Ázsiafilm

A Kurosagi rengeteg elemében emlékeztet a Death Note-ra, talán túlságosan is. Ugyanúgy két nagytudású elme párviadala áll a középpontjában, akik ugyanúgy nem tudnak beilleszkedni a társadalomba, ugyanúgy nagy kérdéseket feszegetnek a harc közben, stb. stb. Ugyanúgy manga volt a forrás, ám anime helyett (mellett?) 2006-ban egy sikeres, 15.7%-os nézettséggel futó tévésorozat adta a moziváltozat alapjait és ugyanúgy elmondható, hogy igazán csak a sorozat ismeretében érthetőek a karakterek motivációi, a moziváltozatból ezekből alig jön át valami.

De miről is van szó valójában? Itt nem terjed ki a játék az egész világra, mindössze Japánon belül zajlanak az események. Megtudjuk, hogy háromféle csaló létezik, a fehér (aki mások bizalmába férkőzik, majd kicsalja a pénzét), a vörös (aki a testiséget és a nemiséget veti be mindehhez, de ebből a sztoriból kimarad) és a fekete, aki a fehérektől csalja vissza a pénzt. A beszédes nevű Kurosaki (kuro japánul azt jelenti, fekete), aki az effajta hősöktől elvárhatóan sötét múlttal rendelkezik, ebből él, a tippeket pedig egy öreg csalótól, Katsuragi-tól kapja. A főgonosz Ishigaki névre hallgat, semmi más nem érdekli, csak hogy minél hamarabb gátlástalan eszközökkel csődbe vigye partnerei cégeit, majd lelépjen a lóvéval. Kurosagi és Ishigaki összecsap, a végeredmény pedig borítékolható.


Hogy mi lehetett a tévésorozat sikerének titka, bevallom, nem tudom. Ha olyan volt, mint a filmváltozat, akkor pláne nem. Biztos, hogy sokat segített a neves színészek szerepeltetése, de a történet annyira unalmas és minden csavar ellenére is kiszámítható (főleg a Death Note ismeretében), hogy az ember képtelen rá odafigyelni. További probléma, hogy a csavarok és trükkök bemutatására nem szentelnek elég figyelmet, inkább csak a szereplők elmondására hagyatkozhatunk, hogy mi is történt valójában, pedig pont ez lenne az, amivel fel lehetne dobni a filmet (a semmiféle feszültséget nem tartalmazó Ocean’s Eleven-t is ez mentette meg, hiszen ott az elejétől a végéig bemutatták a hihetetlenebbnél hihetetlenebb trükköket, amikkel a csalók dolgoztak). Itt azonban ezek helyett csak Ishigaki pofavágásait és Kurosaki szomorú tekintetét figyelhetjük, valamint egy sehogyan sem a történetbe illő színházi darab díszletei közötti párbeszédfolyamot. A darab emlegetése (Julius Caesar) érthető, ám a történet elején úgy fest, hogy ezt a darabot elő is fogják adni a díszletek között (zajlanak a próbák), ám erre végül nem kerül sor, de hogy miért, arra nincs magyarázat.


Az is nagyon látszik, hogy a rendező, Ishii Yasuharu mindeddig tévésorozatokat forgatott, hiszen az egész munka olyan, mintha egy 2 órás tanpatsu-t, azaz tévéfilmet néznénk végig. Ráadásul ahogy az iMDB-s kommentelők egyike írja, 1-2 dologban meghamisították a történetet, a tévésorozat ismeretében nem történhetett volna meg néhány apróság. Mindez még nem lenne baj, ha lekötné a nézőt, amit lát, de túlságosan is úgy írták meg a forgatókönyvet, hogy csak a sorozat ismeretében legyenek érthetőek a látottak.


A szereplők kiválogatása sem tökéletes, nagy nevek ide, vagy oda. A főgonosz szerepében Takenaka Naoto nem rossz, de az ő fizimiskája sokkal inkább illik vígjátékokba, mint komoly, drámai történetek negatív hőséhez. Yamazaki Tsutomi a másik öreg harcos szerepében sokkal jobb, a női szereplők viszont jócskán háttérbe vannak szorítva még a tévésorozathoz képest is, így aztán hiába található meg köztük Horikita Maki, valamit a popsztár Ichikawa Yui, szinte semmit sem látunk belőlük. Kurosaki szerepében Yamashita Tomohisa, a NEWS fiúcsapat egyik énekese tulajdonképpen nem rossz, de szinte bizonyos, hogy elsősorban az énekesként szerzett rajongói fogják ezért a szerepéért isteníteni.


A Kurosagi számomra eddig japán filmek terén az év eddigi legnagyobb csalódása, hiszen amekkora hype keringett körülötte, annyira nem nyújtott semmit sem. Lehet, hogy ha láttam volna a sorozatot, másként vélekednék róla, de csak a film ismeretében ez nagyon kevés. Nyugodtan kihagyható.

eredeti cím:　映画クロサギ
iMDB