Ma 2012. május 25., péntek, Orbán napja van.
Falusi fotóalbum (Mura no shashinshuu) (2004)
2008. szeptember 27. szombat, 22:36 | 
Írta: YEZy | 
| 
| 
( 1 szavazat )
A Japán Alapítvány által szervezett Japán Filmklub vetítések keretein belül idén tavasszal magyar moziban is látható volt Mihara Mitsuhiro melodrámai felhangoktól sem mentes filmje. Amellett, hogy talán az a legnagyobb érdekessége, hogy egy valódi falu valódi lakóit is meg lehet ismerni belőle, a nem túlságosan ismert rendező igyekezett a családi kapcsolatok bemutatására is minél több időt fordítani.
A történet a festői Hanatani falucskában játszódik, aminek a napjai meg vannak számlálva, mivel egy tervezett duzzasztógát felépítése után víz alá fog kerülni. A faluban lakik az idősödő fotós, Takahashi Kenichi, akinek feltett szándéka, hogy megörökíti az utókor számára a falu lakóit. Ehhez a maga sajátos módján hívja segítségül fiát, Takashi-t, akivel a kapcsolatuk sohasem volt rózsás. A nagyvárosi forgatagból szinte ufóként a faluba kerülő,festett hajú, folyton mobiltelefonon társalgó fiú eleinte semmit sem ért apja szándékaiból és motivációjából, ám szép lassan rengeteg élettapasztalattal gazdagodik.
Oly sok más filmhez hasonlóan a Falusi fotóalbum erejét is a remek alapötlet biztosítja, ám az ötlethalom sajnos nem tart ki a történet végéig, a kissé sablonosra sikeredett melodrámai szál lerontja némileg az összképet. Annak bemutatása, ahogyan az öreg fotós igyekszik minél tökéletesebben megörökíteni a lakókat és ehhez igyekszik minél inkább a bizalmukba férkőzni, egyszerűen zseniális. A helyenként a Postmen in the Mountains-ra emlékeztető apa-fiú viszony bemutatása is jól sikerült, a mogorva öregurat egyáltalán nem értő fiatal vívódását (ami nemcsak apjával, hanem a hellyel is kapcsolatos) éppúgy remekül ábrázolják, mint azt, ahogyan a környezetük viszonyul hozzájuk. Jópofák a helyenként előbukkanó poénok, a rejtett, ám az avatott szemlélődő számára feltűnő gegek (Oosugi Ren figuráját tessék figyelni!) pedig már-már szenzációsak. Összességében mégsem beszélhetünk vígjátékról, ez jóval komolyabb történet annál.
Az operatőri munka méltó a japán drámáktól megszokott színvonalhoz. A helyszínül szolgáló festői falucska természeti szépségeit éppúgy gyönyörűen ábrázolják, mint a fesztivált, valamint az apa fotózásait. Szintén remek húzás, hogy az idő úgy válik egyre ősziesebbé, ahogy az öregúr állapota romlik.
Az öreg Fuji Tatsuya, akinek arcát fiatalon olyan filmekben láthattuk, mint a Stray Cat Rock sorozat, vagy éppen az In the Realm of Senses, remekel, tökéletes természetességgel játsza el a főszerepet. A fiát alakító Kaito Ken ügyesen statisztál hozzá, míg Oosugi Ren és Komoto Masahiro nevéhez fűződnek az itt-ott elsütött apró poénok.
A Falusi fotóalbum tehát egy magas színvonalú, remek alapötletű, igényesen kivitelezett dráma, amit egyedül a melodrámai szál miatt lehetne kritizálni. A Shanghai Filmfesztiválon 2005-ben Fuji Tatsuya elnyerte a játékáért a legjobb színész díját, a film pedig a fesztivál nagydíját. Ennyi bőven elég is ajánlónak, érdemes megnézni!
eredeti cím: 村の写真集
iMDB
Trailer
| Ismertetők - Japán |
A Japán Alapítvány által szervezett Japán Filmklub vetítések keretein belül idén tavasszal magyar moziban is látható volt Mihara Mitsuhiro melodrámai felhangoktól sem mentes filmje. Amellett, hogy talán az a legnagyobb érdekessége, hogy egy valódi falu valódi lakóit is meg lehet ismerni belőle, a nem túlságosan ismert rendező igyekezett a családi kapcsolatok bemutatására is minél több időt fordítani.
A történet a festői Hanatani falucskában játszódik, aminek a napjai meg vannak számlálva, mivel egy tervezett duzzasztógát felépítése után víz alá fog kerülni. A faluban lakik az idősödő fotós, Takahashi Kenichi, akinek feltett szándéka, hogy megörökíti az utókor számára a falu lakóit. Ehhez a maga sajátos módján hívja segítségül fiát, Takashi-t, akivel a kapcsolatuk sohasem volt rózsás. A nagyvárosi forgatagból szinte ufóként a faluba kerülő,festett hajú, folyton mobiltelefonon társalgó fiú eleinte semmit sem ért apja szándékaiból és motivációjából, ám szép lassan rengeteg élettapasztalattal gazdagodik.
Oly sok más filmhez hasonlóan a Falusi fotóalbum erejét is a remek alapötlet biztosítja, ám az ötlethalom sajnos nem tart ki a történet végéig, a kissé sablonosra sikeredett melodrámai szál lerontja némileg az összképet. Annak bemutatása, ahogyan az öreg fotós igyekszik minél tökéletesebben megörökíteni a lakókat és ehhez igyekszik minél inkább a bizalmukba férkőzni, egyszerűen zseniális. A helyenként a Postmen in the Mountains-ra emlékeztető apa-fiú viszony bemutatása is jól sikerült, a mogorva öregurat egyáltalán nem értő fiatal vívódását (ami nemcsak apjával, hanem a hellyel is kapcsolatos) éppúgy remekül ábrázolják, mint azt, ahogyan a környezetük viszonyul hozzájuk. Jópofák a helyenként előbukkanó poénok, a rejtett, ám az avatott szemlélődő számára feltűnő gegek (Oosugi Ren figuráját tessék figyelni!) pedig már-már szenzációsak. Összességében mégsem beszélhetünk vígjátékról, ez jóval komolyabb történet annál.
Az operatőri munka méltó a japán drámáktól megszokott színvonalhoz. A helyszínül szolgáló festői falucska természeti szépségeit éppúgy gyönyörűen ábrázolják, mint a fesztivált, valamint az apa fotózásait. Szintén remek húzás, hogy az idő úgy válik egyre ősziesebbé, ahogy az öregúr állapota romlik.
Az öreg Fuji Tatsuya, akinek arcát fiatalon olyan filmekben láthattuk, mint a Stray Cat Rock sorozat, vagy éppen az In the Realm of Senses, remekel, tökéletes természetességgel játsza el a főszerepet. A fiát alakító Kaito Ken ügyesen statisztál hozzá, míg Oosugi Ren és Komoto Masahiro nevéhez fűződnek az itt-ott elsütött apró poénok.
A Falusi fotóalbum tehát egy magas színvonalú, remek alapötletű, igényesen kivitelezett dráma, amit egyedül a melodrámai szál miatt lehetne kritizálni. A Shanghai Filmfesztiválon 2005-ben Fuji Tatsuya elnyerte a játékáért a legjobb színész díját, a film pedig a fesztivál nagydíját. Ennyi bőven elég is ajánlónak, érdemes megnézni!
eredeti cím: 村の写真集
iMDB
Trailer
További cikkek :
» Switching Goodbye Me (Tenkousei: Sayonara anata) (2007)
Obayashi Nobuhiko filmje egy remake, aminek érdekessége, hogy az eredeti változatot 1982-ben szintén ő rendezte, az újraforgatás apropóját pedig az annak idején a Yokohamai Filmfesztivál legjobb filmjének választott történet 25....
» 10 Promises to my Dog (Inu to watashi no 10 yakusoku) (2008)
A romantikus vígjátékok és a sportfilmek mellett van még egy különálló műfaj, amiben nagyon nehéz kikerülni a sablonos elemeket és igazán eredetit alkotni. Nem nehéz kitalálni, a kutyás történetekről van szó, amikből...
» A Man Who Was Superman (Superman ieotdeon sanai) (2008)
Hosszú idő után kedvenc koreai színésznőink végre visszatértek a mozivásznakra. Míg Kim Ha-Neul egy párkapcsolatokat boncolgató realista drámával, a Lovers of 6 Years-szel jelentkezett, addig a koreai romantikus vígjátékok...
» Closed Note (2007)
Vannak filmek, amiket attól függően, hogy milyen nézőpontból, hozzáállással és elvárással kezdi el megnézni valaki, teljesen más benyomásokat fog szerezni róla. Valószínűleg a legtöbb, ilyen hatást kiváltó alkotás elsősorban...
» Little DJ: Chiisana koi no monogatari (2007)
Az már nem meglepő, hogy a japán tévésorozatok forgatókönyvírói ontják magukból a nyíltan a nézők megkönnyeztetésére utazó melodrámákat, azonban az utóbbi néhány évben a japán mozikba került blockbusterek között is egyre...
