Ázsiafilm

A teljességgel ismeretlen Torao Satoshi munkája egy érdekes kisérlet annak szemléltetésére, hogy hogyan is lehet a régi görög mitológiából mindenki által ismert szirének legendáját a mai Japánba átültetni. Az ötlet jópofa, a kivitelezés elfogadható, a sztori pedig jócskán felülmúlja a pink filmekben megszokott színvonalat, tehát mindenképpen érdemes egy kicsit jobban körüljárni.

Egy öt fős csapat nőnek öltözve kirabol egy bankot és mintegy másfél millió dollárnak megfelelő összeget zsákmányol. Menekülés közben egyikük egy furcsa dalra lesz figyelmes, ami nem a kocsi rádiójából hallatszik, de a többiek hülyének tartják a szirének legendájáról való hadoválása miatt. Hamarosan a tengerparton találkoznak egy gyönyörű lánnyal, akit némi közjátékok után foglyul ejtenek. A rejtekhelyen eltöltendő két nap azonban egyáltalán nem úgy alakul, ahogyan eltervezték...


A sztori tehát nem túlságosan eredeti, a jól bevált thrilleres kliséket követi, megtűzdelve némi erotikával. Ami talán a legjobb benne, az egyrészt a kissé amatőrfilmes hatás, ami leginkább a gyengécske és túljátszott színészi teljesítményeken érződik, másrészt az, hogy mivel nagyjából előre kikövetkeztethőek az egyes fordulatok, így a néző inkább azon szórakozik, hogy milyen eszközöket vetett be a stáb a hangulat fokozására. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a sztori ne lenne szórakoztató, hiszen az egyre zavartabbul viselkedő, a kapzsiságtól megrészegült férfiak vívódásának ábrázolása meglepően jól sikerült.


Ugyan láthatóan alacsony költségvetés állt a készítők rendelkezésére, ám ennek ellenére egész korrekt lett a végeredmény. Természetesen az elmaradhatatlan DV technikával zajlott a forgatás, a különféle színek kiemelésével feltuningolt jelenetek határozottan látványosak lettek. Van itt fehérben, kékben, sárgában, zöldben játszódó rész éppúgy, mint a valószínűleg poénból szikrázó napsütésben felvett esős zárás. A zenei betétek szintén jól eltaláltak, a szirén éneke valóban megigéző, a hangulatfokozó rockzenei aláfestés sem rossz, a thrilleres részeknél alkalmazott „félelmetes” elektronikus zajok pedig kifejezetten poénosak.


A színészi játék nem éppen elsőosztályú ugyan, ám a karakterek eltérő jellemének ábrázolása egész korrekt. Az eleinte szinte teljes egyetértésben, bár láthatóan időnként apróságokon is egymásnak ugró ötös a rejtekhelyen zajló furcsa események hatására egyre inkább becsavarodik és a kezdetben sem túl magas egymás iránti bizalom fokozatosan kezd a nulla felé konvergálni. Közben pedig az ártatlan lánykáról is kiderül egy és más...


Összességében az Erotic Ghost: Siren számomra kellemes meglepetést okozott, mert minden középszerűsége ellenére is sokkal jobb, mint amire számítottam. Elsősorban a kapzsiság bemutatása miatt érdemes a figyelemre, ügyesen oldották meg, hogy mi mindenre képes valaki a pénzért és a nőért, ráadásul mindezt úgy forgatták le, hogy egy pillanatig sem akarták túlságosan komolyan venni. Aki az erotikus jelenetek miatt nézné meg, az sem fog csalódni, ugyan relatíve kevés a szexjelenet, de Aoi Sora a sztori elejétől a végéig igencsak kihívó öltözetekben közlekedik és még az idolvideók egyik jellegzetes kliséjét is kiparodizálja egy röpke jelenet erejéig. Korrekt kis munka, a pink filmek kedvelői számára feltétlenül megtekintésre érdemes!

iMDB
eredeti cím: 新妖女伝説セイレーン