Ázsiafilm

Az eredeti trilógia befejező része, amely a történelmileg tényleg létezett nindzsának, Goemonnak a további kalandjait meséli el. Ichikawa Raizo-nak ez a szerep az egyik legnagyobb sikerét jelentette a karrierje folyamán.

Toyotomi Hideyoshi, miután a meggyilkolt Oda Nobunaga örökébe lépett, sikerrel befejezte az ország egyesítését. Ám ez korántsem jelentette azt, hogy minden probléma megoldódott. A polgárháború ugyan lezárult, de a felszín alatt izzik a parázs. Goemon, aki a Toyotomik miatt vesztette el a családját, továbbra is próbálkozik a klán úr megölésével. A megváltozott helyzethez új taktikát választ, és akad néhány segítője is. Ám a nagyurat erősen őrzik, és saját nindzsái is akadnak. Hosszú, veszélyes küzdelem indul el…

Goemeontól a 2. rész végén (Zoku Shinobi no Mono) kétségbeejtő helyzetben váltunk el. (Néhány konyhaügyileg rosszul képzett szamuráj gulyáslevest akart belőle készíteni.) Nem igazán nevezhető spoilernek, ha elárulom, megúszta a kivégzést. Az sem nagy titok, hogy a háttérben leselkedő Tokugawa klánnak köze volt hozzá. A két megmaradt döntő erő végső összecsapása ugyan még várat magára, de a mai nézők már tudják, mi rejlett a mosolyok mögött.

Mint az a felvezetésből kiderül, a film megőrizte az első két rész nagy erényét, a valós történelmi helyzet bemutatását. A látványos hadba vonulások helyébe az intrika lépett, a merénylet kísérletek, ami filmes szempontból jól kiaknázható. Japánban ekkor igen bonyolult helyzet volt. Hideyoshi taktikai képességeit még az ellenfelei sem vonták kétségbe, nyíltan nem is léptek fel ellene. De ő csak egy felkapaszkodott közrendű volt, akinek az uralmát a régi nagynevű nemesi családok nehezen tűrték el. A háborúk lezártával 100 ezernyi fegyveres vált feleslegessé, amire megoldást kellett találni. Ez volt a Korea meghódításának a kísérlete, ami kínai beavatkozással járt. Az épp csak megalakult Shógunátus gazdaságilag majdnem összeomlott a haditerhek alatt. Ráadásul a klán úrnak 58 évesen született saját fia, az egyik ágyasától, akit az örökösének akart kijelölni. Ez persze a feleség félreállításával járt, pedig neki és rokonságának sokat köszönhetett a hatalomba jutás útján. Az örökbefogadott fia, aki a hivatalos örökös volt már évek óta, szintén nem akarta csak úgy átadni a hatalmat. A kényes egyensúly biztosítására Hideyoshi az általa megbízhatónak vélt Tokugawa Ieyasu-t akarta felhasználni. Ahogy mondani szokás, a többi már történelem.

Goemon alakja nagyot változik a 3. részben. Érett, bár megkeseredett felnőtté lett, aki türelmesen, gondolkodva keresi a bosszúállás lehetőségét. A valós nindzsa technikák a maguk fifikás módszereivel, kaszkadőrmentes bemutatásukkal igazán élvezetesek. (A babonák, a házak szerkezetének kihasználása, a zavarkeltés módjai, hogy miből lehet fegyver, a shinobik széles tudás skáláját mutatja.) Ichikawának gazdagabb lett a színészi eszköztára, a felnőtt karakter életkorban is közelebb volt hozzá. Az öreg, kisfiát féltő Toyotomi, a széles mosolyú, de számító Tokugawa, az italba menekülő fogadott fiú, a félreállított feleség szintén élvezetes karakterek, jó színészek megformálásában.

Bár a film kevésbé látványos, mint az előző részek, de annyira precíz a kor viszonyainak tálalásában, hogy ezt könnyű megbocsátani neki. Akik kedvelik a történelmi hűséget, és többet szeretnének tudni a szamuráj kori Japán valós viszonyairól, biztosan jól fognak szórakozni, de másoknak is merem ajánlani.

Főszereplők: Ichikawa Raizo; Ayako Wakao

Rendezte: Kazuo Mori

(1963, fekete-fehér, 86 perc)

(imdb)