belépés∆

Violent Streets (Bouryokugai) (1974)

Violent Streets (Bouryokugai) (1974)

Az elsősorban a jidaigeki műfajban emlékezetes darabokat készítő Gosha Hideo is igyekezett kihasználni a 70-es évekbeli yakuzás akciófilmek hullámát és három évvel a The Wolves után forgatta le ebben a stílusban talán legismertebb rendezését, a Violent Streets-et. A forgatókönyvet jegyző Kakefuda Masahiro-nak köszönhetően természetesen ez a történet sem nélkülözheti a korabeli akciók elmaradhatatlan brutális és pornográf kellékeit, ráadásul a Toei yakuzás sztorijainak legnagyobb nevei is mind-mind szerepelnek benne.

Violent Streets (Bouryokugai) (1974)

A sztori kellőképpen csavaros és bonyolult, az elején nehéz követni az eseményeket, de ahogy közeledik a vége felé a történet, úgy válik egyre érthetőbbé. Egykori, mára visszavonult yakuzák, az Egawa Family volt tagjai megelégelve a semmittevést és a folyamatos függést néhai kenyéradójuktól, a mára „tisztességes” vállalattá szelidült Togiku csoporttól, úgy határoznak, hogy némi pénzt szednek be tőlük az elszenvedett sérelmeikért. Ehhez a Togiku által futtatott népszerű tévés személyiség, Minami elrablása tűnik a legcélszerűbbnek, ám egyrészt a dolog balul üt ki (szegény Minami pórul jár), másrészt a nyomok rákenése az osakai Western Japan Alliance-re sem egészen úgy sikerül, ahogyan szeretnék. Az Egawa Family egykori vezetője mit sem tudván az egészről, csak barátai körében megsokszorozódott sajnálatos események után ébred rá, mi is történt valójában, és kénytelen-kelletlen, de felveszi a kesztyűt.

Violent Streets (Bouryokugai) (1974)

A sok szereplő miatt nehéz követni, hogy ki kicsoda és mik a szándékai, de nagyjából azért átlátható a konfliktus. Ami talán legerősebb része a történetnek, az az a szándék, ahogyan megpróbálják ábrázolni a „tisztességes” vállalattá szelidült csoportosulás dilemmáját azzal kapcsolatban, hogy hogyan is kellene reagálniuk az adott helyzetre. Persze mondani sem kell, a vér nem válik vízzé, így nem bízzák a dolgot a rendőrségre, hanem saját maguk igyekeznek végére járni a dolguknak. Szintén ötletes az is, ahogyan az egykori nagymenő ellenérzéseit mutatják be az újbóli aktivizálódással szemben, arról nem is beszélve, ahogyan a hozzá hasonló gondolkodású Yazaki-hoz fűződő viszonyába engednek betekintést. A két, kissé régimódi felfogású yakuza ugyan ellentétes oldalon áll, de mégis remekül megértik egymást.

Violent Streets (Bouryokugai) (1974)

Gosha zsenije azonban nem a forgatókönyv, hanem a kinematográfia terén nyilvánul meg leginkább. A történet elején szinte megállás nélkül szóló spanyol zene remekül vezeti fel mindazt, ami a nézőre vár, továbbá rengeteg gyönyörűen, egyéni módon filmezett jelenetet is kiszúrhatnak az erre fogékonyak. Nagyszerűek a kameraszögek (lásd a baromfis részeket), látványos a játék a fényekkel (lásd a szexjeleneteket) és stílusosak a lövöldözős és a verekedős jelenetek is, de talán még ezeknél is jellegzetesebbek a gyilkosságok, amiknél a belezések helyett a minél egyedibb helyszínekre és az azoknak köszönhető látványra koncentráltak. Az életnagyságú próbababák közötti leszámolás a legjobb példa minderre.

Violent Streets (Bouryokugai) (1974)

Kakefuda, az exploitation-mágus is igyekezett kitenni magáért. Van itt minden a transzvesztita bérgyilkostól kezdve a vérszomjas kutyán keresztül egészen az elmaradhatatlan sztriptízbárokig. Ezúttal a Sister Street Fighter szériával ellentétben a történetben sem hagyott lyukakat, korrekt a kidolgozás a legelejétől a legvégéig.

Violent Streets (Bouryokugai) (1974)

A színészgárdával kapcsolatban elég annyit megemlíteni, hogy a Toei nagy négyese alakítja a főbb szerepeket. Az intelligens, de kiöregedett főhőst Andou Noboru, a különc fegyverneppert, aki kéretlenül is a segítségéül szegődik, a zseniális Sugawara Bunta, a kicsit mohó Yazaki-t Kobayashi Akira játszotta, de rajtuk kívül természetesen a negyedik nagy, Tanba Tetsurou sem maradhatott ki.

Violent Streets (Bouryokugai) (1974)

Összességében engem a Violent Streets elsődlegesen a stílusossága és a nagyszerű technikai kivitelezése révén nyűgözött le, a sztori nehéz követhetősége azonban kicsit aláásta mindezt. Biztos, hogy nem Gosha legjobbja, de a korabeli akciók között mindenképpen megállja a helyét. Ha Sugawara Bunta kicsit nagyobb szerepet kapott volna benne, akkor akár a legemlékezetesebb yakuzafilmek egyike is lehetne, így azonban csak egy kellőképpen csavaros, ám viszonylag hamar felejthető darab.

eredeti cím: 暴力街
iMDB

Hozzászólások   

#1 oldfan 2008-04-30 15:10
Egyetértek a fentiekkel, a film karakterekben erős, a forgatókönyv igazán újat nem ad. Stílusos rendezés, jó fényképezés. Nekem azért erősebben benne volt a "régi gárda" leépülésének a folyamata is, azoké, akik nem bírnak váltani a yakuza világban, akiknek még a nyílt harc a világuk, nem a vállati "menedzser politika". Bunta bérgyilkosa tényleg remek szerep, félelmetes fickó.

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

Samurai Wolf 2 (Kiba okaminosuke jigoku giri) (1967)

Samurai Wolf 2 (Kiba okaminosuke jigoku giri) (1967)

 A "Farkas" ezúttal klánviszályba csöppen bele, miután elvállal egy fogolykíséretet. Ehhez jön még hozzá egy titkos aranybánya körüli bonyodalom. Két olyan dolog, ahol olcsón mérik az emberéletet. Ennek megfelelően a végére szinte elfogy a stáblista...

Zombie Self-Defense Force (Zonbi jieitai) (2006)

Zombie Self-Defense Force (Zonbi jieitai) (2006)

 IMDb A filmet rendező Naoyuki Tomomatsu-t leginkább a "Stacy" című alkotásáról ismerhetjük. Akik látták azt a filmet, nem is kell tovább olvasniuk ezt az ismertetőt. Bármit is gondoljanak a halálból visszatért diáklányokról, ezúttal majdnem ugyanazt kapják...

Öld meg a sógunt! (Ninja bugeicho momochi sandayu) (1980)

Öld meg a sógunt! (Ninja bugeicho momochi sandayu) (1980)

Ismét egy olyan film, ami nálunk jókor volt jó helyen, ekképp kapaszkodott fel az uborkafára, pedig máskülönben nem sok keresnivalója lenne a jó filmek listáján. Miért mondom ezt? Megpróbálom sorba szedni.

Sweet Rain (Suwiito Rein: Shinigami no seido) (2008)

Sweet Rain (Suwiito Rein: Shinigami no seido) (2008)

A Death Note-ban megismerhettük a shinigami-kat, azaz a halálisteneket, viszont azt is megtudtuk róluk, hogy nem csinálnak semmit, elvégre a piszkos munkát ott Kira-ra és követőire bízták. A Sweet Rain-ből viszont kiderül, hogy egyrészt Ryuk...