Erről a filmről azért is írok, mert mikor keresgéltem a neten, hogy mi is legyen a következő, amit megnézzek és megláttam a címét, gondolkodás nélkül emellett döntöttem. Megjegyzem, ebben nem kevés személyes motíváció is szerepet játszott, hiszen laundry-s munkát is végzek a hotelban, ahol dolgozok. Erre mondják, hogy már a munkáját is hazaviszi.

A rendező és egyben az író is Junichi Mori. Elsőfilmes direktorral állunk szemben, aki ezzel a filmjével egyből elnyerte a Sundance/NHK International Filmmakers Award díjat 2002-ben, melyről  azt érdemes tudni, hogy alapítói az egész világon keresik és támogatják a fiatal, tehetséges rendezőket. Az NHK egyébként kifejezetten csak Japánra fókuszál.

Előbb szeretnék megemlékezni a fontosabb szereplőkről néhány mondatban, ezzel is felkelteni a film iránti érdeklődést, és tisztába tenni mégis kiket láthatunk, meg honnan lehetnek ismerősek.

Koyuki talán a legismertebb színész közöttük: az Always 1-2-ben láthattuk, illetve  a Last Samuraiban is ő alakította Tom Cruise feleségét.

Takashi Naitôról annyit érdemes tudni, hogy ő volt a Chihiro Szellemországban című filmben Chihiro apjának a hangja, Yôsuke Kubozuka pedig a Go című filmjével tört be igazán a japán filmes köztudatba, s több díjátadón is bezsebelte a legjobb színésznek járó díjat. Említésre érdemes még Ping Pong című filmje, és nagyon is érdemes megjegyeznünk a nevét - egy sztár születik a személyében.

Ezután a kis szereplőismertető után lássuk is a filmet.  Tipikus szerelmi történet Japánból, mely Teru (Y�suke Kubozuka) és Mizue (Koyuki) egymásra találásáról szól. Hétköznapi emberek, azok közül is inkább a szegényebbik fajtából, aki pedig segít a szerelmeseknek úgymond összejönni, az Sally (Takashi Nait�), a galambász. A történet lassú folyású, ahogy a japán szerelmi drámáktól megszoktuk. Nincsenek benne hirtelen csavarok, könnyen követhető történet, ám  a két főszereplő karaktere jól kidolgozott volt, s a rendező szánt  is rá időt, hogy az életüket kicsit részletesebben bemutassa.

Teru egy kissé szellemileg visszamaradott, mivel gyerekkorában beleesett egy csatornába. Egy pénzbedobós mosodában dolgozik, ami a nagymamájáé, akit sosem látunk a filmben, csak említésből ismerjük. Teru felügyel arra, hogy senki ne lophasson a laundryból - könnyű munka egy fél-bolond fiúnak. Mizue épp egy nagy szerelmi drámán van túl és erősen gondolkodik az öngyilkosságon is. A két főszereplő nem máshol, mint ebben a mosodában találkozik. A lány otthagyja az egyik ruháját, a fiú pedig utánaviszi. Így kezdődik a kis történetük.

Kiragodott életképekkel pár mellékszereplő hétköznapi életébe is nyerünk egy kis bepillantást, egy-két komikus jelenettel megfűszerezve az egészet éppen akkor, amikor kell. A komédiagyáros egyértelműen a galambász Sally, aki az összekötő kapcsot jelenti a fiatalok között.

Yôsuke nagyon jól alakítja a kissé reménytelen, bolond fiút, megérdemelten kapta meg a legjobb főszereplő díját a Go-ra. Koyuki ugyan közepeset alakít, Takashi viszont egyszerűen zseniális, a poénjai és a kemény, tökös galambász alakítása valami félelmetes volt.

A film szép munka egy elsőfilmestől, főleg úgy, hogy a forgatókönyvet is a saját maga írta. Így kerekebb képet kapunk arról, hogy mit is akart, hiszen az ötlet és a megvalósítás egy tőtől fakadt.

A jeleneteket on-location forgatták, így a díszleteket, s a színészek ruháját akár szegényesnek is mondhatnánk,  de talán így próbálták bemutatni, hogy egyszerű emberekről szól a történet.  Akkor mégis miért jó ez a film? - kérdezhetné bárki. A szokásosat kapjuk szinte mindenből, akkor mi az, ami ennyire különlegessé teszi?  A válasz magában filmben rejlik, s valójában meg kell nézni ahhoz, hogy teljesen megértsük. Nehéz elmondani, de valahogy a film teljesen magával ragadja az embert, olyan könnyen lehetett azonosulni a hétköznapi szereplőkkel és azok érzéseivel. A kísérőzene pedig egyértelműen csak fokozta ezt, annak ellenére, hogy a szokásos melodrámás zongoramuzsika. Így számomra az egyik legjobb japán szerelmi  filmdrámák közé került ez a mű, nem bántam meg a rászánt röpke 2 órát. Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szereti a japán élettörténeteket. Meg egy plusz, amiért érdemes megnézni a filmet: Készítettem hozzá feliratot. Elnézést az estleges hibákért benne. :)

imdb