Ma 2012. május 25., péntek, Orbán napja van.
Yamato (Otokotachi no Yamato) (2005)
( 4 szavazat )
Kure-ben tett látogatásom során, egészen pontosan a város 2005-ben megnyitott Yamato múzeumában fogalmazódott meg bennem, hogy ideje lenne megnézni a közelmúlt egyik legtöbbet díjazott japán filmjét, a valaha épített legnagyobb (japán) hadihajó, a címbeli Yamato tragikus sorsát bemutató Otokotachi no Yamato-t. A múzeumban látható 1:10 méretarányú makettként is impozáns látványt nyújtó hajóról annyit érdemes tudni, hogy mintegy 3 évig építették teljes titokban Kure kikötőjében (egy épületet húztak rá, hogy az amerikaiak a levegőből ne láthassák, mi zajlik odalent), majd 1941-től a Japán Császári Hadsereg vezérhajója lett, ebbéli szerepében pedig a Guadalcanal hadjárat kivételével az összes jelentősebb tengeri csatában részt vett. A lenyűgöző méretekkel rendelkező, 263 méter hosszú, 36.9 méter széles, nagyjából 18 emelet magas hajóról úgy tartották, hogy elsüllyeszthetetlen. Mint azonban a Titanic példája is bizonyítja, az ilyen vélekedések tévesek...
A Yamato katasztrófájáról, illetőleg tragédiájáról Henmi Jun írónő által írt regény először 1983-ban jelent meg, amiért a következő évben el is nyert a Nitta Jirou-ról elnevezett irodalmi díjat. A művet 20 évvel később, a hajó katasztrófájának 60. évfordulójára ismételten kiadták, ráadásul a Toei filmstúdió mozifilmes adaptációt is készített belőle, neves színészek felvonultatásával. Ahogy az már lenni szokott, a többi, második világháború eseményeit feldolgozó történethez hasonlóan külföldön bírálatokat kapott, hogy a japán katonák és hadsereg által elkövetett borzalmakat nem mutatja be, ám itt is érdemes megemlíteni, hogy a film a hazai piacra készült, így a japánok számára fontos és fájdalmas eseményeket helyezi a középpontba.
A történet két szálon fut, amik között az összekötő kapocs a hajó egykori kadétja, Kamio Katsumi. Az idős Kamio-hoz egy nap váratlanul befut egy hölgy, akinek feltett szándéka, hogy eljusson a tengeren oda, ahol a Yamato elsüllyedt. Kamio eleinte berzenkedik, hogy odamenjen, aztán kötélnek áll. A 15 órás út során az emlékein keresztül elég terjedelmes képet kaphatunk a hajóról, a legénységéről és a mai szemmel nézve értelmetlen végzetéről.
A forgatókönyvre nem lehet panasz, kellőképpen részletes, bőséges információt nyújt a hajóval kapcsolatban és természetesen háborús történethez méltóan igencsak heroizálja a hőseit, akiknek bajtársiasságát, barátságát, önfeláldozását is hitelesen mutatja be. Talán a legerősebb pontja az egésznek az utolsó, öngyilkos küldetésre készülődés, a halállal való szembenézés ábrázolása, de mindenképp említésre érdemes az öreg Kamio új felismeréseinek bemutatása is. A háború borzalmait nem ecsetelik túlzottan, még a hiroshimai atombomba sérültjeivel sem akarták sokkolni a nézőt. A legdurvább jelenetek természetesen a végső csata során láthatóak, de valószínűleg a szűkös költségvetés miatt nem annyira kiemelkedőek (kicsit a Musa csatáiban látható törésekhez, végtagleszakadásokhoz hasonlítanak).
Ezzel el is érkeztünk a film legnagyobb hibájához, mégpedig a szegényes látványhoz, ami természetesen a spórolás következménye. Jómagam általában ellenzem a számítógépes technika túlzásba vitt használatát, ám egy ilyen grandiózus témához nagyon is illett volna, ha tisztességesen kidolgozzák a hajót digitálisan. Sajnos közelről csak részleteiben láthatjuk, a teljes hajót mindig csak távolról, ráadásul a grafika minősége messze elmarad az elvárhatótól. A jól eltalált sztorit pedig pont az olyan apróságokkal lehetett volna tovább szinesíteni, mint a virtuális séta a fedélzeten, vagy éppen a látkép a parancsnoki hídról, stb. Mivel ezek elmaradnak, a néző kénytelen a saját fantáziájára hagyatkozni. Igen nagy hiba! Arra sem derül fény, hogy miért fekszik két darabban a tenger fenekén a hajó, a végzetes robbanás helyett a túlélők sodródását láthatjuk.
A rendező, Satou Junya, aki a 70-es 80-as években olyan nagyszabású projektekkel tette le a névjegyét a japán filmművészetben, mint a Golgo 13, a The Bullet Train és a Lost in the Wilderness, ezúttal is igyekezett a lehetőségekhez képest nagyot alkotni. Sajnos a számítógépes trükkök szegénysége miatt ez nem mindenhol sikerült, ám a történet így is élvezhető, a háborús filmek rajongói számára mindenképpen érdemes lehet a figyelemre. A blockbusterek kedvelői számára pedig a sok elnyert díj és a sztárparádé (Sorimachi Takashi, Nakadai Tatsuya, Matsuyama Kenichi, Aoi Yuu, stb.) adhat okot, hogy megnézzék a filmet.
Eredeti cím: 男たちの大和
iMDB
Trailer
| Ismertetők - Japán |
Kure-ben tett látogatásom során, egészen pontosan a város 2005-ben megnyitott Yamato múzeumában fogalmazódott meg bennem, hogy ideje lenne megnézni a közelmúlt egyik legtöbbet díjazott japán filmjét, a valaha épített legnagyobb (japán) hadihajó, a címbeli Yamato tragikus sorsát bemutató Otokotachi no Yamato-t. A múzeumban látható 1:10 méretarányú makettként is impozáns látványt nyújtó hajóról annyit érdemes tudni, hogy mintegy 3 évig építették teljes titokban Kure kikötőjében (egy épületet húztak rá, hogy az amerikaiak a levegőből ne láthassák, mi zajlik odalent), majd 1941-től a Japán Császári Hadsereg vezérhajója lett, ebbéli szerepében pedig a Guadalcanal hadjárat kivételével az összes jelentősebb tengeri csatában részt vett. A lenyűgöző méretekkel rendelkező, 263 méter hosszú, 36.9 méter széles, nagyjából 18 emelet magas hajóról úgy tartották, hogy elsüllyeszthetetlen. Mint azonban a Titanic példája is bizonyítja, az ilyen vélekedések tévesek...
A Yamato katasztrófájáról, illetőleg tragédiájáról Henmi Jun írónő által írt regény először 1983-ban jelent meg, amiért a következő évben el is nyert a Nitta Jirou-ról elnevezett irodalmi díjat. A művet 20 évvel később, a hajó katasztrófájának 60. évfordulójára ismételten kiadták, ráadásul a Toei filmstúdió mozifilmes adaptációt is készített belőle, neves színészek felvonultatásával. Ahogy az már lenni szokott, a többi, második világháború eseményeit feldolgozó történethez hasonlóan külföldön bírálatokat kapott, hogy a japán katonák és hadsereg által elkövetett borzalmakat nem mutatja be, ám itt is érdemes megemlíteni, hogy a film a hazai piacra készült, így a japánok számára fontos és fájdalmas eseményeket helyezi a középpontba.
A történet két szálon fut, amik között az összekötő kapocs a hajó egykori kadétja, Kamio Katsumi. Az idős Kamio-hoz egy nap váratlanul befut egy hölgy, akinek feltett szándéka, hogy eljusson a tengeren oda, ahol a Yamato elsüllyedt. Kamio eleinte berzenkedik, hogy odamenjen, aztán kötélnek áll. A 15 órás út során az emlékein keresztül elég terjedelmes képet kaphatunk a hajóról, a legénységéről és a mai szemmel nézve értelmetlen végzetéről.
A forgatókönyvre nem lehet panasz, kellőképpen részletes, bőséges információt nyújt a hajóval kapcsolatban és természetesen háborús történethez méltóan igencsak heroizálja a hőseit, akiknek bajtársiasságát, barátságát, önfeláldozását is hitelesen mutatja be. Talán a legerősebb pontja az egésznek az utolsó, öngyilkos küldetésre készülődés, a halállal való szembenézés ábrázolása, de mindenképp említésre érdemes az öreg Kamio új felismeréseinek bemutatása is. A háború borzalmait nem ecsetelik túlzottan, még a hiroshimai atombomba sérültjeivel sem akarták sokkolni a nézőt. A legdurvább jelenetek természetesen a végső csata során láthatóak, de valószínűleg a szűkös költségvetés miatt nem annyira kiemelkedőek (kicsit a Musa csatáiban látható törésekhez, végtagleszakadásokhoz hasonlítanak).
Ezzel el is érkeztünk a film legnagyobb hibájához, mégpedig a szegényes látványhoz, ami természetesen a spórolás következménye. Jómagam általában ellenzem a számítógépes technika túlzásba vitt használatát, ám egy ilyen grandiózus témához nagyon is illett volna, ha tisztességesen kidolgozzák a hajót digitálisan. Sajnos közelről csak részleteiben láthatjuk, a teljes hajót mindig csak távolról, ráadásul a grafika minősége messze elmarad az elvárhatótól. A jól eltalált sztorit pedig pont az olyan apróságokkal lehetett volna tovább szinesíteni, mint a virtuális séta a fedélzeten, vagy éppen a látkép a parancsnoki hídról, stb. Mivel ezek elmaradnak, a néző kénytelen a saját fantáziájára hagyatkozni. Igen nagy hiba! Arra sem derül fény, hogy miért fekszik két darabban a tenger fenekén a hajó, a végzetes robbanás helyett a túlélők sodródását láthatjuk.
A rendező, Satou Junya, aki a 70-es 80-as években olyan nagyszabású projektekkel tette le a névjegyét a japán filmművészetben, mint a Golgo 13, a The Bullet Train és a Lost in the Wilderness, ezúttal is igyekezett a lehetőségekhez képest nagyot alkotni. Sajnos a számítógépes trükkök szegénysége miatt ez nem mindenhol sikerült, ám a történet így is élvezhető, a háborús filmek rajongói számára mindenképpen érdemes lehet a figyelemre. A blockbusterek kedvelői számára pedig a sok elnyert díj és a sztárparádé (Sorimachi Takashi, Nakadai Tatsuya, Matsuyama Kenichi, Aoi Yuu, stb.) adhat okot, hogy megnézzék a filmet.
Eredeti cím: 男たちの大和
iMDB
Trailer
További cikkek :
» The Housemaid (Hanyo) (2010)
A kortárs dél-koreai film legambiciózusabb szerzői előszeretettel vegyítik a melodráma különböző alakzatait sajátos visszatérő motívumokkal, és az arányok tökéletesítése során akkor érik el a nemzetközi áttörést, amikor a...
» The Gate of Hell (Jigokumon) (1953)
Nem könnyű egy híres, de mára gyakorlatilag alig ismert moziról írni, mint amilyen ez a film. Sokat változott a közönség ízlése, ami egykoron sikeresnek bizonyult, tartani lehet tőle, hogy mára teljesen érdektelenné lett.
» The Lowly Ronin (Suronin Makari Toru) (1981)
Mindennek van kezdete. A munkának, a feliratkészítésnek, a mérkőzéseknek, az időnek, sőt még a TV sorozatoknak is. Nem kivétel hát a Lowly Ronin mini-sorozat sem.
» Instant Numa, Ultra Miracle Love Story, Oto-Na-Ri
Aso Kumiko arcai
» The Invincible Fist (Tie shou wu qing) (1969)
Fölöttébb jó év volt az 1968-as a Shaw Brothers stúdió számára, de az 1969-est sem érhette panasz.
YEZy nevű szerzőnk 2006. január 20., péntek óta tag.
Joomla Templates and Joomla Extensions by ZooTemplate.Com







Hozzászólások
Nem rosz mozi egyébként, rosszabbra voltam felkészülve, de sehol nincs mondjuk a Fires on the Plainhez vagy az Under the Flag of the Rising Sunhoz képest.
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.