Kôji Kawano a „Love my life” után úgy döntött 180 fokos fordulatot vesz, és egy merőben eltérő műfajban próbál szerencsét. A másság problémáival küzdő lányok után egy komolytalan, ám meglehetősen szórakoztató, talán leginkább az exploition műfajba beilleszthető filmmel állt elő...

Egy új lány érkezik az iskolába, ahol nem sokkal később egy leendő jó barátja „Sayaka”, meginvitálja a helyi úszócsapatba, ő azonban irtózik a víztől. Mindeközben egy új vírus üti fel a fejét az intézményben, ami ellen azonnali védőoltás szükséges. Ez azonban mind csak álca, éppen az oltás az, aminek hatására megvadulnak az emberek, míg végül elszabadul a pokol. Csupán néhány ember nem változik át, köztük „Aki” az új lány, a megoldást kutatva rájön, sokkal több köze van a történtekhez, mint azt gondolná.

Ez a film nem akar újat mutatni senkinek, nem kíván különböző lélektani problémákkal foglalkozni, egyszerűen csak egy ügyesen kivitelezett exploition, annak minden velejárójával. Sok szex, annál is több vér, a kissé ügyetlen, javarészt elsőfilmes színészek, illetve a néha következetlen forgatókönyv jellemzi. Onnantól kezdve hogy a szérum hatni kezd, techno, és metál zenei aláfestés mellett kezdik egymást darabokra tépni, szétmarcangolni a szexis kis iskoláslányok, fröcsköl a vér, röpködnek a testrészek, és mindenki, aki még életben van, torka szakadtából sikolt... A két főhős szerelmi jelenete is egy leszbikus aktusban merül ki, amit csupán egy pár perces beszélgetés vezet be. A lány múltja is (amit a film második felében ismerhetünk meg) bővelkedik a hasonló jelenetekben, bár ott feljebbvalója akaratának engedelmeskedve kötelességtudó szolgaként dolgozik.

Kitérnék egy pár sor erejéig a film egyik szereplőjére, Ms Mariko-ra, aki átváltozását követően csak angolul hajlandó beszélni. Ha egész pontos akarok lenni azt kell mondanom, próbál angolul beszélni, mert a kiejtése bizony nem túl jó. Annyira nem, hogy az angol feliratban azok a részek is ki vannak írva, ahol Mariko angolul szólal meg. Lehet, hogy tényleg van abban valami, hogy a japán embereknek (akik hazájukban születtek és nőttek fel) rendkívül nehéz megtanulni az angol kiejtést, vagy legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy szinte nincs is olyan film, ahol ezen a nyelven kéne beszélniük, és problémamentesen sikerülne is.

A film ugyan az utolsó harmadra picit veszít a lendületből, de nem túl nagy mértékben ahhoz, hogy érdekes maradjon. Csak és kizárólag azoknak ajánlom, akik szeretik ezt a műfajt. Mindenki más hatalmasat csalódna benne, azok is, akik egyébként a horror filmekkel ki vannak békülve. Az exploition ugyanis távolról sem azonos előbbivel, még a komolyabb kivitelezésű darabok sem, ez viszont abszolút komolytalan, ami tulajdonképpen jót is tesz neki.

Tehát ez a film olcsó, gusztustalan, lendületes, és kellőképp perverz ahhoz, hogy rendkívül szórakoztató legyen. Pontosan ezért szeretjük a hasonló műveket, és a „The Girls Rebel Force of Competitive Swimmers” megállja a helyét.

(imdb)