Ázsiafilm

A 2005-ös év egyik legnagyobb durranása volt Japánban Yamazaki Takashi filmje, az Always, ami az 50-es évek végének Tokyo-ját igyekezett bemutatni egy kis utca lakóinak mindennapjain keresztül. A történet hitelességét ugyan sok kritika érte, elsősorban a túlzottan is tévésorozatosra vett, előre kiszámíthatóan érkező megható jelenetek miatt, ám a nézőket és a filmfesztiválok díjait odaítélőket sem nagyon zavarta mindez, hiszen a film rengeteg elismerésben részesült. Nem volt tehát meglepő, amikor az első hírek megjelentek arról, hogy készül a folytatás, gyakorlatilag változatlan stábbal. Az első rész ugyan úgy lett lezárva, hogy az összes szál el lett varrva, de ez túlságosan sok problémát nem okozott, hiszen egyrészt a hétköznapokból bármikor lehet ihletet meríteni, másrészt vélhetően a forrásul szolgáló manga is tartogatott még megfilmesíteni valót.

A stáb láthatóan arra törekedett, hogy a lehető legtöbbet megőrizze az első rész hangulatából és látványvilágából. Ez úgy nagyjából sikerült is, de helyenként sikerült túlzásba vinni a könnyfakasztást és néhány logikátlan elem is belekerült, de ezekről majd később. A sztori gyakorlatilag ott folytatódik, ahol az előző befejeződött, bár az évszám változott, hiszen 1959-ben játszódik. Ezúttal elsősorban Chagawa és fogadott fia körül bonyolódik a történet, ugyanis a fiút továbbra is igyekszik megszerezni a gazdag Kawabuchi. Az írónak pénzt kell szereznie, amihez a legjobb eszköznek egy új, Akutagawa díjra is esélyes regény ígérkezik. Mindeközben Suzukiéknál egy új lakó, egy kislány, valamint Roku ismerőse okoz jókora bonyodalmakat.


Aki szerette az első részt, annak nagy valószínűséggel a folytatás is tetszeni fog, de az ő véleményükben is ott lesz a de szócska. Hiába törekedtek ugyanis a színvonal fenntartására a készítők, ez nem mindenhol sikerült. Elsősorban a történet lett kissé erőltetettebb, azon belül is leginkább a Junnosuke körüli hercehurca, aminek a lezárása finoman fogalmazva is tündérmesébe illő, a valósághoz a világon semmi köze. Hasonlóan zavaró volt Suzuki úr katonatalálkozójának a bemutatása is, az ott alkalmazott „nézőt átverő” technika nem illett bele ebbe a műfajba. Az új szereplők kicsit sablonosak (a nyafka kislány természetesen változni kezd, a vidéki fiú rossz társaságba keveredik, stb.), de mindent egybevetve a sztori a helyenkénti nyeklés-nyaklás ellenére is működik.


Ami kiemelkedőnek mondható, az a CG használata. A sztori legelején látható fiktív kis szösszenetnél ugyan látszik a technika általam nem kedvelt része is (a mozgó tárgyak és élőlények nem teljesen a fizika törvényei szerint mozognak), de a korabeli Tokyo megvalósítása, a mára már megváltozott terek és helyszínek bemutatása hihetetlen látványosra sikeredett. Japán film esetében nagyon meglepő, de tulajdonképpen nem is a sztori, hanem leginkább a látvány miatt érdemes rászánni a két és fél órát erre a filmre.


A főbb szerepeket alakító színészek nagyjából hozzák ugyanazt a teljesítményt, amit az első részben is láthattunk tőlük. Egyikükre sem lehet panasz, akiket érdemes kiemelni közülük, azok a különféle díjakat is elnyert aktorok, a Chagawa-t alakító Yoshioka Hidetaka és Dr. Takuma megformálója, � Miura Tomokazu. A gyerekszereplők továbbra is nagyon aranyosak, különösen az Ippei-kunt játszó Koshimizu Kazuki, de Suga Kenta és Koike Ayame (az új kislány) is szerethető figura. Tsutsumi Shinichi továbbra is remek a robbanékony természetű Suzuki úr szerepében és a női szereplők, azaz Yakushimaru Hiroko és Horikita Maki is hozzák magukat.


Az Always 2 tehát egyáltalán nem nevezhető rossz filmnek, azonban hiányzik belőle az a frissesség és újszerűség, ami az eredetit jellemezte. A készítők gyakorlatilag lehúztak egy újabb bőrt egy már bevált és sikeres alkotásról, ami törvényszerűen nem érhette el az eredeti színvonalát. Ennek ellenére érdemes rászánnia az időt mindazoknak (és csak azoknak!), akik szerették az első részt és szívesen tennének még egy utazást a címbeli harmadik utcában.

iMDB
eredeti cím: 続三丁目の夕日