Ázsiafilm

Mint a világon szinte mindenhol, úgy Japánban is óriási sikerrel szoktak a mozikban és a tévécsatornákon futni a különféle kommersz nyomozós történetek. Azonban amíg például Hongkongban elsősorban a véresen komolyra hangolt zsarus thrillerek szoktak a legemlékezetesebbek maradni, addig a szigetországbeli darabok (még mielőtt valaki beleköt, Miike és Kitano zsarus filmjei nem a kommersz kategóriát képviselik) paradox módon a könnyed, humorosabb hangvételükről ismerhetőek fel, pedig ez a két ország filmművészetét tekintve általában fordítva szokott lenni. Hozzá kell tenni azonban mindehhez, hogy akárcsak a most tárgyalt Odoru Daisousasen, a nyomozós japán blockbusterek szinte kivétel nélkül mindig tévésorozatok moziváltozatai, teletűzdelve a tévés műfaj minden sajátosságával.

Ennek megfelelően tehát senki se várjon földöntúli menőséggel megáldott főhősöket, lenyűgözően eredeti és izgalmas nyomozásokat, vagy éppen véres leszámolásokat. Sajnos, vagy szerencsére a japán tévésorozatok általában eléggé földhözragadtak szoktak lenni, legalábbis abban a tekintetben, hogy a hőseik hétköznapi emberek. Nincs ez másképp a Bayside Shakedown esetében sem, ahol a helyi rendőrőrs dolgozói saját ügyes-bajos dolgaikkal vannak elsősorban elfoglalva, persze néha nyomozgatnak is. Egy, a folyóban megtalált hulla, valamint egy magasrangú rendőr elrablása miatt felbolydul addigi nyugis életük, ráadásul az emberrablás miatt még el is veszik tőlük az ügyet az MPD emberei, akiknek a vezetője, Muroi és a helyi rendőrök szépfiúja, Aoshima annak idején egyezséget kötött egymással arról, hogy Aoshima vigyáz az utcákra, Muroi pedig a rendőrökre. De vajon most is be tudják-e tartani az egyezséget? És mi lesz a rejtélyesen eltűnt számlákkal? Meg az öngyilkos hajlamúakra vadászó gyilkossal?


Amíg a legtöbb zsarus thriller alapvetően egy ügyre és annak a minél látványosabb és extrémebb kinyomozására összpontosít, addig itt minderről szó sincsen, embereink jópár különböző eseten dolgoznak egyszerre, a forgatókönyvíró pedig elsősorban arra törekedett, hogy a sokszor komikus pillanatokba torkolló hétköznapi munkavégzésüket bemutassa. Tulajdonképpen az egész sokkal inkább emlékeztet egy tévésorozat egész estés tanpatsu (tévéfilm) változatára, mint valódi mozifilmre, ugyanaz a logika vezérelte az alkotókat, mint a sorozatok írása közben. Miközben a sztori azért kicsit nyögvenyelősen ugyan, de halad előre, szinte szabályozott időközönként került bele egy-egy komikus, vagy éppen megható jelenet, nem is beszélve a számtalan mellékszálról, amik kidolgozását ezúttal a behatárolt, mindössze 2 órás játékidő miatt nem is lehetett tisztességesen megvalósítani. A tanpatsu jelleg pedig a történet legvégén válik teljesen nyilvánvalóvá, ugyanis olyan szinten megy át a hangulat szentimentálisba, hogy az már-már bántóan zavaró.


Persze a japán nézőket mindez nem befolyásolta, hiszen ez lett 1998 legsikeresebb filmje Japánban, mind a bevétel, mind az elnyert díjak tekintetében (a Japán Filmakadémia díjkiosztóján 13 kategóriában jelölték, ebből hármat nyert el, a Mainichi Film Concours olvasói az év filmjének választották, a Yokohamai Filmfesztiválon pedig a zsűri nagydíját kapta meg, stb.). A sorozat elég jó, nagyjából 23%-os nézettséggel futott, a moziváltozat legnagyobb erényének pedig azt tekinthetjük, hogy gyakorlatilag a sorozatot forgató teljes stáb ugyanaz maradt a szereplőktől kezdve a rendezőn és a forgatókönyvírón keresztül egészen a sminkesekig. Egyébként valószínűleg a sorozat ismeretében jobban érthetőek a karakterek, azonban a történet teljességgel élvezhető az előzmények ismerete nélkül is.


Hogy tovább árnyaljuk a képet, néhány szó a rendező, Motohiro Katsuyuki munkásságáról. Az úriember legnagyobb sikereit természetesen az Odoru Daisousasen sagával és annak tévés, illetve moziban vetített különféle folytatásaival érte el (ha minden igaz, 4 tévés tanpatsu és ugyancsak 4 moziváltozat létezik), míg rendezőként olyan további címek fűződnek a nevéhez, mint a Space Travelers (aminek hangulata sokban hasonlít a Bayside Shakedown-éhoz), az Udon és a Shaolin Girl. Egyébként a szereplők között is rengeteg, viszonylag nagy név található meg, hiszen Oda Yuji (Star of Prefecture Government, Sanjuro remake), Yanagiba Toshirou (Hachiko monogatari, Lorelei, Women of the Inner Palace), Santamaria Yusuke (Doppelganger, Udon, Kisaragi) mellett Fukatsu Eri (Space Travelers, The Adventures of Super Monkey) és Mizuno Miki (A Slit Mouthed Woman, The Insects Unlisted in the Encyclopedia) alakítja a főbb szerepeket. A veretes névsorhoz méltóan a színészi játék is elsőosztályú, főleg a mindig hihetetlenül feszült Muroi karakterét találták el nagyon, de az öreg, régimódi nyomozó megformálása is nagyszerűen sikerült.


Összességében a film az óriási sikereit nagy valószínűséggel annak köszönheti, hogy egy népszerű tévésorozat volt eredetileg, ha csak magát a moziváltozatot tekintjük, akkor jóindulattal közepesnek értékelhetjük. Aki a HK stílusú, véresen komoly thrillereket részesíti előnyben, az nagyon szidni fogja a Bayside Shakedown-t, inkább a nyomozgatós vígjátékok kedvelői számára ajánlható, továbbá mindazok számára érdekes lehet, akik kiváncsiak arra, hogy milyen hangulatúak is a japán tévésorozatok, de nincs idejük végignézni egyet az elejétől a végéig.

eredeti cím: 踊る大捜査線

imdb