Ázsiafilm

A két tökkelütött utazó, Yaji és Kita ugyanúgy beletartoznak a japán népi hősök kalandjai közé, mint Zatoichi, vagy éppen Tora san történetei, Kyouto-ban még szobrot is állítottak az emlékükre. Hogy valóban léteztek-e, azt nem tudom, de az biztos, hogy először 1802-ben jelentette meg őket képregényként Jippensha Ikku, a legelső japán író, aki valóban az írással kereste meg a betevőt. A páros kalandjait mindmáig gyakorta dolgozzák fel a japán médiában, egyik legismertebb darab ezek közül a 2005-ös, elborult humorú Mayonaka no Yaji-san, Kita-san. A most tárgyalt vígjáték rendezője, Hirayama Hideyuki ugyan nem ment olyan messzire, mint Kudou Kankurou tette, hiszen „mindössze” egy kissé talán konzervatív, viszont abszolút japános komédiát tett le az asztalra.

A Mayonaka-val ellentétben, ami egy továbbgondolt Yaji-Kita képregényből készült, Hirayama az eredeti Jippensha művet, a hangzatos Toukaidou Hizakurige-t (a japán címmel nem sok kapcsolatban levő angol fordításban Shank’s Mare) vette alapul. Ennek megfelelően a mostani japán vígjátékok erőteljes humorával ellentétben egy mai szemmel nézve kissé talán elavult, az 50-es évek hasonló történeteire emlékeztető finom poénokkal megtűzdelt komédiát adott ki a kezei közül.


Mindez azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne érdemes a figyelemre a történet. Ha harsány nevetést nem is vált ki a nézőből, a japán mondavilágból bőséges bemutatót tart. A senki által nem látott Teresuko hal, az alakváltó tanuki, vagy éppen a bukott kabuki színész éppúgy része a produkciónak, mint a két főhős által élénk érdeklődéssel kísért prostituáltak. Maga a sztori egyébként nagyjából annyi, hogy Okino, a kiöregedőfélben lévő prostituált le akar lépni „munkahelyéről”, persze némi pénzzel együtt. Ebben nyújt neki segítséget Yaji, akit a nő persze különféle trükkökkel rá is vesz az utazásra, de úgy alakul, hogy Kita hozzájukcsapódik. Az út során számtalan érdekes kalandba keverednek és üldözőik is akadnak.


A rendező nem akármilyen színészeket válogatott össze a főszerepekre. Yaji szerepét ln: Nakamura Kanzaburou}, főállású kabuki aktor kapta meg, aki a Nakamura dinasztia 18. tagja. Szegény a forgatás során megsérült, egy hétig kórházban kezelték. Kita figuráját a sokat foglalkoztatott karakterszínész, Emoto Akira formálta meg, míg Okino szerepe a már több kiemelkedő alakítást bemutató Koizumi Kyouko-nak jutott.


Az összetevők tehát tökéletesek, azonban Hirayama filmje főleg a nyugati néző számára nehezen emészthető. A mai blockbusterekhez képest szokatlanul lassú tempó és a visszafogott, túlságosan is konzervatív, az 50-es évekre hajazó történetvezetés miatt viszonylag hamar unalmassá válik, míg a klasszikus japán fantázialényeket nem ismerők számára a poénok sem fognak ütni igazán. Azaz csak azok számára ajánlanám, akik kíváncsiak erre a világra, aki inkább csak szórakozni akar, az a Mayonaka no Yaji-san, Kita-san-t szerezze be.

eredeti cím: やじきた道中てれすこ
iMDB