Ma 2012. május 25., péntek, Orbán napja van.
Closed Note (2007)
2008. szeptember 10. szerda, 22:12 | 
Írta: YEZy | 
| 
| 
( 1 szavazat )
Vannak filmek, amiket attól függően, hogy milyen nézőpontból, hozzáállással és elvárással kezdi el megnézni valaki, teljesen más benyomásokat fog szerezni róla. Valószínűleg a legtöbb, ilyen hatást kiváltó alkotás elsősorban az emberi érzelmekre kíván fókuszálni és aki képes ezekre ráhangolódni, az nagyon jól fog rajtuk szórakozni, aki pedig nem, az hamar fennakad a háttérbe szorított valósághűségen és a logikai bukfenceken. A Closed Note egy remek példa minderre, hiszen a már-már a japán tévésorozatokra jellemző, sziruposan meghatóra vett jelenetek mellett már a legelejétől kezdve fejvakarásra késztető bakikkal van teletűzdelve.
A kérdés persze az, hogy vajon ez már a forrásul szolgáló regényben is így volt-e vajon, avagy ott még rendben volt a logikai háttér is. Mindenesetre a debütáló regényével (Eikou itto) a Shinchou Mystery Club nagydíját is elnyert Shizukui Shuusuke talán nem bakizott ekkorákat, ugyanis a regényét némileg átalakították a forgatókönyvben. De hogy mik is ezek a logikai bukfencek, majd egy kicsit később.
A sztori egyik főszereplője Horii Kae, egy fiatal lány, aki egyrészt tanárnőnek készül, másrészt mandolinozik egy zenekarban, továbbá részmunkaidőben egy márkás tollakat árusító boltban dolgozik. Újonnan birtokba vett lakásában egy eldugott helyen megtalálja az előző lakó, egy általános iskolai tanárnő naplóját, aminek tartalma és a saját élete érdekes átfedésekre derít fényt.
A melodrámai hangvétel abszolút garantált természetesen, lévén, hogy az a Yukisada Isao rendezte a filmet, akinek a nevéhez az egyik legismertebb könnyfakasztó mese, a Crying Out Love in the Center of the World is fűződik. Ugyan az úriember készített más jól eltalált drámákat is (pl. Go, A Day on the Planet, Into the Faraway Sky), Japánban mégis mindenki a Crying Out-ról ismeri. Meghatóra vett pillanatokból a Closed Note sem szenved hiányt, azonban a fentebb már említett bakik miatt az élvezhetőség csorbát szenved.
Jöjjenek hát akkor ezek a logikátlanságok. Alapvető probléma, hogy maga a füzet az előző lakó sorsa ismeretében nem kerülhetett volna oda, ahol Kae megtalálja. Gyakorlatilag ez maga már tönkreteszi a hitelességet, azonban ezen kívül is jópár apró hiba tarkítja a sztorit, amik közül talán a legzavaróbb a zárójelenet, ami nagyon szép, csak éppen ott a kérdés, hogy az iskolában honnan tudták a gyerekek, hogy ezt kell nekik majd spontán végrehajtaniuk? Hova tűnik Kae barátnőjének párja, aki Kae-ra is szemet vet? Arra már nem is érdemes túl sok szót vesztegetni, hogy a melodrámai rész a tipikusan sablonos, számtalan történetben már bemutatott klisére épül, bár szerencsére ezúttal nem ez áll a sztori középpontjában.
Kár ezekért, ugyanis ezt leszámítva minden megtalálható Yukisada filmjében, ami csak kell egy színvonalas japán drámához. Az operatőri munka gyönyörű, fantasztikus színvilágot teremtettek, bár ettől kissé sterilnek és idealizáltnak tűnik a színhely. Ugyancsak jól eltaláltak a zenei aláfestések, a tanárnő barátja Kae által elképzelt képmásának bemutatása, valamint néhány mellékszereplő (elsősorban a karmester és 1-2 kisgyerek a tanárnő osztályából). A főszereplők közül elsősorban a tanárnőt alakító Takeuchi Yuuko emelkedik ki, aki ahogy idősödik, úgy hasonlít egyre jobban a hongkongi Karen Mok-ra és szokásához híven nagyszerű alakítást nyújt. A férfi főszereplő, Iseya Yuusuke sem rossz, egy ilyen búval bélelt karakter megformálása valószínűleg mindig hálás feladat, Sawajiri Erika pedig azzal együtt is háttérbe szorul kicsit, hogy ő látható legtöbbet a vásznon.
A Closed Note-ról tehát eléggé felemás a kép. Azoknak ajánlanám elsősorban, akik nem akadnak fent a sztori logikátlanságán és szeretik a melodrámákat, továbbá nem riadnak vissza a japán tévésorozatok sziruposságától sem.
eredeti cím: クローズド・ノート
iMDB
Trailer
| Ismertetők - Japán |
Vannak filmek, amiket attól függően, hogy milyen nézőpontból, hozzáállással és elvárással kezdi el megnézni valaki, teljesen más benyomásokat fog szerezni róla. Valószínűleg a legtöbb, ilyen hatást kiváltó alkotás elsősorban az emberi érzelmekre kíván fókuszálni és aki képes ezekre ráhangolódni, az nagyon jól fog rajtuk szórakozni, aki pedig nem, az hamar fennakad a háttérbe szorított valósághűségen és a logikai bukfenceken. A Closed Note egy remek példa minderre, hiszen a már-már a japán tévésorozatokra jellemző, sziruposan meghatóra vett jelenetek mellett már a legelejétől kezdve fejvakarásra késztető bakikkal van teletűzdelve.
A kérdés persze az, hogy vajon ez már a forrásul szolgáló regényben is így volt-e vajon, avagy ott még rendben volt a logikai háttér is. Mindenesetre a debütáló regényével (Eikou itto) a Shinchou Mystery Club nagydíját is elnyert Shizukui Shuusuke talán nem bakizott ekkorákat, ugyanis a regényét némileg átalakították a forgatókönyvben. De hogy mik is ezek a logikai bukfencek, majd egy kicsit később.
A sztori egyik főszereplője Horii Kae, egy fiatal lány, aki egyrészt tanárnőnek készül, másrészt mandolinozik egy zenekarban, továbbá részmunkaidőben egy márkás tollakat árusító boltban dolgozik. Újonnan birtokba vett lakásában egy eldugott helyen megtalálja az előző lakó, egy általános iskolai tanárnő naplóját, aminek tartalma és a saját élete érdekes átfedésekre derít fényt.
A melodrámai hangvétel abszolút garantált természetesen, lévén, hogy az a Yukisada Isao rendezte a filmet, akinek a nevéhez az egyik legismertebb könnyfakasztó mese, a Crying Out Love in the Center of the World is fűződik. Ugyan az úriember készített más jól eltalált drámákat is (pl. Go, A Day on the Planet, Into the Faraway Sky), Japánban mégis mindenki a Crying Out-ról ismeri. Meghatóra vett pillanatokból a Closed Note sem szenved hiányt, azonban a fentebb már említett bakik miatt az élvezhetőség csorbát szenved.
Jöjjenek hát akkor ezek a logikátlanságok. Alapvető probléma, hogy maga a füzet az előző lakó sorsa ismeretében nem kerülhetett volna oda, ahol Kae megtalálja. Gyakorlatilag ez maga már tönkreteszi a hitelességet, azonban ezen kívül is jópár apró hiba tarkítja a sztorit, amik közül talán a legzavaróbb a zárójelenet, ami nagyon szép, csak éppen ott a kérdés, hogy az iskolában honnan tudták a gyerekek, hogy ezt kell nekik majd spontán végrehajtaniuk? Hova tűnik Kae barátnőjének párja, aki Kae-ra is szemet vet? Arra már nem is érdemes túl sok szót vesztegetni, hogy a melodrámai rész a tipikusan sablonos, számtalan történetben már bemutatott klisére épül, bár szerencsére ezúttal nem ez áll a sztori középpontjában.
Kár ezekért, ugyanis ezt leszámítva minden megtalálható Yukisada filmjében, ami csak kell egy színvonalas japán drámához. Az operatőri munka gyönyörű, fantasztikus színvilágot teremtettek, bár ettől kissé sterilnek és idealizáltnak tűnik a színhely. Ugyancsak jól eltaláltak a zenei aláfestések, a tanárnő barátja Kae által elképzelt képmásának bemutatása, valamint néhány mellékszereplő (elsősorban a karmester és 1-2 kisgyerek a tanárnő osztályából). A főszereplők közül elsősorban a tanárnőt alakító Takeuchi Yuuko emelkedik ki, aki ahogy idősödik, úgy hasonlít egyre jobban a hongkongi Karen Mok-ra és szokásához híven nagyszerű alakítást nyújt. A férfi főszereplő, Iseya Yuusuke sem rossz, egy ilyen búval bélelt karakter megformálása valószínűleg mindig hálás feladat, Sawajiri Erika pedig azzal együtt is háttérbe szorul kicsit, hogy ő látható legtöbbet a vásznon.
A Closed Note-ról tehát eléggé felemás a kép. Azoknak ajánlanám elsősorban, akik nem akadnak fent a sztori logikátlanságán és szeretik a melodrámákat, továbbá nem riadnak vissza a japán tévésorozatok sziruposságától sem.
eredeti cím: クローズド・ノート
iMDB
Trailer
További cikkek :
» Love in Disguise (Lian ai tong gao) (2010)
Az elsőfilmes rendező, Wang Lee-hom a legkevésbé sem idol-mozifilmet akart készíteni, ám a legszélesebb közönséget megcélzó romantikus vígjátéka, a Love in Disguise épp személye miatt lett mégis az.
» Castaway on the Moon (Kimssi pyoryugi) (2009)
"A Castaway on the Moon a My Sassy Girl után a legjobb koreai romantikus vígjáték". Nem egy helyen olvasható ez az összehasonlítás, még akkor is, ha a műfaji besorolás nem egészen stimmel. Az viszont bizonyos, hogy a Castaway on the...
» Happily Ever After (Jigyaku no uta) (2007)
Régen nem ütött ekkorát japán film all star szereposztása, mint Yukihiko Tsitsumi 2007-es, Happily Ever After című filmjéé. Miki Nakatani és párosa egyedülálló, mintha eddig csak erre a filmre vártak volna, ezért alakították...
» A Frozen Flower (Ssanghwajeom) (2008)
Hamisítatlan királydráma, annak minden kellékével. Ami hiányzott a közelmúlt kosztümös koreai blockbustereiből, az mind megtalálható a tavaly december 30-án bemutatott A Frozen Flower című szuperprodukcióban. Sőt, még annál is...
» Sumimasen, Love (Dui bu qi wo ai ni) (2009)
A 90-es évek vége felé a remek Iwai Shunji készített egy röpke romantikus filmet April Story címmel. Ugyan a Sumimasen Love-nak gyakorlatilag semmi köze hozzá, mégis talán leginkább ahhoz a történethez lehetne hasonlítani, hiszen...
