Ázsiafilm

Az elsősorban a jidaigeki műfajban emlékezetes darabokat készítő Gosha Hideo is igyekezett kihasználni a 70-es évekbeli yakuzás akciófilmek hullámát és három évvel a The Wolves után forgatta le ebben a stílusban talán legismertebb rendezését, a Violent Streets-et. A forgatókönyvet jegyző Kakefuda Masahiro-nak köszönhetően természetesen ez a történet sem nélkülözheti a korabeli akciók elmaradhatatlan brutális és pornográf kellékeit, ráadásul a Toei yakuzás sztorijainak legnagyobb nevei is mind-mind szerepelnek benne.

A sztori kellőképpen csavaros és bonyolult, az elején nehéz követni az eseményeket, de ahogy közeledik a vége felé a történet, úgy válik egyre érthetőbbé. Egykori, mára visszavonult yakuzák, az Egawa Family volt tagjai megelégelve a semmittevést és a folyamatos függést néhai kenyéradójuktól, a mára „tisztességes” vállalattá szelidült Togiku csoporttól, úgy határoznak, hogy némi pénzt szednek be tőlük az elszenvedett sérelmeikért. Ehhez a Togiku által futtatott népszerű tévés személyiség, Minami elrablása tűnik a legcélszerűbbnek, ám egyrészt a dolog balul üt ki (szegény Minami pórul jár), másrészt a nyomok rákenése az osakai Western Japan Alliance-re sem egészen úgy sikerül, ahogyan szeretnék. Az Egawa Family egykori vezetője mit sem tudván az egészről, csak barátai körében megsokszorozódott sajnálatos események után ébred rá, mi is történt valójában, és kénytelen-kelletlen, de felveszi a kesztyűt.


A sok szereplő miatt nehéz követni, hogy ki kicsoda és mik a szándékai, de nagyjából azért átlátható a konfliktus. Ami talán legerősebb része a történetnek, az az a szándék, ahogyan megpróbálják ábrázolni a „tisztességes” vállalattá szelidült csoportosulás dilemmáját azzal kapcsolatban, hogy hogyan is kellene reagálniuk az adott helyzetre. Persze mondani sem kell, a vér nem válik vízzé, így nem bízzák a dolgot a rendőrségre, hanem saját maguk igyekeznek végére járni a dolguknak. Szintén ötletes az is, ahogyan az egykori nagymenő ellenérzéseit mutatják be az újbóli aktivizálódással szemben, arról nem is beszélve, ahogyan a hozzá hasonló gondolkodású Yazaki-hoz fűződő viszonyába engednek betekintést. A két, kissé régimódi felfogású yakuza ugyan ellentétes oldalon áll, de mégis remekül megértik egymást.


Gosha zsenije azonban nem a forgatókönyv, hanem a kinematográfia terén nyilvánul meg leginkább. A történet elején szinte megállás nélkül szóló spanyol zene remekül vezeti fel mindazt, ami a nézőre vár, továbbá rengeteg gyönyörűen, egyéni módon filmezett jelenetet is kiszúrhatnak az erre fogékonyak. Nagyszerűek a kameraszögek (lásd a baromfis részeket), látványos a játék a fényekkel (lásd a szexjeleneteket) és stílusosak a lövöldözős és a verekedős jelenetek is, de talán még ezeknél is jellegzetesebbek a gyilkosságok, amiknél a belezések helyett a minél egyedibb helyszínekre és az azoknak köszönhető látványra koncentráltak. Az életnagyságú próbababák közötti leszámolás a legjobb példa minderre.


Kakefuda, az exploitation-mágus is igyekezett kitenni magáért. Van itt minden a transzvesztita bérgyilkostól kezdve a vérszomjas kutyán keresztül egészen az elmaradhatatlan sztriptízbárokig. Ezúttal a Sister Street Fighter szériával ellentétben a történetben sem hagyott lyukakat, korrekt a kidolgozás a legelejétől a legvégéig.


A színészgárdával kapcsolatban elég annyit megemlíteni, hogy a Toei nagy négyese alakítja a főbb szerepeket. Az intelligens, de kiöregedett főhőst Andou Noboru, a különc fegyverneppert, aki kéretlenül is a segítségéül szegődik, a zseniális Sugawara Bunta, a kicsit mohó Yazaki-t Kobayashi Akira játszotta, de rajtuk kívül természetesen a negyedik nagy, Tanba Tetsurou sem maradhatott ki.


Összességében engem a Violent Streets elsődlegesen a stílusossága és a nagyszerű technikai kivitelezése révén nyűgözött le, a sztori nehéz követhetősége azonban kicsit aláásta mindezt. Biztos, hogy nem Gosha legjobbja, de a korabeli akciók között mindenképpen megállja a helyét. Ha Sugawara Bunta kicsit nagyobb szerepet kapott volna benne, akkor akár a legemlékezetesebb yakuzafilmek egyike is lehetne, így azonban csak egy kellőképpen csavaros, ám viszonylag hamar felejthető darab.

eredeti cím: 暴力街
iMDB