Ázsiafilm

Túlzás nélkül kijelenthető, hogy a 70-es évek volt a japán akciófilmek aranykora, egyben a mangafeldolgozásoké is. Hatalmas mennyiségben kerültek a mozikba az újabb és újabb adaptációk, amik közé már 1973-ban „becsúszott” a nem is kicsit James Bond-ra emlékeztető antihős, Golgo 13 kalandjainak megfilmesítése is, akit az első változatban nem kisebb név, mint Takakura Ken alakított. Négy évvel később a Zero Woman rendezője, Noda Yukio újfent ehhez a figurához fordult, ám a szerepet ezúttal Takakura helyett immáron a legendás Sonny Chiba játszhatta el, akivel jónéhány évvel korábban a két Yakuza Deka leforgatásakor már dolgoztak együtt. Chiba, mint „James Bond”? Ezt bizony látni kell!

Golgo 13 nemes egyszerűséggel a nagybetűs Bérgyilkos, akiről az a hír járja, hogy a rá bízott munkát minden körülmények között elvégzi, megállítani, vagy éppen elkapni pedig nem lehet. Egy drogdílerhálózaton belüli csetepaté miatt a hálózat amerikai vezére felbérli, hogy gyilkolja meg Chow-t, a köztiszteletben álló gazdag úriembert, aki valójában a dílerek árulója. A Chow ellen küldött többi bérgyilkos mind rosszul járt, a megtalált holttestek miatt pedig a rámenős nyomozó, Smithy is elkezdi felgöngyölíteni a szálakat. Ahogy az pedig a jó kis akcióthrillerekben lenni szokott, ezek a szálak jócskán összegabalyodnak, ráadásul még a nők is igyekeznek csavargatni őket.


Magára a sztorira túl sok szót nem érdemes pazarolni, a korabeli akciófilmek szokásos kliséit követi, teletűzdelve a James Bond és a Mission Impossible sorozatokban látható titokzatos kütyük használatával. Szórakoztató, túl sok újat nem mond, de ebben a filmben mindez huszadrangú fontossággal bír. Kis túlzással ugyanis az egészet mindössze Sonny Chiba miatt érdemes megnézni, aki a tőle megszokott minőségben hozza a rá jellemző morcos tekintettel mindenkit lerúgdosó karaktert, akinek azért a látszat ellenére szíve is van.


Chiba ide, Chiba oda, azért az egész történet során rengeteg mulatságos pillanat lelhető fel még azzal együtt is, hogy akkoriban a Golgo 13 egy komoly akciónak számított. Mai szemmel nézve a különféle tarka színekben pompázó ingek, a lenyűgözőnek szánt kütyük és a szörnyű japán szinkronhangok (az összes kínai és amerikai rettenetes japánsággal gagyog) mind mosolyt fakasztóak. A történet közepe felé a határtalan profizmussal dolgozó, a távcsövet újságpapírba rejtő és úgy vizsgálódó, ettől feltűnésmentességet remélő Chiba látványa talán a legjellemzőbb mindennek a szemléltetésére. Belegondolva abba, hogy ha egy ilyen alak jelenne meg bármelyik utcában, mindenki rajta röhögne, egyszerűen imádnivalóan komolytalanná válik az egész.


Feltétlenül ide kívánkozik az is, hogy 1977-ben már a különféle extremitások a néhány évvel korábbi alkotásokban láthatóaknál jóval visszafogottabbak voltak, így Chiba ugyan öldököl rendesen, de vér, levágott végtagok és összevissza törő csontok nem nagyon színesítik a látványt. Ugyanez elmondható a szexjelenetekre is, premierplánban mutatott keblek és jajveszékelő hölgyek helyett néhány röpke, már-már szégyenlősnek is nevezhető erotikus pillanat került csak bele a filmbe.


Ugyan egyértelműen Chiba a központi karakter, aki miatt érdemes rászánni az időt a Golgo 13-ra, de két nevet még érdemes megemlíteni a szereplők közül. Az első ezek közül a hongkongi Callan Leung, aki remek a tipikus 70-es évekbeli nyomozó szerepében (kicsit Petrocelli-re emlékeztet), a másik pedig a sajnos csak kevés ideig látható Shihomi Etsuko, Chiba Japan Action Club-jának első női felfedezettje, aki a nyomozó (túlságosan is) bátor kollegináját játsza. A japán akcióhősnő mindössze egy bunyó során mutathat be itt egy keveset képességeiből, de az egyáltalán nem sikerült rosszul.


Zárszóként még annyit, hogy ugyan a jópofa japán akcentus miatt végig „Golgo Szatin”-nek nevezett bérgyilkos története (a sztorit tekintve legalábbis) nem túlzottan kiemelkedő alkotás, mégis a stílusa jópár későbbi híres akciófilm elkészültére volt hatással. Talán a legismertebb ezek közül John Woo The Killer-je, amiben a bérgyilkos és a rá vadászó rendőrnyomozó kapcsolata sokban hasonlított Golgo és Smithy viszonyára, de többek között Woo egy másik ismert heroic bloodshed-je, a Heroes Shed No Tears is magán viseli a Golgo jellegzetességeit sok minden más mellett. Az akciófilmek rajongóinak tehát mindenképpen egy kötelező darab, akiből még ezek után sem lesz Chiba fanatikus, az menthetetlen romantikarajongó...

eredeti cím: 九龍の首
iMDB