Ázsiafilm

Perry admirális hajóinak megérkezése alaposan felborzolta a kedélyeket Japánban. Történt mindez 1853-ban, amikor az amerikaiak engedély nélkül behatoltak a japán kikötőkbe, kikényszerítve a nyitás politikáját és egyúttal világossá téve a köznép előtt az ország elmaradottságát, meg a központi kormányzat gyengeségét. Mindez mélyreható társadalmi változásokat indított el, amelyek korántsem nyerték el mindenkinek a tetszését. Reformok, vagy az elzárkózás politikájának folytatása? Mindkét oldal jelentős erőkkel rendelkezett, de a frontvonalak korántsem voltak világosak. Bekövetkezett a Bakumatsu korszak, a Tokugawa shógunátus utolsó időszaka, vérrel és  kavarodással egybekötve. A végeztével maguk a szamurájok is követhetetlen logikájú periódusként értékelték. Nézzük meg, miért.

 

A központi kormányzat, a Tokugawák, észlelték a hatalmas társadalmi elvárást a köznép részéről, hogy adják fel az elzárkózást, s tisztában voltak a saját gyengeségükkel. Miként azzal is, hogy a nyitás egyben a bukásukkal jár. Nyilvánvalóan a hatalmi pozícióban akartak maradni, de nyíltan nem mertek szembeszállni a közakarattal, mert az lázadáshoz vezetett volna. Viszont a leveréséhez nem voltak meg az erőik. Tehát a felszínen elkötelezték magukat a reformfolyamat beindítása mellett, amik kiadványokban bejelentettek az országban. Ugyanakkor szervezni kezdték azokat az erőket, amelyekkel leállítani szerették volna a változásokat. Mindezt persze álcázva. A császári udvar, amely már régen csak formálisan volt a legfőbb hatalom a gyakorlatban, elérkezettnek látta az időt a tényleges politikai irányítás megszerzésére. Viszont nyíltan még nem mertek fellépni. Az isteni Tennó tehát Japán szent földjének megvédésére tett elkötelezettségi nyilatkozatot, ami az idegenek további távoltartását jelentette. Miközben nekiláttak a változást akarók megsegítésének. A harcosok osztálya fellélegzett. A hosszú békeidő után eljött az ő idejük. Végre valós értékén fizetik majd meg a harci tudást! Úgy, mint a „régi, szép” polgárháborús időkben, amikor „megcsinálhatta a szerencséjét” az elkötelezett harcos! Áradtak is fel vidékről a nagyvárosokba, keresték a hatalmasokat, felajánlva a kardjukat. Voltak köztük elkötelezett reformhívők, a hagyományok őrzői és pénzért mindenre kapható alakok. Ám a titkolózások, hazugságok szövevényében csak kevesen tudtak eligazodni. Könnyen az ellenkező oldalon találhatta magát a harcos, mint ahová eredetileg igyekezett volna. Visszakozni? A kémek-ellenkémek világában szinte lehetetlen volt. A volt bajtársak halálra keresték, a másik oldal nem bízott benne. Ekkoriban a gyilkos merényletek a politikai eszköztár napi gyakorlatába tartoztak, s csak ritkán lehetett tudni, ki mozgatja a szálakat. Nagy szerepe volt hát a vezető iránti bizalomnak. Az egyén szerepe felértékelődött, amivel mindkét fél tisztában volt.

 

Kiyokawa Hachiro, az önképzéssel felemelkedett vidéki szamurájt megkörnyékezi a politika. Használja ki a tekintélyét, toborozzon harcosokat. Vívótudása, műveltsége miatt sokan vezetőnek tekintik, s mint közülük származóban, megbíznak.  De vajon melyik fél lesz képes maga mellé állítani? S akinek sikerül, tudja-e majd irányítani?

 

Megjegyzés: A film több változatban is fellelhető. A fentebb említett a legjobb kivitelű. Nálunk jelenleg a lándzsás Gonza története kapható Masahiro Shinodától Szintén figyelemre méltó alkotás, bár ez a filmje lényegesen jobb tőle.

Főszereplők: Tetsuro Tanba, Shima Iwashita; Eiji Okada

Rendezte: Masahiro Shinoda

(1964, fekete-fehér, 104 perc)

imdb