a megtekintésével. Nem unatkozik, meg a szeme sem zsibbad és nem kap epilepsziás rohamot. Cselszövés akad bőven, de semmi átvitt értelem.  Könnyű követni a dolgokat, így sikerélményhez juttatja az IQ-val küzdőket is. Hozzáírtak a régi sztorihoz, eltüntettek belőle némi homályt, vagyis jól dolgoztak.

Szöveg: Gondolhattak a különböző iskola reformokon felnőtt nemzedékekre, mert kevés benne a körmondat. Egyáltalán, nincs túldumálva sztori. Mindenki azt mondja, amit gondol. WARNING: De azért nem mindig!

Kép: Színes. A fekete-fehér már snassz lett volna. Egyébként is, mennyivel jobban mutat 1-1 kibukkanó női mell és a kibuggyanó vér technikolorban. Mert ezek is vannak benne, természetesen csak a nagyobb lelki épülés végett. Ja, kell a drámaiság érzékeltetéséhez.

Szereplők: Christopher Lambert valószínűleg ott és akkoriban szerezte be a Hegylakóban forgatott katanáját, és kiokosította őket, hogy csak egy maradhat. Ezt maradéktalanul igyekeznek betartani - a másik fél csapatával kapcsolatban. Nem érdemes hát kipécézni valakit a szurkolásra, mert magas a halálozási ráta. Matsukata deli szamuráj, bár annyira nem kemény, mint az örege volt, de azért vágja a dolgot. Meg azt, aki a közelbe jár. Néha már a sajátjai sincsenek biztonságban mellette. Közhely, hogy Naritának, a főnindzsának a szeme sem áll jól, de ezúttal ül a dolog. Neki valószínűleg a többi szereplőé nem tetszik, mert sebészi képesítés nélkül is gyakran igyekszik átszabni kevésbé ferdére az övéket. Lásd: a mellékelt képeket. A nők szépek, de javarészük nem kéne feleségnek. Már egy elszólásért is kést rántanak elő. Kinek hiányzik ez?

Rendezés: Röviden: profi. Láthatta a régi filmet a rendező csóka. Feltunningolta a dolgokat, így lett a Dáciából Renault. Meghívandó egy felesre, ha összefuttok vele.

Kinek ajánlandó? Azoknak, akik arra vevők vevők, hogy a problémákat nem kell jogi útra terelni. Legfeljebb a kardot csavarjuk meg az ellenérdekeltben, nem a szót a bíróságon. Akit eddig nem győztem meg, hogy ezt meg kell kukkantani, azt úgyis beoltották valami mással is a himlő elleni védőoltáskor. Egyébként, aki 4 mondatban mondja el, amit kettővel is megoldható,  az más disznóságokra is képes. Nem akarok közéjük tartozni. Viszlát!

Főszereplők: Matsukata Hiroki, Narita Mikio; Morita Kensaku; Abe Shizue
Rendezte: Yamauchi Tetsuya
(1982, 92 perc)