Ma 2012. május 25., péntek, Orbán napja van.
A Gentle Breeze in the Village (Tennen Kokekko) (2007)
( 1 szavazat )
Ez a film egy újabb bizonyítéka annak számomra, hogy az eredetileg lányok számára készült, úgynevezett shoujo mangákból sokkal jobb produkciókat lehet készíteni, mint a fiúk érdeklődésére számot tartóakból. Hogy ez miért van így, nehéz megmondani, de valószínűleg a történetek mélysége és kidolgozottsága lehet a fő oka, hiszen amíg a fiúk érdeklődését szinte teljességgel lekötik az erőszakot előtérbe helyező, papírmasé figurákkal teletűzdelt sztorik, addig a lányok számára készült történetek jóval összetettebbek. Persze biztos, hogy rengeteg szirupos sztori is a képregényboltok polcaira kerül, de azokból nem készül mozifilm változat. A 20. Koudansha manga nagydíjat elnyert Tennen Kokekko, ami mintegy 6 éven keresztül jelent meg a Chorus című magazinban, ékes példája a fentieknek. Az 1955-ös születésű, immáron 35 éve mangarajzoló Kuramochi Fusako által megálmodott világ a fiatal lányok számára sokat mondó első szerelem megtapasztalása mellett érdekesen világít rá a világ minden pontján meglevő nagyváros-vidék ellentétekre. Ez utóbbi miatt válik a történet igazán érdekessé.
A helyszín ezúttal nem egy elragadó szépségű kisváros, hanem egy varázslatos, szinte mindentől elzárt tengerparti kis falu, ahol a tizenéves fiatal lány, Soyo történetét követhetjük végig. A falu iskolájába összesen 7 gyerek jár, persze mindegyikük más korban van, de azért az alsó és felső tagozat külön van szedve. A nyugodt és boldog életet azonban egyik pillanatról a másikra felkavarja a Tokyo-ból érkező fiú, Hiromi, aki hamar a kis közösség körülrajongott tagja lesz. Soyo-ban pedig addig nem tapasztalt érzelmek kezdenek kavarogni, amikkel nem nagyon tud mit kezdeni.
Az alig több, mint 30 éves rendező, Yamashita Nobuhiro a kissé nehezen fogyasztható vígjátékaival (Ramblers, Matsugane Potshot Affair) ellentétben már a Linda Linda Linda-val megmutatta, hogy van érzéke a tinédzserfilmek készítéséhez. Nem szerződtetett nagy neveket, szinte ismeretlen gyerekszínészekre bízta a főszerepeket és egyáltalán nem döntött rosszul. A fiatalok jó érzékkel játszották el, hogy külső szemlélő számára miféle fura hóbortjaik vannak a helyieknek, illetőleg, hogy hogyan hat rájuk a nagyvárosból érkezett „idegen”. A rendező mindemellett pedig külön figyelmet fordított arra, hogy átélhetően mutassa be a nagyszerű operatőri munka segítségével a kis falucska és környéke szépségét és azt az idillt, ami az ottani életet jellemzi, amit jókora kontrasztként a főszereplők nagyvárosbeli kalandjai követnek.
Yamashita alkotása tehát szinte minden téren tökéletes, számomra egyedül a helyenként vontatott tempó volt zavaró. Mint oly sok hasonló műfajú filmben, úgy itt is a történet első 30-40 perce fantasztikus hangulatú, majd egy ideig leül a sztori és csak a vége felé kezd el újra igazán érdekessé válni ismét. Ettől függetlenül a műfaj rajongói számára feltétlenül ajánlott néznivaló és valószínűleg nem csak én gondoltam így, hiszen Yamashita elnyerte munkájáért a Hochi Film Awards legjobb rendező díját, a Soyo-t alakító Kaho pedig az év felfedezettje lett ugyanott, karrierje pedig ennek a szerepnek köszönhetően kezdett beindulni, 2008-ban eddig 3 főszereppel rendelkezik.
eredeti cím: 天然コケッコー
iMDB
Trailer
| Ismertetők - Japán |
Ez a film egy újabb bizonyítéka annak számomra, hogy az eredetileg lányok számára készült, úgynevezett shoujo mangákból sokkal jobb produkciókat lehet készíteni, mint a fiúk érdeklődésére számot tartóakból. Hogy ez miért van így, nehéz megmondani, de valószínűleg a történetek mélysége és kidolgozottsága lehet a fő oka, hiszen amíg a fiúk érdeklődését szinte teljességgel lekötik az erőszakot előtérbe helyező, papírmasé figurákkal teletűzdelt sztorik, addig a lányok számára készült történetek jóval összetettebbek. Persze biztos, hogy rengeteg szirupos sztori is a képregényboltok polcaira kerül, de azokból nem készül mozifilm változat. A 20. Koudansha manga nagydíjat elnyert Tennen Kokekko, ami mintegy 6 éven keresztül jelent meg a Chorus című magazinban, ékes példája a fentieknek. Az 1955-ös születésű, immáron 35 éve mangarajzoló Kuramochi Fusako által megálmodott világ a fiatal lányok számára sokat mondó első szerelem megtapasztalása mellett érdekesen világít rá a világ minden pontján meglevő nagyváros-vidék ellentétekre. Ez utóbbi miatt válik a történet igazán érdekessé.
A helyszín ezúttal nem egy elragadó szépségű kisváros, hanem egy varázslatos, szinte mindentől elzárt tengerparti kis falu, ahol a tizenéves fiatal lány, Soyo történetét követhetjük végig. A falu iskolájába összesen 7 gyerek jár, persze mindegyikük más korban van, de azért az alsó és felső tagozat külön van szedve. A nyugodt és boldog életet azonban egyik pillanatról a másikra felkavarja a Tokyo-ból érkező fiú, Hiromi, aki hamar a kis közösség körülrajongott tagja lesz. Soyo-ban pedig addig nem tapasztalt érzelmek kezdenek kavarogni, amikkel nem nagyon tud mit kezdeni.
Az alig több, mint 30 éves rendező, Yamashita Nobuhiro a kissé nehezen fogyasztható vígjátékaival (Ramblers, Matsugane Potshot Affair) ellentétben már a Linda Linda Linda-val megmutatta, hogy van érzéke a tinédzserfilmek készítéséhez. Nem szerződtetett nagy neveket, szinte ismeretlen gyerekszínészekre bízta a főszerepeket és egyáltalán nem döntött rosszul. A fiatalok jó érzékkel játszották el, hogy külső szemlélő számára miféle fura hóbortjaik vannak a helyieknek, illetőleg, hogy hogyan hat rájuk a nagyvárosból érkezett „idegen”. A rendező mindemellett pedig külön figyelmet fordított arra, hogy átélhetően mutassa be a nagyszerű operatőri munka segítségével a kis falucska és környéke szépségét és azt az idillt, ami az ottani életet jellemzi, amit jókora kontrasztként a főszereplők nagyvárosbeli kalandjai követnek.
Yamashita alkotása tehát szinte minden téren tökéletes, számomra egyedül a helyenként vontatott tempó volt zavaró. Mint oly sok hasonló műfajú filmben, úgy itt is a történet első 30-40 perce fantasztikus hangulatú, majd egy ideig leül a sztori és csak a vége felé kezd el újra igazán érdekessé válni ismét. Ettől függetlenül a műfaj rajongói számára feltétlenül ajánlott néznivaló és valószínűleg nem csak én gondoltam így, hiszen Yamashita elnyerte munkájáért a Hochi Film Awards legjobb rendező díját, a Soyo-t alakító Kaho pedig az év felfedezettje lett ugyanott, karrierje pedig ennek a szerepnek köszönhetően kezdett beindulni, 2008-ban eddig 3 főszereppel rendelkezik.
eredeti cím: 天然コケッコー
iMDB
Trailer
További cikkek :
» Detectives in 40 Minutes aka 4th Period Mystery (4-kyo-si Choo-ri-yeong-yeok) (2009)
A cím röpke szórakozást sugall és a film maga nem is nyújt többet annál. A koreai produkcióktól megszokott 2 órás játékidő helyett a sietős hongkongi akciókra emlékeztető mintegy 85 percbe sűrítettek bele egy jópofa,...
» Miao Miao (2008)
Úgy látszik, a tajvani filmeseken eluralkodott a gay láz, mert egy újabb romantikus drámát sikerült kifogni onnan, amiben ilyen felhangok is előkerülnek [bár a releasegroup-ból is gondolhattam volna]...
» Shrill Cries of Summer (Higurashi no naku goro ni) (2008)
Számítógépes játékból sokak számára élvezhető filmet forgatni nem könnyű vállalkozás. Egyrészt ott vannak a játék rajongói, akik mindent rettentő szigorúsággal figyelnek és a legapróbb eltéréseket is szóváteszik,...
» Switching Goodbye Me (Tenkousei: Sayonara anata) (2007)
Obayashi Nobuhiko filmje egy remake, aminek érdekessége, hogy az eredeti változatot 1982-ben szintén ő rendezte, az újraforgatás apropóját pedig az annak idején a Yokohamai Filmfesztivál legjobb filmjének választott történet 25....
» Death Note: The Last Name (2006)
A Death Note első részéről már született cikk lapunkon, amiben nem sok köszönetet kapott a film, elsősorban a technikai kivitelezése miatt. Nyilvánvaló, hogy sok mindenbe bele lehet kötni, ám egy olyan alkotás esetében, ahol...
YEZy nevű szerzőnk 2006. január 20., péntek óta tag.
Joomla Templates and Joomla Extensions by ZooTemplate.Com







Hozzászólások
Nekem annyira nem tűnt lassunak és vontatottnak inkább a részletek bemutatásának mondanám az ilyen részeket jobban lehet azonosulni a szereplőkkel a helyiekkel jobban ott tud lenni az ember a Laundryba is hasonló volt a helyzet meg az Alwaysban is. emiatt is tetszettek ezek a filmek
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.